Szántóföldi növények, zöldségek, szőlő növényvédelme

Aktuális növényvédelem

Forrás: Agrárágazat

Májusban a kelő kukoricában gyakran okoznak tetemes károkat a kukoricabarkók. Ez a fő tápnövénye, de a cukorrépát, zabot, kölest, búzát, rozsot, napraforgót, vörös herét, lucernát, babot és a szóját is megrágja. Az őszibarack, a mandula, az alma és a szőlő is a tápnövényei közé tartozik. Ha nem talál kukoricát, képes a talajszín felett a kipalántázott paprika és paradicsom szárát is gödrösen megrágni, ahol a későbbi parásodás után igen gyakran eltörnek. A kukoricára a „szegállapotban" a legveszedelmesebb. Sokszor a csíranövényt már a kelés előtt a talajfelszín alatt felkeresi, és súlyos károkat okoz a növények kiritkításával. Főképpen éjszaka rág, nappal csak borús időben. Egyébként vagy a kukorica összesorolt levelei, vagy a növény töve körül a talajrögök alatt tartózkodik. A 2-3 leveles kukoricára akkor jelent veszélyt, ha négyzetméterenként 30-50 imágó fordul elő. A védekezés történhet hagyományos módon permetezéssel. Az alábbi szerek vannak engedélyezve: Bancol 50 WP, Padan50 SP, Parashut CS, Regent 80 WG, Ultracid 40 WP (40 EC). Megbízható eredményt adnak a rovarölőszeres csávázások (Gaucho 350 FS, Mospilan 70 WP). Ezek a felszívódó hatóanyagukkal megvédik a növényt a kritikus időszakban.

Májusban a kelő kukoricában gyakran okoznak tetemes károkat a kukoricabarkók. Ez a fő tápnövénye, de a cukorrépát, zabot, kölest, búzát, rozsot, napraforgót, vörös herét, lucernát, babot és a szóját is megrágja. Az őszibarack, a mandula, az alma és a szőlő is a tápnövényei közé tartozik. Ha nem talál kukoricát, képes a talajszín felett a kipalántázott paprika és paradicsom szárát is gödrösen megrágni, ahol a későbbi parásodás után igen gyakran eltörnek. A kukoricára a „szegállapotban" a legveszedelmesebb. Sokszor a csíranövényt már a kelés előtt a talajfelszín alatt felkeresi, és súlyos károkat okoz a növények kiritkításával. Főképpen éjszaka rág, nappal csak borús időben. Egyébként vagy a kukorica összesorolt levelei, vagy a növény töve körül a talajrögök alatt tartózkodik. A 2-3 leveles kukoricára akkor jelent veszélyt, ha négyzetméterenként 30-50 imágó fordul elő. A védekezés történhet hagyományos módon permetezéssel. Az alábbi szerek vannak engedélyezve: Bancol 50 WP, Padan50 SP, Parashut CS, Regent 80 WG, Ultracid 40 WP (40 EC). Megbízható eredményt adnak a rovarölőszeres csávázások (Gaucho 350 FS, Mospilan 70 WP). Ezek a felszívódó hatóanyagukkal megvédik a növényt a kritikus időszakban.

A napraforgóban 4-6 leveles állapotban már számíthatunk a levéltetvek betelepedése mellett a poloskák kisebb-nagyobb károsítására. Az ebben az időszakban esedékes gombaölő szeres kezelésekkel összeköthetjük az ellenük való védekezést.

A paprika és paradicsom táblákban a baktériumos varasodás súlyos problémákat szokott okozni. Gyakran előfordul, hogy már a kipalántázott növényeken is megtalálhatók a betegség kezdeti tünetei. A levélfonákon olajos 1-2 mm-es foltok jelentkeznek. A későbbiekben a levél színén is megjelennek barna elhalt foltok. A baktérium mérget (toxint) bocsát a levéllemezbe, amitől az sárgul, és súlyos esetben jelentős lombveszteséggel jár a levelek lehullása. Ezáltal a növény legyengül. A réztartalmú szerek mellett a Kasumin 2L hatása csak preventív, megelőző módon alkalmazva hatékony. Itt is az a tapasztalat, hogy a jó kondícióban levő növényállomány jobban ellenáll a betegségnek, kisebb mértékű a kártétel. Az új olajos rézkészítményeknél a réz védő hatása megnő (pl.Vegesol R). A Vektafid A és R a levéltetvek szúrása ellen védenek, ezzel megakadályozzák, hogy azok a vírusokat széthurcolják.

