a felületi öntözésnek olyan módja, amelynél az öntözött terület a természetes csapadékhoz hasonlóan kapja az öntözővizet. Az esőszerű öntözésnél fontos tényező az egyszeri alkalommal kijuttatott vízmennyiség és az öntözési forduló meghatározása. A termesztést még előnyösen befolyásoló öntözővíz az aktív gyökérzónáig kell, hogy eljusson. A területen belül az uralkodó 2—3 növény vízigényéhez igazodva úgy kell az esőszerű öntözést megszervezni, hogy napi 16—20 órás üzemelés mellett a növények V3-ának öntözését 6 nap alatt befejezzék. így a szántóföldi növények, a szőlő és a gyümölcs három alkalommal, legfeljebb 18 munkanap alatt kellő vízellátásban részesülnek. A zöldségfélék fokozott vízigénye miatt indokolt a 12 napos öntözési forduló. A vízmennyiség tervezésénél 20% -os párolgási veszteséggel lehet számolni és azzal, hogy hazai talajaink 1 cm mélységű vízkapacitásig történő feltöltéséhez ált. 0,8—1,2 mm csapadék szükséges. Az esőszerű öntözés megfelelő berendezéseket igényel, amelyek lehetnek hordozhatók, vegyes csővezetékűek, beépített csővezetékűek és mozgó berendezések. A hordozhatók alkotóelemei: a szivattyú a hajtómotorral, a csővezetékek (szívó-, nyomó-, szárnyvezeték), a szórófejek, valamint egyéb tartozékok (légtelenítő, nyomásmérő, elágaztató- és zárószerelvények). Mivel a gyorskapcsolású fém- és műanyagcsöves szárnyvezetékek mozgatása jelentős élőmunkát igényel, az áttelepítésre különböző megoldások születtek. A körbenjáró szárnyvezeték kb. 400 m hosszú, a víznyerés helyére kapcsolt, kerekeken mozgó cső, szórófejekkel. Kör alakú területet nagy nyomásigénnyel öntöz. A körforgó szárnyvezeték kerekeken mozgó alvázon, a Segner-kerék-elv alapján forogva, egy nagy szórófejhez hasonlóan öntöz. A gördülő szárnyvezeték előrehaladását egy segédmotor teszi lehetővé, a tartókerekek tengelye lehet maga a csővezeték. A vontatható szárnyvezeték kerekei tengelyirányban elfordíthatók. A csévélhető szárnyvezeték tömlőből készül; lehet közvetlenül v. kapcsolt, kisebb átmérőjű tömlőkre szerelt szórófejjel működő. A vegyes csővezetékű berendezések szivattyútelepből, mellék- és esőztető szárnyvezetékből állnak; max. 1500—1700 ha területű öntözőtelepek ellátására alkalmasak. A beépített csővezetékű berendezés költségesebb, de a szárnyvezetékek mozgatását kiküszöböli. A mozgó esőszerű öntözés berendezése a traktorra szerelt szivattyúból és szórófejes csőrendszerből áll. A lassan haladó traktor felszívja a vizet és egyidejűleg öntöz. Az öntözőcsatornáknak egymástól kb. 100 m-es távolsága szükséges a vízellátáshoz. Az esőszerű öntözés előnyei: a nagyüzemi gépesítésnek megfelel, nem igényel tereprendezést, a víz természetszerűen, egyenletesen juttatható ki, kevésbé rongálja a talajszerkezetet. Hátránya, hogy a berendezés költséges és állandó karbantartást igényel.