A szárazborsó termesztése, borsótermesztés, technológia, nitrogén, növény, mészigén, réz, szervestrágyázás, vetés, csírázás, talaj nedvességtartalma, Fusarium-faj, csipkézőbarkó, kórokozó, védekezés,

A szárazborsó termesztése

Forrás: Agrárágazat

Az eredményes borsótermesztés technológiai folyamatai közül a tápanyagellátás az egyik sajátos kérdés. Ez abból adódik, hogy a borsó nitrogénből önellátó, azonban csak a kelést követő 4-5. hét után, eddig az időszakig a növény a talaj felvehető nitrogéntartalmára van utalva. Éppen ezért fontos, hogy vetés előtt gyorsan felvehető nitrogénformát juttassunk ki, de a kijuttatott hatóanyag mennyisége ne haladja meg az 50-70 kg/ha értéket.

Azért is fontos a korai nitrogénellátás, mert a fejlődés korai szakaszában a hideg talajból a nitrogén felvétele korlátozott, ami a kelést követő 2. héten már szemmel látható nitrogén hiánytüneteket (sárgulás) is eredményezhet a vetés előtti nitrogén adagolásának elmaradása esetén. A foszfor és kálium vonatkozásában a növény igénye közepesnek mondható. A foszfor a generatív szervek fejlődésére gyakorol pozitív hatást, célszerű 60-80 kg/ha hatóanyagot kijuttatni. Kálium esetében is hasonló értékekkel számolhatunk (80-90 kg/ha), e tápelem elsősorban a növény vízháztartását befolyásolja kedvezően, ami a borsó esetén kifejezetten fontos tényező a tenyészidő rövidsége miatt. A termesztett növények közül a borsó mészigénye az egyik legmagasabb, így eredményes borsótermesztés csak a mésszel jól ellátott területeken lehetséges. A mikroelemek közül a cink és a réz hiánya okozhat mennyiségi és minőségi problémákat. A szervestrágyázás a borsó alá nem célszerű, egyrészt a szerves tápanyag csekélyebb mértékű hasznosulása, másrészt az istállótrágyázás gyomosító hatása miatt.

A borsó az egyik legkorábban vethető növényünk, azonban meg kell várni, míg a talajhőmérséklet a vetés mélységében tartósan eléri a 6-8 oC-t. A vetést követő esetleges lehülés a borsó esetében nem okoz nagy kárt, a csírázás még 3-4 oC-on is zavartalan, a kikelt növény -3-4 oC-t is elvisel károsodás nélkül. A vetés pontos ideje a kitavaszodás ütemétől függ, de korai tavaszodás esetén már március elején megkezdhető a borsó vetése. Hazánkban nem elsősorban a hőmérséklet határozza meg a vetés idejét, hanem a talaj nedvességi állapota. Amennyiben túl korán vetünk, a hideg talajban a csírázás elhúzódik, ezáltal az állomány heterogén lesz, ami a betakarítást jelentősen megnehezítheti. Súlyosabb problémákat okozhat, ha a hideg talajhőmérséklet nagy talajnedvességgel párosul a vetés időszakában, ebben az esetben a kelés nagy százalékban el is maradhat. Ezt a hatást fokozhatja, ha a vetőgép sortömörítő nyomása nagy, így a hideg levegőtlen körülmény csak fokozódik. A helyes vetési időpont meghatározása nem egyszerű feladat, gyakran egy melegebb nap alatt történő talajszáradás is megfelelő talajállapotot eredményezhet a borsó vetéséhez.

