MÉHÉSZKEDÉS

MÉHÉSZKEDÉS

Vass János

http://www.edenkert.hu

A méhek a tévhittel szemben nem alszanak téli álmot, hanem fürtalakzatban hőtermelő "izommunkát" végeznek.

A Magyarországon legelterjedtebb faj a mézelő méh (Apis mellifera), a sötétszínű krajnai méh, a krajnai tájfajtái, a magyar méh és a szürke bánsági méh. Napjainkban a krajnai méh tisztább vonalait tenyésztik. Jelenleg 50 krajnai törzstenyészet van az országban, melyek fajtabevizsgált telepeiken tenyészanyákat (királynőket) állítanak elő.
A méhek lakása a kaptár, melynek rengeteg típusa és fajtája létezik. Nálunk a legelterjedtebb a fekvő típusú Nagy Boczonádi NB/24 keretes, ez közel 9000 méhészetben fordul elő. A másik elterjedt típus a rakodó rendszerű kaptár, a keretmérettől függően elnevezése alacsonykeretes NB/2 vagy hunorkaptár. Magyarországon összesen 35 féle kaptártípust tartanak számon, de az említett két típus a leggyakoribb.

A méhek tartási és tenyésztési körülményei egyediek. A méhcsalád összetétele a következő:

egyetlen méhanya (méhkirálynő): átlagosan 3-4 évet él, a méhcsalád motorja,
dolgozóméhek: számuk elérheti a 50-60 ezret, gyűjtögetnek és elvégzik a porzást,
herék: számuk változó, 100 és 3000 között ingadozik.
Az anya és a dolgozóméh nőstény, a here hím. Az anya teljesen kifejlődött nőstény, míg a dolgozóméh ivartalan nősténynek tekinthető. A méhcsalád fejlődése ciklikus, ezzel együtt a méhészkedés is szezonális. A tömeges méhcsaládfejlődés a tavaszi hónapokra (március-június) jellemző, a legaktívabb időszak a május, az akácvirágzás ideje. Ekkor a jó kondícióban lévő anya napi 800-1000 petét is képes lerakni.

A munkásméh élettartama főhordás esetén 4-7 hét. A kikelést követően a munkamegosztásuk nagyon precíz és megtervezett. A fiatal dolgozóméh viaszsejteket takarít, idős álcát etet, majd méhpempővel fiatal álcát etet, viaszt termel, mézet érlel, kaptárt őriz, virágport és nektárt, élete legvégén pedig vizet és propoliszt gyűjt.

A here 3-5 hónapig él. A telelésre készülve a dolgozóméhek kiüldözik a heréket a kaptárból. Az éves ciklus végén, a téli telelés során a herékre már nincs szükség, mivel sok mézet fogyasztanak, ez pedig veszélyezteti a telelést.

A méhek a tévhittel szemben nem alszanak téli álmot, hanem fürtalakzatban hőtermelő "izommunkát" végeznek. Az izommunkához szükséges táplálékot a méhész biztosítja répacukor etetésével.

A méhek már júliusban a telelésre készülnek. A királynő egyre kevesebb petét rak le. A méhészek is ekkor kezdik a répacukor-etetést. A tél átvészeléséhez a méhcsaládnak 15-20 kg élelemre van szüksége.

A méhek fő betegsége, ami napjainkban a legnagyobb kártételt okozza, a varroa atka. A védekezésnek több hatásos módja van: kemikáliák, füstölőszerek, illóolajok, szerves savak.

A méhcsaládok elégetésével járó komoly betegség - amit sajnos gyógyítani nem lehet - a nyúlós költésrothadás, melynek fellépése esetén hatósági megsemmisítés történik. A szintén nagyobb károkat okozó betegség, melynek előfordulása egyre gyakoribb, a költésmeszesedés. Nehéz ellene védekezni, mivel a gyógyszer nem mindig hatásos. Inkább a tartási és a tenyésztési technológia javításával lehet ellene védekezni: fontos a kaptárfenék sűrű tisztítása, kiszárítása és pihentetése; ezáltal csökkenthető a gombaspórák előfordulásának esélye.

A tudatos méhszelektálással jó takarítóhajlamú, erős családok tenyészthetők.

A telelés után gyakori betegség az antibiotikummal kezelhető noséma. Kiváltó oka lehet a kései telelési élelem beetetése, a hosszú tél, a legyengült méhcsalád, az öreg telelő méhek, a kései tisztuló kirepülés vagy a nyugtalan telelés.