mai sertéstartás szaporítási zavarainak gyakori okozója: a parvorozis A sertés- parvovírus SMEDI

A mai sertéstartás szaporítási zavarainak gyakori okozója: a parvorozis

Forrás: Agrárágazat

A parvovírusok elleni specifikus védekezést még a tenyésztésbevétel előtt el kell végezni. A kocák szaporodási ciklusát (ivarzás- vemhesülés- ellés- újraivarzás) megzavarhatják vagy megtörhetik anatómiai rendellenességek, klimatikus és környezeti hatások,

Nem is olyan régen még a  SMEDI

(angol rövidítés = halvaszületés, mumifikáció, embrióelhalás, meddőség) kórkép okozójaként enterovírusokat jelöltek meg, ma már tudjuk, hogy elsősorban parvovírusok okozzák.

A sertés- parvovírus

 világszerte nagyon elterjedt, a természetes fertőzöttség jóval nagyobb, mint azt a tünetek alapján feltételezzük. A kórokozó a sertés környezetében hosszú ideig életképes, a kocák fertőződése szájon át a bélsárból vagy belélegzéssel történik. Iránta minden életkorú sertés fogékony, de a nem vemhes állatok tüneteket nem mutatnak, ezért is van terjesztésében legnagyobb szerepe a fertőzött kocáknak és kanoknak. A vírus állományon belüli terjedésében és elhurcolásában a sertések közvetlen érintkezésén kívül a ragályfogó tárgyaknak (pl. gondozó lábbelije, takarító eszközök, bélsárral szennyezett járművek, stb.) is szerepük van.

A fertőződés után a vérsavóban ellenanyagok jelennek meg, melyek éveken át megakadályozzák, hogy kórokozó vemhes kocákban méhbe eljusson. A sertések többsége az első életéve végéig átesik fertőzésen és tartós immunitást szerez, így idősebb kocák magzatkárosodása már ritka. Az immunis malacai föcstejből felveszik ellenanyagokat, ezek azután 5-6 hónapos korukig védik süldőt. Az ellenanyagok fokozatos kiürülésével (5-12 hónapos életkor között) azután a sertés fogékonnyá vélik a vírus iránt.

Parvovirózis miatt károsodott malac
"Csikófejűség, lábszétcsúszás."

A fogékony előhasi kocák magzatai a vemhesség teljes ideje alatt károsodhatnak, a magzatok a magzatburkokon keresztül fertőződnek, de sorsuk a vemhesség időszakától függően eltérő, attól függ, hogy a búgatást követően mikor történt a fertőződés. A magzatok károsodása ellenére a kocák általában időben ellenek, vetélés csak ritkán fordul elő, az is akkor, ha a fertőződés a vemhesség második felében történik. Jellemző, hogy az alomlétszám kicsi, az almokban nagy a halvaszületett és az életképtelen malacok száma, több a mumifikált magzat, a „lábszétcsúszás” és a „malacremegés”. A kocaállományban gyakoriak a szabálytalan visszaivarzások. Ha valamennyi magzat fertőződik és elpusztul, előfordulhat, hogy ezeket a koca világra sem hozza, hanem meddő marad. Főként az első vemhességük idején fe-tőződött kocasüldők magzatai károsodnak. A speciális védekezésnél (vakcinázások) tehát az alábbiakat is figyelembe kell venni, különösen ott, ahol a kocasüldők kiválogatása és tenyésztésbevétele korán megtörténik (válogatás 5 hó-napos korban, tenyésztésbevétel 8-10 hónapos korban):

• az állatok egy részében még kolosztrális (föcstej nyújtotta) ellenanyagok lehetnek, melyek akadályozzák az aktív immunitást
• az állatok másik részéből az ellenanyagok már eltűntek, így ezek fogékonyak a      környezetükben lévő vírusok iránt
• az állatok másik részéből az ellenanyagok már eltűntek, így ezek fogékonyak a  környezetükben lévő vírusok iránt
• vannak olyan süldők is, melyek átestek a fertőzésen, így aktív immunitással bírnak (saját  maguk termeltek ellenanyagokat)

Mindez jó példa lehet arra, mennyire körültekintően kell a védőoltásokat alkalmazni! Célszerű tehát a tenyésztésbevétellel 9 hónapos korig várni és a vakcinázást 7-8 hónapos korban elvégeztetni.

Mivel egyre nagyobb gazdasági jelentőségű fertőző betegségről van szó, nézzük meg újra a magzatkárosodás mértékét attól függően, hogy az előhasi koca a vemhesség melyik szakaszában fertőződik?

• a vemhesség első szakaszában (kb. 30 nap) fertőződött magzatok nagy része elhal, a koca rendszerint visszaivarzik
• a vemhesség 70. napja utáni fertőződéskor a fenti fialási kép (kisebb- nagyobb mértékben károsodott magzatok) és „normális malacok” egyaránt születhetnek.
• a fertőződött kocák aktív immunitásra tesznek szert, így a további vemhességüknél a magzatok már nem károsodnak.

A tenyészetek mentessége csak biológiai zártsággal, higiéniával és az új, vásárolt egyedek karanténozás alatti ellenőrző vizsgálatával (szerológiai vizsgálat) őrizhető meg. Nehezíti a védekezést, hogy a fertőzöttség klinikai tünetei csak elléskor látszanak.

Fontos megismételni: mivel a már fertőzött állományokban a tenyésztésbe vétel idején a süldők nagy része fogékony, azokat úgy kell aktív immunizálásban részesíteni (oltatni), hogy a kocasüldő búgatáskor már megfelelő immunitással rendelkezzen.

Ennek két módja van:

a) vakcinázás (kétszer; első termékenyítés előtt 6, illetve 3 héttel)

b) „természetes fertőzés”: szűz kocasüldők tartási helyére termékenyítésük előtt legalább  egy hónappal tegyünk naponta a már lefialt kocák bélsarából. Ezzel tulajdonképpen  mesterségesen fertőzzük az állatokat, melyek aktív immunitásuk révén búgatásukig  (termékenyítésükig) megfelelő védettséget szereznek.