A szőlő gépi betakarítása, betakarítógép felépítése és működése, támrendszerrel kapcsolatos követelmények, veszteség, automatzálás

A szőlő gépi betakarítása

Forrás: Agrárágazat

A szőlő betakarításának nagy kézimunkaerő-igénye és a szüret idején jelentkező nagy munkacsúcs ösztönözte a szüretelőgépek kifejlesztését. A kézimunkaerő-igény a hagyományos kéziszüret esetében szokásos 200-250 h/ha-ról a szüretelőgépek segítségével 3-6 h/ha-ra csökkenthető.

A szőlő betakarításának nagy kézimunkaerő-igénye és a szüret idején jelentkező nagy munkacsúcs ösztönözte a szüretelőgépek kifejlesztését. A kézimunkaerő-igény a hagyományos kéziszüret esetében szokásos 200-250 h/ha-ról a szüretelőgépek segítségével 3-6 h/ha-ra csökkenthető.

A hazai 101.000 ha területű szűlőültetvénynek jelenleg kb.50%-a alkalmas gépi betakarításra, ennek ellenére a géppel szüretelt terület részaránya a elmúlt évben a 3%-ot sem érte el.

Ma már a munkabér és annak járulékos költségei miatt a magyarországi nagyüzemekben is jelentős megtakarítást eredményez a gépi betakarításra való átállás. Emellett a betakarítógép kb. 1 ha/h területteljesítménye lehetővé teszi , hogy a szüretelés a szőlő optimális érettségi állapotában történjen. A másodérésű fürtök gépi szedésnél a tőkén maradnak, így _.jobb minőségű , standard végtermék érhető el.

Mivel a gépnek a szedéshez nem kell látnia a fürtöket, egy adott szőlőfajtára és kordonra beállítva éjjel-nappal azonos hatásfokú és minőségű betakarítás végezhető vele.

Az alkalmazott szüretelőgépek között csak a szerkezeti felépítésben vannak bizonyos eltérések, működési elvük lényegében azonos. Túlnyomórészt hidas traktorra épített, mechanikus rázó rendszerűek. A szőlőbogyókat a horizontális alternáló mozgást végző szedőelemek verik le a tőkékről.

A szőlőszüretelő kombájnok vontatott és magajáró kivitelben készülnek. A magajáró gépeknek gyakran mind a négy kereke hidromotorokkal hajtott és kormányozható, ami a terepen való mozgásokat nagymértékben elősegíti, azonban a gép beszerzési árát megnöveli. Áttelepülésnél, sorvégeken fordulásnál a hátsó kerekeket kormányozzák, amelyek a gép szimmetriatengelyéhez képest 90°-ban elfordíthatók. Üzemeltetés közben az iránykorrekció az első kerekek elfordításával végezhető. A kerekek hidraulikus munkahengereken keresztül kapcsolódnak a vázhoz, így a belső hídmagasság változtatható. Ezeket a gépeket nagyüzemekben (szövetkezetekben) lehet gazdaságosan alkalmazni, illetve gépkörök vagy erre a célra szakosodott vállalkozók képesek a gépek nagy teljesítményét jól hasznosítani.

A gépek meghajtását általában 60-117 kW közötti teljesítményű dízelmotorok biztosítják. Az ősszkerékhajtású kombájnok - összehasonlítva a vontatott szüretelőgépekkel - nagyobb területteljesítményt érnek el, jobb a fordulékonyságuk, nagyobb biztonsággal mozognak a terepen, és általában komfortosabb a kivitelezésük.

Ehhez járul a nagyobb gyűjtőtartály, a hidrosztatikus hajtás, a terepviszonyoknak és a szőlőkultúrának megfelelő, optimális haladási sebesség beállítását biztosító szerkezet.

A magajáró gépek területteljesítménye kedvező körülrnények között 0,4-0,7 ha/h.

A vontatott kombájnok alkalmazása közepes és nagyobb gazdaságokban jöhet számításba, melyek segítségével a külső munkaerőtől függetleníthetjük a szüreti munkák szervezését. Vontatásukhoz vízszintes területen legalább 37 kW, lejtős területen 44-55 kW teljesítményű traktor szükséges.

