az egy anyajuh által évente világrahozott bárányok száma, az egy ellésre született bárányok száma és az ellesek gyakorisága szabja meg. Mindkettő nagymértékben függ a fajtától, a vérvonaltól, a tápláltsági állapottól, a kortól és az éghajlattól. A legtöbb juhfajta ált. egy bárányt ellik, de vannak jellegzetesen ikerellők is, amelyek két, három, esetleg négy vagy még több utódot hoznak egyszerre a világra. Nagy szaporaságukról ismertek a finn landrace [e. landrasz], a svéd landrace, a kelet-fríz és romanovi fajták, amelyeket keresztezésekben más fajták szaporaságának növelésére is felhasználnak. Az egyet ellő fajták (pl. merinók) egyedei között is előf. több-kevesebb ikerellés. Az értékes ikerellő anyák utódainak továbbtenyésztésével egy-egy állományban jelentősen növelhető az ikerellések gyakorisága. Hazánkban a juhokat ált. évente egyszer, december-március között elletik. A szaporulat számának növelése végett célszerű az ellesek sűrítése, ha ehhez a megfelelő tartási és takarmányozási körülmények megteremthetők. Jó adottságok mellett az anyák kétévenként háromszor (azaz 8 hónaponként) v. háromévenként ötször is ellethetők. Vannak fajták (pl. dorset-horn [e. dor-szét horn]), amelyek évente két alkalommal is ellethetők.