a szarvasmarha-félék családjának, juhalakúak (Ovinae) alcsaládjába tartozik; egyik legrégibb és legelterjedtebb háziállatunk. A vadjuhtól (arkal, argali,) származik. A pusztai vadjuhot, turkesztáni Anau kutúrrétegeinek tanúsága szerint, az ember kb. 10000 évvel ezelőtt háziasította. Tk. a vadjuh háziasításával kezdődött az emberi gazdálkodás történetében az állattenyésztési tevékenység. Az ősök különbözősége, az eltérő háziasítási helyek és időjárási körülmények, a korai fajtakeveredések és a későbbi céltudatos keresztezések (tenyésztési eljárások), a külső beavatkozástól függetlenül létrejött változások, valamint a különböző megfontolásokon alapuló szelekció együttes hatására a juh-fajták százai alakultak ki, ill. jönnek létre. Legjelentősebb a merinó fajtacsoport, amelynek kialakulási helyéül a mai Irán vidékét, Perzsiát jelölik meg. Innen jutott el a görögökhöz, majd Itálián és Gallián keresztül a Pireneusi-félszigetre; a 18. sz.-ban Svédországba, Franciaországba, Angliába, Szászországba, a Habsburg-monarchiába és Poroszországba; a 19. sz.-ban Új-Zélandba, D-Afrikába és D-Amerikába, ahol mennyiségileg és minőségileg felülmúlta az európai merinótenyészeteket. Az eltérő természeti és gazd. adottságok között a testtömeg, a testarányok, a benőttség és a gyapjúhozam tekintetében különböző típusok alakultak ki. E típusok azonban mindenütt megőrizték alapvető jellemvonásukat: sűrű növésű, élénk ívelődésű és gyapjúzsírba bőven ágyazott, 16-20 um finomságú, 4-10 cm fürthosszúságú (pászma), fehér színű, bélanyagmentes pehelyszálakból álló bundájukat. A juh jelentőségét évezredekig a fonásra, szövésre, nemezkészítésre alkalmas gyapjú határozta meg. A műszálak óriási választékának megjelenése azonban nagymértékben mérsékelte a felhasználását, bár a nedv- és szagkötés, valamint a hőszigetelés és zsugorodóképesség tekintetében még ma sem pótolja a műszál a gyapjúszálat. Hústermelése azért igen számottevő, mert takarmányértékesítő képessége fiatal korban a borjúéhoz hasonló. Húsa sok szárazanyagot tartalmaz. Tejtermelése figyelemre méltó. A szarvasmarhával szemben az V15 testtömegű juhfajták anyái képesek 20-200 1 olyan minőségű tejet termelni, amelynek tápanyagtartalma közel kétszerese a tehéntejének. Sajtok készítésére, csészeitalként, ill. csecsemők táplálására kiválóan alkalmas, zsírban és vitaminokban gazdag. Szőrmés bőréből bundabélést, sapkát, mellényt, panofix prémet készítenek. A más állatokkal nem hasznosítható legelőterületek termését, valamint a más módon nem értékesíthető gazdasági melléktermékeket és hulladékokat értékes állati termékekké alakítja át. Jelentőségét növeli, hogy tartása aránylag kevés beruházást igényel.