az élőlények gen. alkalmassága élettevékenységük fenntartása, az alkalmazkodás segítségével. Az életképesség függ a kortól; a fiatal szervezetek erőteljesebb, az idősebb szervezetek gyengébb életképességűek. A növ.-ben az életképesség százalékban kifejezett értékmérő tulajdonság; jelenti azoknak a —vetőmagvaknak a hányadát, amelyek csírája él, tehát benne az életműködés kimutatható. Lényegében: a maximálisan kicsíráztatható magvak aránya. Ez rendszerint nagyobb, mint a ténylegesen kicsírázóké. Az áll.-ben az életképesség az állatnak a környezet hatásaival szembeni alkalmazkodásában és természetes ellenálló képességében nyilvánul meg.