Már áprilisban hírül adták, hogy bizonyos területeken a cserebogarak több tízmilliós károkat okoztak. Mivel a különböző fajok megjelenésére, károsítására folyamatosan számíthatunk, fontos ismerni életmódjukat. A Májusi cserebogár hazánkban 3 éves fejlődésű. Az ún. V., VI., és VII. törzs elterjedését térképen bemutatva, és ismerve a rajzási éveiket, megjelenésüket nagy vonalakban előre lehet jelezni. Ez alapján 2002-ben a VI. törzs, 2003-ban a VII-es, 2004-ben az V-ös, 2005-ben újra a VI-os, 2006-ban a VII. törzs várható. A kifejlett, áttelelt bogár általában április végén, május elején jön elő a talajból, amikor annak hőmérséklete 25 cm mélységben eléri a 11 ^oC ot. Különösen nagy a rajzás, ha esős időszakot hirtelen felmelegedés követ. Érési táplálkozásukkal elsősorban a lombos fákon okozhatnak akár tarrágást is. A nőstények párosodás után a tojásaikat esős időszakban ritka növényállományú kapásokba vagy fiatal erdőtelepítéseken rakják le. Száraz időjárásnál a zárt növényállomány (lucerna, gabona stb) biztosítja, hogy a tojások a talajban ne száradjanak ki. A tojásokat 10-30 cm mélyen 20-30-asával rakja a járata aljába. (Gyerekkorunk szórakozása volt, hogy a végén meggörbített drótdarabbal kiszedtük az abba kapaszkodó, méltatlankodva „cincogó" cserebogarakat a földbe fúrt függőleges járataiból.). A nőstény még feljön a felszínre, táplálkozik, újra párosodik, és a tojásrakást még 1-2-szer megismétli. A lerakott tojások vizet vesznek fel a talajból, megduzzadnak, és 4-6 hét után kikelnek. Fejlődésüknek kedvez, ha júniusban legalább 50 mm csapadék van, és a cspadékos napok száma legalább 14. A fiatal lárvák kezdetben együtt maradnak és korhadékkal, humusszal táplálkoznak. Jelentős károkat a 2-3 éves lárvák okoznak. A Kalló cserebogár 4 éves fejlődésű, és a cserebogarak között a legnagyobb testű. Kedveli a homokos, lapályos helyeket, az Alföld szőlőit, gyümölcsöseit, erdőit. Az új telepítésekben négyzetméterenként egy-két lárva már komoly veszélyt jelent. Egész sorok kipusztulása jelzi, hogy a gyökereket a pajorok keresztben elrágták. A bogarak rajzására július 20-tól augusztus elejéig számíthatunk.

A Zöld cserebogár az Alföld és a Duna-Tisza köze homoktalajain található. 3 éves fejlődésű. A bogarak rajzása június, júliusban egy hónapig is elhúzódhat. Kedvenc tápláléka a szőlő, de szereti a dió, a szilva, a cseresznye, a meggy, az alma leveleit is, de megrágja a napraforgót és a kukoricát is.

A védekezésnél a talajban levő pajorok elleni talajfertőtlenítésekről már írtam. Mivel a nőstények a tojásaikat aljnövényzettel borított talajba helyezik, a tömeges rajzás időszakában különösen nagy gondot kell fordítani a gyümölcs- és szőlőültetvények gyommentességére. Szántóföldön, gyümölcs vagy szőlő telepítésére előkészített területen a tojásrakás után végzett tárcsázással a tojások túlnyomó része elpusztítható. Az imágók elleni szerves foszforsavészteres (pl. Zolone), illetve piretroid hatóanyagú szerekkel (Decis, Fendona, Karate stb.) történő permetezésekkel csökkenthetjük a rágáskárokat (ami lehet tarrágás is), és el tudjuk kerülni a tömeges tojásrakást. Ismerve, hogy a bogarak hajnalban dermedten csöngenek a leveleken, le lehet rázni őket, össze lehet gyűjteni, és növényvédő szer nélkül is meg lehet semmisíteni azokat. Sok természetes ellenségük is van: a tyúk, a gyöngytyúk, a vetési varjú, a feketerigó, a seregély, a dankasirály sok imágót és lárvát elpusztítanak, a denevérek is sok bogarat összeszednek. A vaddisznó és házidisznó is kitúrja, és megeszi a pajorokat, a vakondok és a lótetű is szívesen fogyasztja.

Befejezésül kell szólni arról, hogy a szőlők téli fagykára után 80-100 %-os fagykárok érték a gyümölcsösök nagy részét. Ezeken a helyeken a termésből minimális árbevételre lehet csak számítani. Ennek ellenére a növényvédelemről, és éppen az előzőekben leírt, a károsító helyzetre jelentősen kiható talajmunkákról nem szabad lemondani, ellenkező esetben a jövő évek termése is veszélybe kerül.

BKKm-i NTSz