|
Tavaszi tápanyagellátás fontosabb szempontjai főbb termesztett növényeinknél
Megosztás
Dr. Zsombik László
Agrárágazat
A növények termésbiztonságának egyik alapja, hogy a növény tápanyagigényét a lehető legmesszemenőbben ki kell tudnunk elégíteni. Ennek legegyszerűbb és direkt módja a műtrágyázás, mellyel a növény igényéhez legrugalmasabban tudunk alkalmazkodni. A tavaszi vetésű növények esetében a kukorica tápanyagellátása – a növény fontosságából adódóan – kiemelkedő jelentőséggel bír.
Kukorica
A kukorica fajlagos tápanyagigénye 100 kg szemterméshez és a hozzá tartozó szárhoz nitrogénből 2,5, foszforból 1,1, káliumból 2,2 kg hatóanyag. Az egy hektárra kijuttatandó tápanyag mennyiségét azonban több tényező befolyásolja. Elsődleges a talaj felvehető N és Al-oldható P, K tápanyagtartalma, amit a talajvizsgálati eredmények alapján határozhatunk meg. Amennyiben előveteményként hüvelyes növény (borsó, szója, lucerna) is szerepel a N mennyisége csökkenthető, ha szalmát vagy kukorica-, napraforgószárat dolgozunk be a talajba, csökkenthető a K mennyisége. Fontos ismernünk a termesztett hibrid intenzitását, agronómiai tulajdonságait a műtrágyázás megtervezésénél, ugyanis a hibridek nem egyformán reagálnak a kijuttatott műtrágya mennyiségre. Bizonyos hibridek termése tápanyag kijuttatása nélkül is magas, ezeknél a természetes tápanyag-hasznosító képesség kiváló.
A hibridek
Az ilyen típusú hibrideket gyengébb adottságú területeken vagy visszafogott tápanyagellátás mellett célszerű termeszteni. A hibridek másik csoportjánál a természetes tápanyag-hasznosító képesség gyengébb, de a műtrágyázás hatására nagymértékű termésnövekedést produkálnak. A mai, korszerű hibrideknél azonban már e két tulajdonság egyszerre jelen van, így műtrágyázás nélkül vagy kedvezőtlen adottságú termőhelyeken is viszonylag magas termést mutatnak, ugyanakkor a műtrágya mennyiségének növelésével a termés mennyisége is jelentősen növekedik. Ez a tulajdonság összefüggésben lehet a hibridek fejlettebb gyökérzetével, vagy a gyökérszőrök nagyobb adszorpciós kapacitásával. Javult a hibridek műtrágya-reakciója is, ami a nagyobb nitrát-reduktáz enzim aktivitással magyarázható. Míg az 1980-as években 180 kg/ha nitrogén és hozzá tartozó foszfor illetve kálium műtrágyaadag volt az agroökológiai optimum (a maximális terméshez tartozó trágyaadag), addig napjainkban ez az érték lecsökkent 120 kg/ha N+PK értékre (1. ábra).
Talajminőség
A megtervezett tápanyagmennyiséget jelentős mértékben befolyásolja az istállótrágyázás ideje és a kijuttatott istállótrágya mennyisége is. A talaj pH értéke nem csak a kijuttatott műtrágya típusát (pl. savanyú talajon célszerű Ca-tartalmú nitrogén műtrágyát kijuttatni), hanem a tápelemek felvételét is befolyásolja. A műtrágyázás termésnövelő hatása szélsőségesen aszályos évben minimális, míg kedvező évjáratban a műtrágyázás termésnövelő hatása elérheti a 40-50%-ot. A kontroll (műtrágyázás nélküli) kezeléshez viszonyítva már a 40 kg/ha nitrogén, 25 kg/ha foszfor, 30 kg/ha kálium műtrágya hatóanyag 3-5 t/ha-ral is képes növelni a kukorica termését réti talajon.
Nitrogén műtrágya
Köztudott, hogy a nitrogén műtrágya egyéves hatású, kedvezőtlen körülmények között egy része NO3-N formájában a talaj mélyebb rétegeibe bemosódik, és a növény számára már felvehetetlenné válik valamint jelentős környezetszennyezést okozhat. A foszfor és kálium esetében viszont termésdepresszió okozása nélkül kiadhatunk az igénynél nagyobb mennyiséget feltöltő jelleggel.
