a fertőző betegségek megelőzésére, leküzdésére alkalmazott eljárás, amikor mesterségesen létesítenek immunitást az illető szervezetben egy bizonyos kórokozóval, antigénhatású anyaggal szemben. Legegyszerűbb módja, ha az illető kórokozóval szemben nagy mennyiségben ellenanyagokat tartalmazó (fajazonos vagy fajidegen) vérsavót fecskendeznek be az állatba (passzív immunizálás); csak akkor alkalmazható, ha gyors és rövid ideig tartó védettséget kell elérni, mert az immunitás fajazonos vérsavó esetén is csak 2-3 hétig tart (fajidegen vérsavó hatása 7-10 napig érvényesül). A gyakorlatban a betegségek megelőzésére nagyobb jelentőségű az aktív immunizálás. Ilyenkor az immunitás elérésére gyengített virulenciájú vagy elölt kórokozót (vakcinát) visznek be a szervezetbe (vakcinázás), kihasználva a szervezet immunválaszát az antigén hatású anyaggal szemben. Aktív immunizálás esetén az immunitás kialakulása lassúbb, de hosszabb ideig tart, amit ismételt vakcinázásokkal növelni lehet. Az állatok immunizálása egyes betegségek esetén kötelező (pl. veszettség), ill. kötelezően előírható.