a fehérjékben levő aminosavak sorrendjét meghatározó jelrendszer, a dezoxiribonukleinsav nukleotidsorrendjében tárolt információt az mRNS (ribonukleinsavak) átírja, és közvetlenül a fehérjeszintézisben irányítja a polipeptidlánc szerkezetének kialakulását. A DNS-molekulában négyféle nukleotid van, egy nukleotid nem lehet "jel", mert az csak négy aminosav beépülését képes szabályozni. Ha két nukleotid képezne egy-egy jelet, akkor 42=16 jel jöhetne létre, ami 16 aminosav beépülését irányítaná. A húszféle aminosav beépüléséhez három nukleotid jelrendszere szükséges, ez 43=64 aminosavhoz lenne elegendő. A genetikai kód megfejtése 1966-ban fejeződött be, ezután állították össze az ún. kódszótárt, amelyben az mRNS-molekula nukleotidhármasai (kodon) és az általuk szabályozott aminosavak találhatók. A genetikai kód leglényegesebb jellemzői: 1. egységes, minden élőlényre igaz, ez az élőlények egységes eredetének leglényegesebb bizonyítéka; 2. a DNS-molekulák folyamatosan tartalmazzák a nukleotídhármasokat (tripleteket), a leolvasás kihagyás- és átfedésmentes; 3. degenerált, ugyanazon aminosavat többféle jel is kódolhat. A kezdő jel mindig azonos kodon (ún. lánckezdő), az általa kódolt aminosav a fehérjelánc elejéről később ált. leszakad. A kódszótár három olyan jelet is tartalmaz, amely nem irányít egyetlen aminosavbeépülést sem, ezek a fehérjeszintézis "stop" jelei.