Az állomás jelenleg a szaporítóanyag eladásából tartja fenn magát.

1928-ban világszenzációval szolgált Kalocsa, dr. Horváth Ferenc, az akkori igazgató a fűszerpaprika populációban megtalálta a nem csípős fűszerpaprika-egyedeket. Azóta tájfajták uralják a területet, és az 1960-as időszaktól kezdődően a korszerű nemesítési eljárások bevezetésével újabb fajtákat - csüngő, felálló, csípősségmentes és csípős - hoztak létre.

- A feladatunk most már elsősorban a biológiai alapok megőrzése, és új fajták előállítása – magyarázza Tímár Zoltán, a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. - Itt, Kalocsán elsősorban rezisztencia-nemesítéssel foglalkozunk, jelenleg baktérium-rezisztens fűszerpaprika-fajtákat állítunk elő. Ezeket az eredményeket a piac is elismerte, sok termelő ismeri a fajtáinkat, piaci részesedésük egyre nagyobb.

A magyar fűszerpaprika ízvilága miatt híres. Az itt kiszelektált fajtatípusok más országokban nem is termelhetők ilyen minőségben. Még Dél-Amerikában sem, ahol kedvezőbb az időjárás, viszont nincs az a klíma, ami a Kárpát-medencét jellemzi.

- Az újabb vonalainkba a vírus ellenálló-képességet is igyekszünk beépíteni. Természetesen a rezisztencia mellett fontos a magas hozam, a magas festéktartalom, illetve, hogy csípős vagy csípősségmentes legyen az adott fajta.

Évek óta egyre kevesebb paprikát termelnek a környéken, ezért kevesebb vetőmag fogy. A csökkenést az 1936 óta dolgozó fűszerpaprika feldolgozó üzem is megérzi. Koncz Gyula, a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. vezérigazgató szerint a fűszerpaprika nem egy jól pozicionált termék.

- Rendkívül munkaerő-igényes, rendkívül tőkeigényes, rendkívül kényes termék, és a mai közgazdasági viszonyok között szinte minden más szántóföldi és kertészeti jobb nála. Ha Brüsszelben a kalocsai fűszerpaprika megkapja az „eredetvédett termék” elismerést, akkor az várhatóan pozitív változást hoz az életünkben. Napjainkban sajnos nagyon sok import paprika kerül az országba.

Akik még termelnek, azok is a tradicionális termesztési módokat részesítik előnyben, kevesen vannak, akik fogékonyak az újdonságokra. A szegedi kutatási osztály elsősorban Romániában talált olyan termelőket, akik nagyobb mennyiségben igénylik az új fajtáikat. Sajnos ma már csak emlék, amikor paprikától piroslott a kalocsai határ. Talán a szemléletváltás, az új kutatási eredmények befogadása és a gazdák támogatása kedvező változásokhoz vezet, és ismét csüngenek majd a házfalakon paprikafüzérek.