Rügyeikben a levelek redősek, bennük a lemezre és nyélre tagolódás egyáltalán nem ismerhető fel. Leveleikben nincsenek vaszkuláris csomagok. A virág csőröcskéjében ragadós massza kötődik a portok alsó végéhez. Ezt a tapétumsejtekből kialakult fernikulum köti össze a pollenrekeszek tartalmával. A pollen kicsiny, tömött csomócskákban tapad egy központi oszlophoz; minden pollínium teljes egészében jut át a bibére. A porzó - akár a Neottieae nemzetségcsoport (Epidendroideae alcsalád) több fajánál - széles alappal ül a bibeoszlopon. A legtöbb faj virágjában két, egymás mellett álló tapadókorong van. A legtöbb faj évelő lágyszárú. A kedvezőtlen időszakokat igen terjedelmes gyökérgumós hajtásrügyeik vészelik át.
Az orchidea az egyik legszebb szobanövény, általában virágozva árulják, de amikor el hullajtja a virágait sokan nem tudják mi a teendő. Az orchidea általában évente 3 alkalommal virágzik, de a virágzások között hosszú idő telhet el. Ha az orchideánk gyengélkedik, nem akar virágozni, azért még ne dobjuk ki, mert pár trükk segítségével ismét elérhetjük, hogy virágot bontson.
Íme, a tennivaló az orchidea felélesztéséhez!
Készítsünk elő egy ollót, majd fertőtlenítsük le. Az ollóval vágjuk le az elszáradt, beteges gyökérrészeket. Ezután a hajtás végét mártsuk bele orvosi szénbe, amely fertőtleníti a hajtást. A végén tegyük a föld felszínére a hajtást, hogy beinduljon a gyökerezés. Időnként pedig a növényt érdemes a gyógyszertárakban kapható borostyán cseppekel megöntözni. A videón látható mindez gyakorlatban!
Egyszikűekről lévén szó, az orchideák virágtakarólevelei egyneműek, azaz nem különülnek csészére és pártára, virágtakarót két körben elhelyezkedő 6 db lepellevél alkotja. Ennek ellenére, mivel a külső kör levelei gyakran zöldes színűek, nem feltűnőek, gyakran nevezik ezeket csészének (szepalum), a belsőket pedig szirmoknak (petalum). A lepellevelek gyakran nagyon különböznek egymástól, legfeltűnőbb közöttük a belső kör egyik, mézajakká módosult levele, mely a virág 180°-os elfordulásának eredményeként általában lent, ritkán (ha az elfordulás 360°-os) fent található.
Az említett elcsavarodás gyakran jól megfigyelhető a virág kocsányán. A virág szimmetriája kétoldali részarányos, az alsó állású magház a három termőlevél alsó részéből nő össze, a termőlevelek felső része (a bibeszál és a bibe) a porzókkal összenőve az ivaroszlopot vagy bibeoszlopot (gynostemium) alkotja.
Forrás: Wikipédia
