Az oltás hatása a paradicsom termésképzésére tavaszi hajtatásban

Helyes Lajos -Réti Katalin -Tornyai Tibor- Pék Zoltán

Az elmúlt évtizedben a zöldséghajtatás területén is jelentős technológiai változás következett be. A termesztő berendezések talajai egyre fertőzöttebbé váltak, ami már jelentősen veszélyeztette az egyre intenzívebb hajtatás jövedelmezőségét, eredményességét. A kutatók és a termesztők folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket illetve technológiai változatokat, amelyekkel a növények gyökérbetegségeinek problémáját megoldhatják. A melegigényes hajtatott zöldségfajok közül a talajon történő termesztés esetén az uborka oltása már széles körben elterjedt. A paradicsom és a paprika oltásával csak később próbálkoztak. A gyökérbetegségek kizárására az oltás mellett természetesen évtizedek óta alkalmazott módszer a termesztő berendezések talajának fertőtlenítése ami napjainkban egyre több problémát vet fel. A gondok megoldásának másik kézenfekvő módja a talaj kizárása a termesztésből, ami történhet konténeres termesztéssel vagy az ún. talaj nélküli termesztési eljárásokkal. A Szent István Egyetem Kertészeti Technológiai Tanszékén 2001 tavaszán beállított kísérletben az oltás hatását is vizsgáltuk a paradicsom termésképzésére.

Irodalmi áttekintés

Világviszonylatban jelentős problémát okoz a hatékony és egyben a környezetet sem szennyező talajfertőtlenítés megoldása. E témakörben a szakmai szervezetek számos konferenciát és szimpóziumot rendeznek. A talajfertőtlenítés nem csupán a hajtatásban okoz gondot, hanem a szabadföldi zöldségtermesztésben is alkalmazzák, vitathatatlan hogy a zöldséghajtatásban lényegesen hangsúlyozottabb jelentősége van. A termesztő létesítmények talajának fertőtlenítését vegyszeres úton számos készítménnyel megoldhatjuk. Ilyenek például az Ipam, Vapam, Basamid, Nematorin 10G, Vydate10G és a Metilbromid. Leghatásosabb módszernek a hármas hatású ( fungicid, nematóda és herbicid ) metilbromid tekinthető, viszont ez a készitmény a leginkább környezetszennyező és alkalmazása nagy szakértelmet és körültekintést igényel (1). Az ózonréteg védelmében az EU tagállamaiban 2005-ben, míg a fejlődő országokban 2015-ben a metilbromid felhasználása betiltásra kerül. Tehát más megoldást kell keresni. A vegyszermentes talajfertőtlenítő megoldások közül említést érdemel a szolarizácíó, ami a mi klímánkon nem igazán hatékony és alkalmazása hosszú időt vesz igénybe (2-3 hónap). Jelentősége Izraelben, Észak-Afrikában, Görögországban, Dél-Spanyolországban és Dél-Olaszországban van illetve a hasonló klímájú területeken. A másik kézenfekvő megoldás a gőzölés, amelynek két módszerét a vákuumosat és a légtúlnyomásosat használják. A módszer nagy energiaigénye és a jelenlegi energiaárak miatt ez az eljárás kb. háromszor költségesebb mint a metilbromidos fertőtlenítés. Fontos megjegyezni, hogy a talaj nélküli termesztések egyes típusainál, mint például a közetgyapotos termesztésnél szintén szükség van fertőtlenítésre. Ennek ellenére a talajfertőtlenítés elkerülésének legáltalánosabb módja az ún. talaj nélküli termesztési eljárások (agregátpónika, hidropónika, esetleg az aeropónika)(9). Ezek az eljárások az elmúlt évtizedben rendkívül dinamikusan fejlődtek.1991-ben csupán 5 országban volt talaj nélküli termesztés, összesen kb. 1000 ha-on. Napjainkban közel 25000 ha-on alkalmaznak talajnélküli termesztési eljárásokat (7). Hollandiában a 12000 ha üvegház felületből nagyságrendileg 10000 ha talajnélküli. A magyarországi zöldséghajtatásban is egyre nagyobb teret kap a közetgyapotos termesztés. A talaj nélküli termesztési módszereken kívül a talajfertőtlenítés elkerülésének másik lehetséges módja a konténeres megoldások. Erre Magyarországon is számos példa létezik mint például a paradicsom vödrös termesztése stb (4). A Fusárium, a Verticillium és a fonálféreg elleni védekezés egyik lehetséges alternatívája az oltás. Az uborka oltása napjaink termesztési gyakorlatában nem újdonság, hisz Hollandiában több évtizede alkalmazzák. Alanyként leggyakrabban a Cucurbita ficifoliát használják, de a Echinocystis lobáta és a Sycios anguláta is szóba jöhet (2). A paradicsom oltása nem terjedt el még ilyen mértékben. Pedig a paradicsom hajtatásában is használhatunk olyan vadalanyt (pl. Beaufort) amely a gyökérparásodással, Verticilliummal és gyökérfonálféreggel szemben rezisztens (3). Így szükségtelenné válnak a talajfertőtlenítő eljárások. Az oltásnak más termesztési okai is lehetnek, mint például a magas EC érték (6). Izraelben, Egyiptomban, Olaszországban stb. jobb híján gyakran használják a 2-4 EC értékű tengervizet, ezt az oltott növények jobban elviselik mint a saját gyökerűek. Az oltott növények hidegebb talajban is jól fejlődnek. Az alany következtében erőteljesebb gyökértevékenység eredményeként megváltozik a növények tápanyagfelvétele, a makro elemeken kívül ez a változás különösen a Ca tekintetében figyelemre méltó (10). Az oltásnak szerepe van a különböző környezeti tényezőkkel (éjszakai és nappali hőmérsékletingadozás, relatív páratartalom) szembeni toleranciában is, vizsgálatok igazolták, hogy az oltványok tűrőképessége nagyobb (5). Az alany fajtájától függően a paradicsom termés beltartalmi paraméterei is módosulhatnak, mint például a cukortartalom (8). 

