zöld v. fonnyasztott fűből készített szilázs. A szénakészítés mellett a fűszilázs készítése is a takarmányok tartósításában egyre nagyobb teret hódít. Jelentős előnye, hogy az időjárás okozta kockázat csökkenthető, és a fű táplálóanyag-tartalma jobban megőrizhető. Számolni kell azonban azzal a hátránnyal, hogy a fűfélék a közepesen erjeszthető alapanyagokhoz tartoznak. A kedvező irányú erjedést kiegészítő anyagok (melasz, nátrium-szulfid stb.) hozzáadásával lehet elősegíteni. Legnehezebb a frissen kaszált fűből a fűszilázs készítése, amelyet a min. beltartalmi veszteség és az időjárási károk elkerülése miatt mégis érdemes tartósítási módként választani. Költségcsökkentő tényező, hogy a kaszálás és a silózás ebben az esetben egy menetben történik. A fonnyasztott fűből kétmenetes betakarítással sokkal nagyobb biztonsággal lehet szilázst (fonnyasztott szilázs) készíteni. A különböző nedvességtartalmú fonnyasztott fűféléből készített fűszilázsokból a tartósítási veszteség a silóba kerülő fű sza.-tartalmával fordított arányban változik. Pl. a 25-28% sza.-tartalmú fonnyasztott fűben nagyobb, a 35-45%-úban kisebb a tartósítási veszteség és könnyebb a kedvező irányú erjedést elérni.