A gép kiválasztása során a következő fontosabb kritériumokat kell előzetesen vizsgálni: a betakarítógép tömege, a súlypont elhelyezkedése, építési módja, a járószerkezet kialakítása, a meghajtás, a gyűjtőtartály nagysága, a szállító- és tisztítószerkezetek működése.

A betakarítógép felépítése és működése

A közvetlenül a szőlősorra vízszintes irányban ható, ütő-rázó mozgással történő termésleválasztás elvén működő szüretelőgépelőnye, hogy a meglevő huzalos támberendezéseknél, középmagas vagy magas tőkeformáknál azonnal vagy kisebb átalakítás után üzembe helyezhető. A szüretelőgép termésleválasztó szerkerete közel a szőlősor síkjába eső, a fürtök zónájában rögzített vagy állítható műanyag lécek vagy ujjak, két egymással szemben elhelyezett sorából áll. Az egymással szemben levő termésleválasztó elemek (verőujjak, verőlécek) párhuzamosan mozognak 0-500 l/perc frekvenciával. A termésleválasztó elemek első és hátsó sorának mozgása 180^°-kal eltolt, ennek következtében a szőlősövény ritmusos lengő mozgást végez.

Az 1990-ig széles körben alkalmazott rázószerkezet verőlécei azonosan vízszintes irányban lengő mozgást végeznek, és a szőlőnövényzetre ütéseket mérnek. A periodikus ütések hatására a termény leválik. A leválasztószerkezet lengésszámát tág határok között, fokozat nélkül lehet állítani. A haladási sebesség és a verőlécek frekvenciájának beállítása fontos feladat azért, hogy megfelelő munkaminőséget érhessünk el. Hátrány, hogy a verőlécek végen utólengések alakulhatnak ki.

Az 1990 után kifejlesztett termésleválasztó szerkezetnél az előbb említett hátrány nagyrészt megszűnik, ennek következtében a szőlőbogyó leválasztása kíméletesebben történik.

A másik megoldás a rezgőpálcás rendszer alkalmazása, ami tulajdonképpen a hagyományos verőlécek merevítése. A régebbi gépek az újabb rezgőpálcás rendszerrel könnyen felszerelhetők.

Mindkét verőszerkezet alacsonyabb frekvenciával működik, mint a hagyományos rendszerű verőszerkezetek. Jobban alkalmazkodnak a szőlősorokhoz, és a termésleválasztó szerkezeten nem alakulnak ki ellenőrizetlen utólengések.

A szőlőkombájnok működési elve azonos: a hidas traktorokhoz hasonlóan beközölik a kordont úgy, hogy a növényzet a két oldalon elhelyezkedő verőlécek közé kerüljön. A verőlécek helyzete és egymástól való távolsága hidraulikusan állítható. Úgyszintén állítható a hajlított lécek rezgésszáma és amplitúdója is.

A leválasztott termés felfogására csaknem minden géptípusnál az egymáshoz pikkelyszerűen csatlakozó felfogótálcákat alkalmazzák. A két - részben egymást is fedő - tálcasor közrefogja a tőkesort, és csak akkor és annyira nyílik szét, amennyire azt a sorba benyúló tőketörzsek, karók, oszlopok megkívánják. Ilyen szempontból nagy jelentősége van az „akadályok" számának, méretének és elhelyezkedési módjának.

A lerázott (vert) szőlőfürtök földre hullását rugalmas takaróelemek gátolják meg, amelyek az oszlopokat és a szőlőtörzseket közrefogják, tő közben pedig összetakarnak. Az alsó gyűjtőelemekből a szőlőt kosaras szállítószalagok hordják fel a felső, hidraulikusan billenthető tartályokba, amelyekben hidramotorral hajtott csiga teríti el egyenletesen a gyümölcsöt.

A leveleket, a szár-, kocsány- vagy vessződarabokat szívó ventilátor távolítja el. A felfogott termés gyűjtőtartályba juttatása is hasonló a különböző géptípusokon. A vízszintes és függőleges szállítószalagok többnyire nyitott lapátozásúak, de gyártanak serleges felhordóval ellátott gépet is.