A talaj nedvességtartalma kardinális kérdés a borsó szempontjából, ami annak a következménye, hogy a növény csírázáshoz nagy mennyiségű vízre van szüksége. E nagy mennyiségű víz felvétele is indokolja, hogy a borsót mélyebben, a talaj típusától és nedvességtartalmától függően 6-8 cm mélyre vessük. Ez a vetésmélység a vízfelvétel elősegítése mellett a madárkár csökkentésében is jelentős lehet. A sortávolság gabonasortávolság, ami vetőgép típusától függően 12,0-15,4 cm. A kivetett magszám nagy habitusú borsófajtáknál vagy vetőmagtermesztés esetén 800.000-900.000 db/ha, hosszabb tenyészidejű, erőteljesebb zöldtömeggel rendelkező fajták esetén 1,0-1,2 millió db/ha, ami az érésidő csökkenésével arányosan nő, a korai érésű, kisebb habitusú fajták esetében akár az 1,5 millió db/ha értéket is elérheti.

A borsó növényvédelménél – a többi növényhez hasonlóan – alapvető a táblakiválasztás. Figyelembe kell venni más hüvelyes növények távolságát elsősorban a gyalogló kártevők (csipkézőbarkók) miatt. A borsóragya miatt a legalább 4 éves vetésváltás betartása kötelező, a fuzárium miatt a vetésváltás ideje a 7 évet is eléri szárazborsó esetén. Hasonlóan fontos a tábla gyomösszetételének ismerete, évelő gyomokkal fertőzött területen a borsó vetését kerüljük. A jó minőségű magágy és a jó tápanyagellátás a növény kezdeti fejlődését elősegíti, így a növény nagyobb eséllyel indul a gyomok és kártevők kártételével szemben.

A kórokozók elleni védelem alapja a vetőmag csávázása. Kontakt és felszívódó csávázó szerek egyaránt használhatók, de mindezek ellenére fontos a fertőzésmentes vetőmag használata. A csávázás elsősorban a talajból fertőző Fusarium-fajok ellen irányulhat. A talajfertőtlenítő szerek alkalmazása csak indokolt esetben szükséges, a borsó korai vetése miatt a pajorok, drótférgek károsításának mértéke csekély.

A gyomok elleni védekezés a presowing alkalmazásmóddal is lehetséges borsónál, ami elsősorban az egyéves egyszikű gyomok ellen hatékony. Vetés után, kelés előtt (preemergensen) az egy- és kétszikű gyomok ellen használható készítmények megfelelő gyomirtóhatásának feltétele a kijuttatást követő 10 napon belül 20-25 mm bemosó csapadék.

Kelés után megjelenhetnek a csipkézőbarkók az állományokban. Kártételük észlelésekor az egyedszámot fel kell mérni, és kártételi veszélyhelyzet esetén állománykezelést kell végezni szintetikus piretroidokkal.

A posztemergens gyomirtó kezelések hatékonyságát növeli, hogy ismerjük a terület gyomösszetételét, így célzottan tudunk védekezni. A borsó állománykezeléseinél sok készítménynél a szelektivitást a borsó levelén 8-12 cm növénynagyságnál kialakuló viaszréteg biztosítja. Nagy esők után, viharos, szeles időszakban ez a viaszréteg sérül, ilyenkor nem szabad permetezni. 3-4 száraz, meleg nap után a viaszréteg helyreáll és a permetezés elvégezhető. A jelenleg rendelkezésre álló készítmények csak levélen keresztül hatnak, így fontos, hogy a borsó ne legyen túl fejlett, ne fedje le teljesen a területet, mert a hatóanyag nem érintkezik a gyomnövénnyel. A morfológia szelektivitás (viaszréteg) teszi lehetővé, hogy szárazborsóban egyes totális hatású imidazolin típusú készítmények is alkalmazhatók.

A betelepedő levéltetvek ellen több alkalommal is védekezni kell, meleg tavaszokon már május végén megjelenhetnek. A vegyszeres állománykezelésnél fontos, hogy a rovarölő szer mellé a tapadás fokozása miatt olajos alapú adalékot kell adni.

A kórokozók közül a vegetációs időben, az időjárási körülményektől függően és indokolt esetben kémiai védekezésekre lehet szükség a peronoszpóra, a bakteriózis, a borsóragya, a lisztharmat és esetleg a rozsda ellen. Az első tünetek megjelenésekor meg kell kezdeni a védekezést széles hatásspektrumú fungicidekkel, amelyek több kórokozó ellen is védettséget nyújtanak. Gyengébb fertőzések vagy a betegségek számára kevésbé kedvező időjárás esetén elegendő lehet kontakt rézzel preventív permetezések alkalmazása.

