mest. épített, 1—2 m mélységű, vízzel borított terület, amelyben a rendszeres halhústermelés minden feltétele adott. A tavat a töltés fogja körül, részei a korona és a —> rézsű. A korona kb. 2 m széles, a közlekedésre szolgál. A rézsű alkotja a töltés oldalfalát. Dőlése optimálisan 1:1,5 — 1:4,5, tó felőli része a víz romboló hatásának meggátlására rendszerint rőzsefonattal v. betonlapokkal fedett. Mellé 2—3 m szélességben nádat telepítenek, ez szintén a töltés védelmét szolgálja. A tápláló-, ill. a lecsapolócsatorna, amely a víz bevezetésére, valamint az elhasznált víz leengedésére szolgál, a tápláló-, ill. lecsapolózsilippel csatlakozik a h.-ba. A vizet a h.-ból az ún. belső vezérárkok segítségével lehet tökéletesen eltávolítani. A völgyzárógátas tavakon a lecsapolózsiliphez közel eső töltésrészen van az —> árapasztó, ez a fölösleges víz (árvíz) levezetésére szolgál. Küszöbje az üzemi vízszint magasságának felel meg. A halak szökését az ún. süllyesztett halráccsal akadályozzák meg. A h.-ban a vízmélység ált. 60-120 cm. Az ívató tó (->ívás) 100-200 m2 alapterületű, füves talajú, jól lecsapolható, vízmélysége 10—80 cm. A ->tógazdaságban az összes tóterület kb. 5%-a. Az ivadéknevelő (nyújtó) tó alapterülete 5—10 ha, vízmélysége 70—80 cm. A tógazdaság alapterületének kb. 15%-át teszi ki. Piacihal-termelő tó alapterülete 20—100 ha, vízmélysége 80—120 cm. A tógazdaság zömét, kb. 80%-át ilyen tavak alkotják.