Míg az áruház polcain található termékek között 3,8 százalékos a legmagasabb zsírtartalmú, Varga Miklós automatájából 4,5–4,6 százalékos tejet lehet kapni, literenként 170 forintért. A szigetközi tehenész ráadásul csak a saját negyven hektárján termelt silót és lucernát eteti harminc színtiszta magyar tarka fejőstehenével.
– Egész évben nem hajtom ki őket, mert a marha még a diófa levelet is megeszi, és bizony megérződik az íze a tejen – mondja a gazda. – A vevők elégedettek az állandó jó minőséggel: a mosonmagyaróvári automatából naponta 150-200 liter fogy. A „tanulógépem”, a rajkai kevésbé jó helyen van, annak gondolkozom az áthelyezésén – mélázik helyzetéről Miklós.
Varga gazda állatai naponta 300-400 liter tejet adnak. Ezt eddig főként az Óvártejnek adta le, de a múlt évben csupán 53 forintot fizettek literjéért. Veszteségessé vált így a termelés, ezért tizenöt tehenét el kellett adnia. Akkor válaszút elé állt: vagy felszámolja az állományt, vagy vesz egy automatát, ahol az általa termelt tej felét egyből el tudja adni.
– A gépben hivatalosan negyvennyolc óráig lehet a tej. Próbálok annyit tankolni bele, hogy előbb elfogyjon. Ha mégis marad, azt hazahozom és megetetem az állatokkal – osztja meg tapasztalatait.
Mivel mindkét automatát forgalmas bolt előtt helyezték el, bérleti díjuk havonta 30-40 ezer forintba kerül. Ám Varga Miklós így is jobban jár, mint kistermelő társai. Ha napi 150 liter tejet elad, havonta háromszázezer forintja megmarad.