A magkártevők ellen fontos a rajzás nyomon követése különböző feromoncsapdákkal. A védekezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzíteni. Ebben az időszakban a bagolylepkék hernyói is jelentős lombkártételt okozhatnak. Ellenük szintetikus piretroidok is alkalmazhatók, mert a zöldborsóval ellentétben a betakarításig hosszabb idő telik el, így az élelmezésegészségügyi várakozási idők betarthatók.

A tárolás folyamán a zsizsikkártétel folytatódhat a tárolóban is. Ennek kivédésére a tárolt tételt elgázosíthatjuk, ez a betakarítást követően kötelező, alapvető beavatkozás. Ezt a beavatkozást csak gázmesteri végzettséggel rendelkező szakember végezheti.

Napjainkban már a borsó betakarítása egymenetben, gabonakombájnnal történik, a pergésre való hajlama miatt a hajnali-reggeli órákban. Lényeges, hogy a kombájn vágóasztala követni tudja a talajfelszín esetleges változásait, ezért a jó talajkopírozó képesség nagyon fontos speciális adapter esetén. Jól beállított kombájn esetén a betakarítási veszteség nem éri el a 10%-ot, ami önmagában is magas érték. Rosszabb minőségű betakarítás esetén a veszteség elérheti a 30-40%-ot is. Ez az érték akkor növekedhet meg ugrásszerűen, ha a már betakarításra érett állományt nagy mennyiségű és nagy intenzitású eső éri, ilyenkor a hüvelyek a talajfelszín közelében találhatók. Ilyen esetben, nagyobb értékű állomány (pl. vetőmag) esetén a veszteségek jelentősen csökkenthetők, ha hajnalban csillagkerekes rendsodróval rendre sodorjuk az állományt és így csépeljük ki a gabonakombájnnal. A fajták állóképessége között jelentős különbségek vannak, azonban ezt jelentősen befolyásolhatja az állománysűrűség, a tápanyagellátás is. Az ún. afila, vagy levéltelen fajták esetében a levél kaccsá módosult, így az állomány „összekapaszkodik”, ezáltal a betakarításkori állóképesség jelentősen megnövekedhet (1. kép).

A borsó akkor tekinthető betakarításra alkalmasnak, ha a levelek elsárgultak, leszáradtak, az alsó hüvelyek megsárgultak vagy megbarnultak, a hüvelyekben lévő magvak teljesen kifejlődtek, kemények, a legfelső hüvelyekben lévő magvak körömmel éppen csak benyomhatóak. A borsó betakarítása 16-18%-os nedvességtartalom mellett, általában július elején kezdhető meg.

A hántolásra termesztett kifejtőborsóknál a zöld és sárga magszínű fajták esetében eltérő a betakarítás optimális ideje. A sárgamagvú fajták az érési időszak végén, a teljeséréskor színeződnek, ekkor kapják meg aranysárga színüket, ezért az ilyen típusú fajtákat késleltetve kell betakarítani, ebben az esetben a betakarítási veszteségek kockázata is növekszik. A zöldmagvú kifejtőborsó-fajták megkésett betakarítás esetén elveszítik csillogó zöld színüket, megsárgulhatnak, ezért az ilyen típusú fajtákat korábban kell betakarítani. Gyomos területeken és vetőmagtermő állományban az egymenetes betakarítás csak állományszárítás alkalmazásával lehetséges. A totális gyomirtó szereket 28-30%-os nedvességtartalomnál, a betakarítás tervezett ideje előtt 6-7 nappal kell kijuttatni, az érésgyorsítókat pedig a betakarítás előtt 10-14 nappal.

Dr. Zsombik László

DE ATC Növénytudományi Intézet