az állat törzsének mar és az ágyék között levő szakasza, a mellkas felső része. Alapját a hátcsigolyák, a bordák vízszintesen irányuló gerincoszlopi végei és a rajtuk levő izmok képezik. Áll. szempontból elbírálásakor hosszúságára, irányára, izmoltságára és szélességére vannak tekintettel. Jellegzetes hátalakulások: éles v. oromszerű hát: gyenge kondíciójú állatokon gyakori, izomszegény, keskeny, bordázata lapos, a csigolyák tövisnyúlványainak feltűnő hosszúsága is előidézheti. Hajlott hát: a gerincoszlop tengelye ívben lefelé hajlik, homorú; a szervezet lazaságára utaló bélyeg, gyakran más hibás testalakulással függ össze. Jó tejelő, hosszabb törzsű teheneken és idősebb, többször ellett anyaállatokon — a vehem nagyobb terhe miatt — gyakran előf. Nyergelt v. előremélyedt hát: a mar felé lejt, a hátvonal közvetlenül a lapockák mögött lesüllyedt. Súlyosabb formája hiba, a szervezet lazaságának jele. Enyhébb formáját a csikók rendszeres mozgatással kinőhetik. Pontyhát v. ívelt h. a felfelé ívelő gerincoszloptengely miatt kialakuló hibás hátalakulás; gyakran öröklött, néha szerzett tulajdonság. Leginkább a hiányosan takarmányozott és fejl. korban beteges állatokon fordul elő. Puha hát: a hajlott hát enyhébb formája, jellemzője, hogy lefelé 3-4 cm mélységű ívet képez. Különösen a fiatal állatokon számít hibának, mert a gerincoszlop lazaságára utal. Jó tejelő, hosszabb törzsű teheneken és idősebb, többször ellett anyaállatokon gyakori, ez esetben enyhébben ítélik meg.