A gyűjtőtartály ürítése oldalra vagy hátra billentéssel, vagy a tartályba beépített szállítócsiga segítségével történik.

A termés feldolgozóba szállítása műanyag fóliával bélelt vagy fém tartályládákban, normál és speciális pótkocsikban ömlesztve, zúzva inertgázban egyaránt szokásos. A célszerű megoldást a készítendő bor minősége, a sortávolság, az útviszonyok, a feldolgozóüzem távolsága és fogadókapacitása alapján kell kiválasztani.

A szőlő támrendszerével kapcsolatos követelmények

A gépi betakarítás stabil, erős huzalos támrendszert igényel. A vibrációt nem veszi át kellő mértékben sem a túlzottan rugalmas (műanyag oszlop), sem a túl merev (betonoszlop) támrendszer. A túl merev oszlopok és az éles sarkok a betakarítógép rázószerkezetében sérüléseket okozhatnak. 60-70 mm amplitúdó esetén a fa- és fémoszlopok megfelelnek. Az éles sarkos keményfa (p1. akác) támrendszer rendkívül masszív, erős rázószerkezetet igényel, ezért kevésbé felel meg. Az oszlopok mérete, nagysága változó, átmerője 10-20 cm között mozog. A verőléceket nem elsősorban a fa, hanem a fába vert szög teheti tönkre. A külső huzaltartóval ellátott fém támoszlopoknak az a hátrányuk, hogy a huzaltartók könnyen sérülnek.

A fenyő (és a bambusz) támoszlopok sem felelnek meg, mivel könnyen törnek. A letörött részek a betakarítógépben és a szőlőfeldolgozó gépekben sérüléseket okozhatnak.

A gépi betakarításhoz legmegfelelőbb a legyező művelési mód alkalmazása. A középmagas és magas kordon (többek kőzött a Sylvoz és Vertiko) művelési módoknál is jól alkalmazható a szőlőszüretelő kombájn, de a tőkesérülések, törések száma jelentősen növekszik.

Betakarítási veszteség, munkaminőség

A gépi betakarítás veszteségét a tőkén elhagyott szőlő és a betakarított szőlőbogyókból elfolyó lé okozza. A veszteség kedvezőtlen körülmények között 10% vagy annál több is lehet.

A támrendszer tartóoszlopaihoz közel nagyobb az elhagyási veszteség, mivel a vibrációt az oszlopok felfogják. A szőlőtőkét ezért nem szabad a támoszlophoz közel ültetni vagy hozzákötőzni.

Vizsgálatok szerint a támrendszerek közvetlen környékén 300-400 kg szőlő/ha aradhat el.

Amennyiben a vesszőket mélyen a vezérhuzal alá kötőzik, nagyobb veszteség alakulhat ki, mivel a rázószerkezet (ha rögzített) gyakran nem éri el a fürtöket.

A léveszteség a szőlő érési fokától és egészségi állapotától, valamint a fajtától függően változik. A túlérett termésben a növekvő mértékű rothadás esetén növekszik a léveszteség, mivel a rothadó (penészedő) szőlőbogyók könnyen felrepednek.

Legkisebb a léveszteség a teljes érésben lévő, de még egészséges szőlő esetében. A teljes érés elérése különösen azon fajtáknál fontos, amelyeknél a szőlőbogyók erősen kőtődnek a kocsányhoz. Idetartoznak a Burgundi fajták, melyek gépi betakarítását legalább 15 cukorfoknál kell elkezdeni. Gépi betakarításhoz a vastagabb héjú szőlőfajták alkalmasabbak. Minél vékonyabb héjú a szőlőbogyó, annál nagyobb lesz a léveszteség.

A könnyen leváló (pergő) bogyók (p1. Rizlingszilváni) sérülékenyebbek és így növekszik a léveszteség. De ugyanígy a nehezen leváló bogyók is erősebben sérülnek, és nagyobb az elhagyási és a léveszteség is.

