az épületek talajjal érintkező részének kialakítása, amely a stabilitást szolgálja. Az előzetes talajmechanikai vizsgálat alapján megállapított teherbírású talajra kell az épületalapozás alsó síkját helyezni — mindig számítással igazolt minőségben és méretben — úgy, hogy az legalább a fagyhatárig érjen le, mert különben az épület süllyedésével lehet számolni. Az épületalapozásnak különféle módjai ismertek. 1. Sávalapozás: az épület falainak teljes hosszában való alapozott alátámasztása; tömör fal esetén ez a mód a legmegfelelőbb. 2. Pontalapozás: a pillér v. oszlopvázas épületek részére készítik; előre gyártott változata a kehelyalap. Ezeket a kelyheket helyezik a kiásott munkagödörbe és ebbe kerülnek a tartóoszlopok, ill. pillérek. 3. Mélyalapozás: leggyakoribb változata a cölöpalapozás, akkor szükséges, ha a talaj teherbíró rétege nagyon mélyen van v. ha tartani lehet a kimosástól (magas talajvíz) és a csúszásveszélytől.