Kukorica
A kukorica tápanyagfelvételi dinamikája legintenzívebb a növény 6-7 leveles állapotában, szárbainduláskor és a szemtelítődés időszakában. A nitrogén felvétele a fiziológiai érésig folyamatos, így a nitrogénellátás megtervezésekor ezt figyelembe kell venni. A sorközműveléskor kijuttatott nitrogén azért is kedvező, mert a növény legintenzívebb és legnagyobb tápanyagigényű állapotában gyorsan felvehető tápanyag áll a növény rendelkezésére. A foszfor felvétele 3-6 leveles állapotban és szemtelítődéskor a legintenzívebb, azonban a kálium felvétele a címerhányás idejére már be is fejeződik. Ezért fontos, hogy a foszfor és kálium már a tenyészidőszak elején felvehető formában a növény számára elérhető legyen, így ezeket lehetőleg már ősszel ki kell juttatni, gyorsan feltáródó műtrágyaformák esetében a kijuttatás tavasszal is megoldható. Az előzőek alapján a kukorica agroökológiai műtrágya-optimumát a 2. táblázat tartalmazza.
A termesztés hatékonysága
A hosszabb tenyészidejű hibridek (FAO 400-500) agroökológiai műtrágyaoptimuma a korai tenyészidejű hibridekhez viszonyítva kedvező évjáratban 30-40 kg/ha nitrogén hatóanyag mennyiséggel nagyobb. A termesztés hatékonyságát, a műtrágyaigényt jelentősen befolyásolja a vetésváltás. Többéves tartamkísérletben trikultúrában (borsó-őszi búza-kukorica) 2 t/ha-ral nagyobb termés mutatkozik el a monokultúrás kukoricához viszonyítva.Ez a különbség azonban ugrásszerűen megnövekedett az utóbbi 3-4 évben a vetésváltás javára, ami az amerikai kukoricabogár jelentős mértékű kártételének köszönhető. A fentieken túl fontos, hogy az ökológiai viszonyoknak és a ráfordítás színvonalának megfelelő kukoricahibridet válasszunk. A termesztéstechnológia lehet intenzív, átlagos vagy extenzív, de az agrotechnikai tényezőket (pl. tápanyagellátás, vetésidő, tőszám, növényvédelem, stb.) az adott hibridre kell adaptálni.
Napraforgó
A tavaszi vetésű növények közül a második legnagyobb vetésterülettel rendelkezik a napraforgó. A napraforgó termesztés jövőbeli fejlesztésében a termesztéstechnológia elemeinek mennyiségi és minőségi fejlesztésére, a tényezők közötti összhang megteremtésére szükséges törekedni. Alapvető szempont az, hogy a napraforgó termesztés biológiai alapjainak fejlődésével e növény kikerült az extenzív technológiájú kultúrák köréből, a sikeres és gazdaságos termesztés legalább átlagos befektetési szintet követel meg. Kétségtelen ugyanakkor az, hogy a relatíve korlátozott inputokat olyan termesztéstechnológiai elemnél kell elsődlegesen felhasználni, melyek meghatározó jelentőséggel bírnak. Ezen kritikus termesztéstechnológiai elemek közé a tápanyagellátás, a vetéstechnológia és a növényvédelem tartoznak.
A napraforgó tápanyagellátásának kialakításában a biológiai, agronómiai és ökonómiai szempontok egyaránt szerepet játszanak. Kétségtelenül a napraforgó a mérsékeltebb tápanyagigényű növényeink közé tartozik, ez azonban nem jelenti azt, hogy tápanyag-visszapótlás nélkül hatékonyan termeszthető. Korábbi vizsgálataink alapján a napraforgó fajspecifikus trágyaigénye 30-80 kg/ha N, 50-80 kg/ha P2O5 illetve 70-100 kg/ha K2O. A napraforgó biológiai alapjainak jelentős bővülése, az eltérő genotípusok indokolttá tették a napraforgó hibridek trágyareakciójának vizsgálatát. A hajdúsági löszhát csernozjom talajain végzett kutatások eredményei azt bizonyították, hogy a hibridek között trágyaigényben és trágyareakcióban jelentős különbségek állapíthatók meg. Átlagos évjáratban a hibridek egy részénél szerényebb (30 kg/ha N+PK), a hibridek túlnyomó többségénél közepes (40-50 kg/ha N+PK), míg néhány hibridnél relatíve magasabb trágyaigényt (60-70 kg/ha N+PK) tapasztaltunk (2. ábra).