Az érési folyamat előrehaladtával csökken a fürtök, a bogyók leválasztásához szükséges erő nagysága, de növekszik a léveszteség is. Kedvező körülmények között a szüretelőkombájnok vesztesége 2-3% között marad. A betakarítási veszteség és a szüreti munkaminőség a gépek műszaki állapotától, a szőlőfajtától, az érési foktól, az egészségi állapottól, a művelési módtól, a támrendszertől, a szállítás módjától és nagymértékben a kezelőszemélyzet szakmai felkészültségétől függ.

A jó minőség elérése érdekében a következőket kell alapvetően figyelembe venni:

- kíméletes gépi betakarítás érett és egészséges szőlőben lehetséges,

- a verőlécek ütésszámát (frekvenciáját) a verőlécck számát a haladási sebességgel összhangban kell beállítani,

- a nagyon rothadt termést nem szabad géppel szüretelni, mivel nagy lesz a veszteség és a minőségromlás,

- naponta alaposan tisztítani kell a gépet, hogy megakadályozzuk az ecetbaktériumok szaporodását,

- a nagy haladási sebesség csökkenti ugyan a bérmunkaköltségeket, de ugyanakkor magasabb rázófrekvencia szükséges, és emiatt nagyobb lesz a tőkék és a huzalos támrendszer sérülése.

Számos organoleptikus vizsgálat bizonyította, hogy nincs érzékelhető minőségi különbség a kézi és gépi úton betakarított egészséges termésből készült bor között.

Automatizálás

A munkaminőség javítása és a teljesítmény növelése érdekében egyes típusokat elektronikus szabályozó rendszerrel láttak el.

A kormányzást, a betakarítógép soron tartását, a gép vízszintes helyzetben tartását, a kerékcsúszás szabályozását, a motor és hidraulikus berendezés kapcsolatát az újabb gépeken automatizálták, ami a gép vezetőjét jelentősen tehermentesíti. A rázószerkezet frekvenciájának fokozat nélküli állítása az amplitúdóállítással bővült.

Az elektronika segítségével a rázószerkezet függőleges helyzete a szőlőtermés elhelyezkedése szerint automatikusan változtatható.

Ezek a megoldások a gyümölcs kíméletes betakarítását segítik. A tisztítóventilátorok működését, munkaminőségét szemrevételezéssel lehet állítani. Az új rendszerű rázószerkezetekkel kevesebb levél és csekély mennyiségű idegen anyag kerül a betakarított szőlő közé.

Hasonlóan a gabonakombájnokhoz, a szüretelőkombájnok esetében is lehetőség van fedélzeti komputerek alkalmazására az üzemgazdasági adatok gyűjtése érdekében. Ez különösen bérmunkavégzés során előnyős.

Az első, illetve hátsó kerekek változtatható terhelésével, a hajtásteljesítmény növekedésével az üzembiztonság javul. Hosszirányban általában 30%-os, keresztirányban 25%-os lejtőn biztonságosan üzemeltethetők a betakarítógépek.

További előny, hogy a vezető részére klimatizált fülkét alakítottak ki, amely egyben a zajvédelmet is biztosítja. A légrugózású vezetőülés, amely a vezető testsúlyához állítható, az egészségvédelem fontos része.

A betakarítógépek, mint a hidas traktorok

Néhány betakarítógép hidas eszközhordozó traktorként is használható. Ez több sorköz művetését teszi lehetővé egy menetben, ami munkaidő-megtakarítást, jobb gépkihasználást eredményez. A hidas traktorként történő alkalmazás mellett szól a jó fordulékonyság, a gép stabilitása, a széles járókerekek és egyes gépeken az automatikus vízszintszabályozás.

Hátránya - különösen talajművelésben - a traktorvezető fülke magasban való elhelyezése miatt a nehéz soron tartás. Nagyok az átszerelési költségek, mivel a speciális munkaműveletek elvégzéséhez alkalmas adaptereket gyakran kell cserélni. Legeredményesebb a négysoros, környezetkímélő növényvédő adapter alkalmazása. Emellett az elővágó kasza és a háromsoros lombvágó használata terjedt el.

Fontos szempont a káros talajtömörödés elkerülése, mivel az önjáró kombájn teljes súlya a 10 tonnát is elérheti. A megoldás - amellett, hogy széles, alacsonynyomású abroncsokkal látták el a gépet -