Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak...Az otthonukban minden meg volt, ami csak kell, nagy képernyős televízió, számítógépek, laptopok, videó játékok, senki sem nélkülözött soha, a gyermek is megkapott mindent, amire csak szüksége volt.

Az apa gondolt egyet, és elvitte gyermekét egy egyszerű faluba, meg szeretett volna neki tanítani valamit, illetve meg szerette volna mutatni neki, hogyan élnek a szegények, a tanítás lényege az lett volna, hogy a gyermek sose legyen szegény, tegyen azért, hogy jobb élete legyen. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.

A hazafelé tartó úton az apa kikérdezte kisfiát, reménykedve nézett rá, és várta a megfelelő válaszokat. A fiú azonban olyan feleleteket adott, amitől az apa csöndben magába nézett és nem szólt, a következő oldalon elolvashatod te is! 

„– Nos, mit gondolsz erről az útról? Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?”

– „Igen” – felelte a fiú.

– „És mit láttál meg mindebből?”

– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy nagy tó partján laknak.

– A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.

– A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.

– Mi megvásároljuk az élelmet, nekik van sajátjuk a kertben.

És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

– Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Milyen igaz, ugye? Néha bele se gondolunk, hogy a szegény sokszor gazdagabb annál, mint akinek mindene megvan. 

Forrás