Az átlagosnak mondható évjárat relatíve mérsékeltebb trágyaoptimumához (30-70 kg/ha N+PK) képest a kifejezetten aszályos, száraz évjáratban módosult, növekedett a vizsgált hibridek trágyaigénye (50-90 kg/ha N+PK), ugyanakkor a hibridek termésmaximumában meglévő jelentős különbségek (mintegy 1500-2000 kg/ha) továbbra is megmaradtak. Ebben a száraz évjáratban tapasztalt magasabb trágyaigény összefüggésben van egyrészt a természetes tápanyagok és műtrágyák gyengébb feltáródásával, másrészt a száraz évjáratban a kórokozók fellépése kismértékű volt a magasabb trágyaszinten is. A vizsgált hibridek között találhatók olyanok is, melyek természetes tápanyag-hasznosító képessége mellett a trágyareakciójuk is kedvező volt (3. ábra).
Tápanyagellátás
Összességében elmondható, hogy a kukorica és napraforgó hibridek új generációinak megjelenésével a tápanyagellátás mindkét növény esetében hibridspecifikussá vált, melyhez a termesztés során messzemenően alkalmazkodnunk kell.
A tápanyagellátásánál több tényező befolyásolja a kijuttatott mennyiséget. A kijuttatás időpontjánál alapvető szempont, hogy a foszfor és kálium teljes mennyiségét ősszel, a nitrogén 0-30%-át ősszel, a fennmaradó mennyiséget tavasszal kell kijuttatni. Az ősszel kijuttatott mennyiséget jelentősen befolyásolja az elővetemény szármaradványainak mennyisége, melynek lebomlásához nagyobb mennyiségű nitrogénre van szükség. Az őszi kijuttatásnál célszerű – és egyre inkább terjed – a szuszpenziós műtrágyák alkalmazása. Előnye az, hogy a kijuttatás egyenletesebbé válik. Az ősszel kijuttatandó szuszpenziós műtrágyák többféle táparánnyal állnak a termelők rendelkezésére, így talajtípushoz, termesztett növényhez, előveteményhez alkalmazkodva tudja a helyes táparányú szuszpenziós műtrágyát kiválasztani.
A tavaszi tápanyagellátás célja őszi búzánál a tél végi regenerálódás elősegítése és a megfelelő vegetatív illetve generatív fejlődés biztosítása. A tavaszi kijuttatás több időpontban is történhet. Tél végén célszerű kiadni a nitrogén mennyiségének 50-70%-át – tehát döntő részét –, illetve szárbaindulás időszakában adható a nitrogénnek legfeljebb 30%-a. A kijuttatott műtrágyaformák közül a gyakorlatban elterjedt a 34% hatóanyag-tartalmú ammónium-nitrát illetve a 27% hatóanyag-tartalmú Pétisó, mely utóbbi a nitrogén mellett Ca-t és Mg-t is tartalmaz. Ezek kedvező hatása egyre inkább előtérbe kerül, hiszen talajaink Ca-ellátása egyre több helyen kívánnivalót hagy maga után, mindemellett a Ca talaj szerkezetére gyakorolt kedvező hatása sem hagyható figyelmen kívül. A szilárd műtrágyák mellett egyre inkább terjedőben van a folyékony nitrogén műtrágyák alkalmazása.
Előnyei a következőkben foglalhatók össze:
- a kijuttatás egyenletes,
- a kijuttatás összekapcsolható egyéb anyagok kijuttatásával,
- a kijuttatás szántóföldi permetezőgéppel és csapadékos tavaszon repülővel is megoldható.
A nitrogén oldatok közül legnagyobb területen az UAN-oldat terjedt el, melynek hatóanyagtartalma 30%.
Őszi búza
Őszi búzában a kijuttatott mennyiségeket számos tényező (talajtípus, elővetemény, fajta, stb.) befolyásolja. Alapelvként – és közelítő értékként – elfogadható, hogy mezőségi csernozjom talajon 80-90 kg/ha, réti és öntés talajon 100-120 kg/ha, homoktalajon 100-140 kg/ha, szikes talajon ennél 10 kg/ha-ral nagyobb mennyiség kijuttatása javasolható. A kijuttatott mennyiség csökkenthető hüvelyes elővetemény esetén (-20-30 kg/ha), azonban cukorrépa, kukorica, kalászos, napraforgó, cirok elővetemény esetén a kijuttatandó mennyiséget 20-60 kg/ha mennyiséggel növelni kell. A képeken műtrágyázás nélküli és folyékony N-oldatot illetve szuszpenziós NPK-t kapott őszi búza táblák láthatók. A számottevő különbség (növénymagasság, szín) a termés mennyiségében is megmutatkozik, mely fajtától és talajtípustól függően 1,5-4,0 t/ha között változik.
2008--0-2-
| Agrárágazat Mezőgazdasági havilap megrendelőlap |
|
 |
|
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Szóljon hozzá a cikkhez!
|
Új hozzászólás (csak regisztrált felhasználók) |
|
|
|
|
