a legtöbb juh idényhez kötötten sokszor ivarzó (poliösztruszos) állat, tehát az év folyamán többnyire két időszakban ivarzik. Bár a merinói juhok egész évben ivarzanak, a fő ivarzási időszakuk a nyár eleji hónapokra tehető. Kevésbé kifejezettek az őszi, és ritkák a téli ivarzások. A külterjes juhfajták (cigája, racka, cikta stb.) csak egy szezonban (július-november) mutatják az ivarzás jeleit és pároztathatók. A juhok pároztatása a hágatási idényben történik. Az anyajuhok kielégítő téli takarmányozása esetén a július-augusztusi hágatási idény a kedvező, mert a december-januárban született bárányok a következő őszre már eléggé fejlettek ahhoz, hogy gond nélkül teleljenek. Szeptember-októberi, ill. a ritka decemberi-januári pároztatáskor az anyák teleltetése ugyan könnyebb, de a fiatal bárányok következő téli takarmányozása drágább, ezért ezt inkább vágóállatok előállítása céljából végzik. A hágatási idényt természetes körülmények között ált. 6 hétre tervezik, de mest. beavatkozásokkal (ivarzásszinkronizáció) ez jelentősen rövidíthető. Ezt szolgálja a hágatás előkészítése (az ún. flushing [e. fiasing]) is, amikor az űzetés ideje előtt egy hónappal a kosok fokozott fehérje- és vitaminellátásával és az anyák kondíciójának javításával élénkítik az állatok ivari életét. A pároztatás változatos módozatait (szabad, hárembeli, kézből pároztatás v. mest. termékenyítés) alkalmazzák. Minden esetben célszerű az utópároztatás, amikor az ivarzó anyajuhokat 10-12 órás időközzel, két alkalommal hágatják (kézből pároztatáskor) v. termékenyítik (mesterséges termékenyítés). Szabad pároztatás alkalmazásakor a hágó kosokat félnaponként cserélik, hogy a friss, pihent kosok ismételten behágják a már előbb befedezett anyákat.