Anyag és módszer

Kísérletünket a folytonnövő fajtakörbe tartozó Daniela F1 hibriddel állítottuk be, amelyhez alanyként a Beaufort fajtát használtuk.

Vetés: 2001. január 20.

Kiültetés: 2001. március 27.

Az állománysűrűség 2 növény/m² amelyet 120 cm-es sortávolság és 40 cm-es tőtávolság beállításával alakítottunk ki. A Daniela hibrid oltott és oltatlan növényeit 4 ismétlésben randomizált blokk elrendezésben ültettük ki. A tenyészidő során a fitotechnikai és a növényvédelmi munkákat a technológiai követelményeknek megfelelően végeztük. Az oltott és a saját gyökerű növények között sem a tápanyag sem pedig a vízadagok tekintetében nem tettünk különbséget. A hajtatási kísérletet bruttó 110 m²-es felületen üvegházban végeztük.

A kísérlet során az alábbi paramétereket vizsgáltuk:

-         virágzás kezdete, vége

-         fürtönkénti virágszám

-         kötődés kezdete, vége

-         fürtönként kötött bogyók száma

-         szedés kezdete

-         érés dinamikája

-         termés mennyisége 

A hajtatási időszak alatt mértük a napi maximum és minimum hőmérsékletet, a relatív páratartalmat és a fotoszintézis szempontjából aktív sugárzást (PAR). A kísérlet során arra szerettünk volna választ kapni, hogy azonos termesztési körülmények között az oltott növények termésképzés szempontjából kritikus fenológiai fázisainak (virágzás, kötődés, érés,) lezajlása milyen mértékben tér el a saját gyökerű növényektől illetve az hogyan nyilvánul meg a betakarított termés mennyiségében.

Eredmények

  Virágzás

Az oltott és az oltatlan növények virágzását a nyolcadik fürtemeletig vizsgáltuk. Az adatok 10-10 növény átlagértékeit jelentik. A kiültetést követő 7-10 nap elteltével az oltott növények már erőteljesebb vegetatív növekedést mutattak. A valószínűleg dinamikusabb gyökértevékenység eredményeként vastagabb szárú és nagyobb levelű növényeket kaptunk. Ennek következményeként az oltott növények átlagosan 5 nappal később kezdtek el virágozni és ez a különbség a felsőbb fürtszinteken is megmaradt, sőt a 7.-8. fürtemeleteknél ez a „késés” már 7-8 nap volt. A fürtönkénti átlagos virágszám tekintetében a nyolc fürtszint átlagában nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A fürtök virágzásának hosszát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az oltott növények átlagos virágzási időtartama a nyolc fürtemeletre vonatkoztatva szignifikánsan hosszabb volt (15%-al). A fürtönkénti virágszám és virágzási időtartam tekintetében az oltott növényeknél a különböző fürtszintek között jóval nagyobb szórást tapasztaltunk, mint az oltatlanoknál. Ez feltehetően az eltérő mértékű vegetatív és generatív növekedésből adódik, ami a két növényállomány között volt, tehát ez is indokolja, hogy az oltott növények tápanyag és vízellátottságának illetve annak mértékének eltérőnek kell lennie (1. táblázat).

  Kötődés

2006--0-5-