Hogy a biotermesztésből származó áru többe kerül, az teljesen reális – mondja Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mennyivel lehet többet kérni érte. A biotermesztésben érdekeltek közmegegyezéssel ezt a Nyugat-Európában általános, másfél-kétszeres árat tartják elfogadhatónak. Hogy mégis olyan vastagon fog a hazai termesztők árazóceruzája, annak az az oka, hogy nálunk a kereslet-kínálat mondhatni monopolhelyzetbe hozza azt a néhány biopiacot.

De miért is drágább a bio? Mert rengeteg kötöttség mellett és nagyobb kockázattal lehet csak gazdálkodni. Vegyük például a vetésváltást a szántóföldi növények termesztésében. A gazda nem teheti meg, hogy bármelyik évben „pénzes” növényt, olajtököt vagy napraforgót vessen, mert a kötelező forgó miatt ezt csak a negyedik vagy éppen a hetedig évben teheti meg. (Ezek a növények a magvaik, illetve hidegen sajtolt olajuk révén keresettek a nyugati biopiacokon.) De nehezített a tápanyag-gazdálkodás is, mert például nitrogént egyáltalán nem használhat a biogazda, foszforból is csupán az ásványi formát, amiből csak lassan válik fölvehetővé a tápelem. Ennek „ára” 25-30 százalékos hozamcsökkenés. Más kérdés persze, hogy az így termesztett zöldségek, gyümölcsök beltartalma jóval gazdagabb: vitaminokból, ásványi elemekből, biológiai¬lag aktív anyagokból (antioxidánsokból) általában több van bennük, mint a hagyományos termesztésből származókban.

A legnagyobb gondot és kockázatot a növényvédelem jelenti, bár a biogazda ma már jó néhány speciális védekezőszerből választhat (növényi kivonatok, mikrobiológiai készítmények), de ezek igen drágák. Ugyanakkor mivel egyik sem fölszívódó, sokszor kell permetezni velük, mert hatásuk csak rövid ideig tart. És bizony előfordul, hogy nincs mit tenni; végig kell nézni például a repcefénybogár pusztítását a virágzó repcében, mert ez ellen akkor már nincs eszköze a biogazdának. S hogy mi áll a mérleg másik oldalán? Olyan vegyszermaradék nélküli termék, amit nyugodtan fogyaszthat bárki – mondja Roszik Péter. Miközben a hagyományosan termesztett áru bőven adhat okot aggodalomra. Hogy mást ne mondjunk: uniós vizsgálatok legutóbb 28 növényvédő szer maradékát mutatták ki egy mediterrán országból származó szőlőfürtben.

Nemcsak a növénytermesztés, a bioállattartás költségei is magasabbak. Az állatot biotakarmánnyal kell etetni, az istállóban és a kifutóban egyaránt nagyobb teret, szabad mozgást kell biztosítani neki. A nagyobb térigény megemeli a fűtés, szellőztetés fajlagos költségét, és mert az állat többet fut, mozog, és jó erőben van, több takarmányt is fogyaszt, mint a szűk férőhelyeken, ketrecekben tartott társai. Az állatgyógyászatban kémiai szerek megelőzési jelleggel nem használhatók, mint ahogy hozamfokozókkal élni is tilos, mindez együtt a kockázatot, illetve a költségeket növeli. Ezzel szemben áll az életerős, egészséges állatból származó tej, tejtermék, tojás és hús, ami idegen anyagoktól mentes, ízletes, és beltartalmi összetevőkben (például omega-3 zsírsavakban) gazdag. Ezt kell megfizetni.