a gerincesek törzsének az a része, amelynek szilárd alapját a medencecsont és a keresztcsont képezi. Hosszúságát a külső csípőszöglet és az ülőgumók közti távolság adja; ennek az egyenesnek a vízszintestől való elhajlása határozza meg a far irányát; szélességének mérésekor három méretet vesznek fel: a csípőszögleti (I), a tomporok közötti (II) és az ülőgumók közötti (III) távolságot; leggyakoribb a II. méret felvétele és nyilvántartása. Bírálatkor irányát, izmoltságát, hosszút és szélességét veszik figyelembe. A far alakulásának elbírálása gazd. fajok és fajták szerint lényegesen változik. Jellegzetes far-alakulások: barázdált far: az izomzat felülete a gerincéi fölé húzódik, a belső csípőszögletektől a farbúbig barázda látható. Besüppedt far: a medence széles szalagjának az ellazulása v. a farizmoknak vizenyős beszűrődése következményeként jön létre; az ellés előtt álló teheneken természetes, a laza szervezetű, idős egyedeken gyakori hiba. Csapott far: az ülőgumók mélyen helyezkednek el, a keresztcsont hátrafelé lejt (lejtős f.), a járást lassítja, a mozgást kötötté teszi (pl. bivaly, juh, kecske). Csúcsos f.: a farbúb az ágyék mögött feltűnően kiemelkedik. Dinnye-far: a tomporszélesség (a II. méret) mérete a csípőszöglet (az I. méret) és az ülőgumó (a III. méret) méreténél nagyobb, a gerincélen sekély barázda húzódik végig. Elhegyesedő f. (elcsúcsosodó f.): akkor alakul ki, ha a tomporszélesség mérete a csípőszöglet méretéhez viszonyítva feltűnően kicsi. A f. keskeny, az ülőgumók felé erősen szűkül, izmoltsága hiányos. Fukar takarmányozásban részesült, csenevész, primitív szm.-kon gyakori. Félcsípőjű far (egycsípőjű far): az egyik oldali csípőkiszögellés kicsi, a külső csípőszöglet egyike kevésbé áll ki, mint a másik. Fejlődési rendellenesség és erőművi behatás egyaránt kiválthatja; elesés v. erősebb ütődés következtében a külső csípőszöglet dudorainak valamelyike letörhet, a f. eltorzul, ez a torzulás maradandó. Kecske-far (disznó-far): kedvezőtlen, hibás far-alakulás, rövid, keskeny, izomszegény, gyakran kisebb-nagyobb mértékben csapott is. Ormos far (éles v. fedeles far): feltűnően kiemelkedő gerincéi jellemzi. Öszvér-far (szamár-far): hátrafelé erősen lejtő, rövid, de szívós far-alakulás. A részaránytalan f. egyik falán az izomzat többé-kevésbé sorvadt, ált. azért, mert az illető oldali végtag sánta. Tojás-far: a tomporszélesség mérete a külső csípőszöglet és az ülőgumó szélességét meghaladja, ált. elég hosszú. Melegvérű és gyors mozgású lovakon kedvező, nehéz igáslovakon a kevés izomzat gyenge emelőereje miatt nem kedvező; az angol telivéreken gyakori far-alakulás. A tornyos farra jellemző, hogy a faroktő magassága a marmagasságot jelentősen (6— 8 cm-rel) meghaladja. Lapályfajtájú borjakon fordul elő a túlizmolt far: a farszélesség — különösen a tomporok között — feltűnően nagy, izomzata dús, a farok mélyen tűzött; az ilyen egyedek tenyésztésre nem válnak be. Túlnőtt far akkor alakul ki, ha a farbúb magassága jelentősen meghaladja a marmagasságot; növendék állatokon a fejl. szakaszossága folytán gyakori, de később — normális fejl. esetén — megszűnik, kifejlett állatokon a fiatalkori fejl. zavaraira utal. Üres végbelű far: a végbél és a hüvely — a vemhes méh húzó hatására — a medenceüregben előrehúzódott. A laza szervezet jele, öregebb teheneken gyakoribb, kialakulására a rövid kereszt¬csont és a tornyos far hajlamosít. A vízszintes farú ló gyors mozgásban hamar kifárad; sertésen ez a far-alakulás — ha a sonka elég széles és mélyre húzódó — növeli a sonkából kitermelhető értékes részeket. Zsírpúpos far: hizlalt állatok faroktövén, ülőgumóin, csípőszögletén néha zsírpárnák, -púpok képződnek; az egyhasznú hústermelő egyedeken gyakori. Hazánkban a nagy faggyúhányad miatt nem kedvelt. A far alakulásáról, fejlettségéről ad tájékoztatást a far-alakulási index; az I. far-szélesség és a III. far-széles-ség százalékos aránya: külső csípőszöglet-szélesség x 100: ülőgumó-szélesség.