Mai Húsvéti szokások, locsolóvers, locoslkodás, húsvéti nyuszi, tojás, Kiszeégetés, virágvasárnap, Jézus, Jeruzsálem, böjt, Ünnepi toronyzene, tojásfestés, tojásírás, tojáskarcolás, Emmaus-járás

Mai Húsvéti szokások

Forrás: Sulinet

Ki ne ismerne olyan locsolóverseket, melyekkel ma is gyakran kérnek engedélyt a locsolók a locsolkodásra? Ki ne tudná, hogy a locsolók legfõbb jutalma a hímes tojás? Akad-e olyan gyerek, aki ne várná az ajándékhozó húsvéti nyuszit? Van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy húsvétkor sonkát és tojást szokás enni? Mi maradt meg ebbõl az ünnepbõl a mai ember számára?

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdõdik. Ez az idõszak a hívõ emberek számára a húsvétra való testi-lelki elõkészület ideje. A böjtös étkezés szigora századunkra már erõteljesen megenyhült. Hajdan a felnõtt férfiak az italtól, a káromkodástól, a verekedéstõl is tartózkodni igyekeztek. Az asszonyok, lányok gyászruhát öltöttek. Húsvétvasárnap azonban a legszebb és legújabb tavaszi öltözeteikben pompáztak a templomokban.

Kiszeégetés
 
A húsvétvasárnapot megelõzõ virágvasárnapon Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg az Egyház a barkaszentelõ körmenetekkel. A szentelt barkát sokan megõrizték, ezzel "védték" házukat a villámcsapástól, a tûzvésztõl és a jégesõtõl. Ezen a napon hordták az úgynevezett kiszét, a menyecskeruhába öltöztetett szalmabábot, melyet a falu szélén elégettek vagy vízbe vetettek. Úgy hitték, hogy ezzel a halált, a betegséget, a böjtöt, a telet távolítják el a faluból.

Kiszehajtás

A virágvasárnap utáni nagyhét nemcsak a testi és lelki megtisztulás ideje, hanem környezetünk rendbetételéé is. (A húsvéti nagytakarítás a mai háziasszonyok számára sem ismeretlen tevékenység!) Nagycsütörtökön a hagyomány szerint Rómába mennek a harangok. Ilyenkor a katolikus templomokban elhallgatnak a harangok és legközelebb nagyszombaton szólalnak meg. A híveket kereplõvel hívogatták a templomba. Burgenlandban a gyerekek ma is végigszaladnak a falun fakereplõikkel (akárcsak nálunk még az 1950-es években is). Fáradságukért a felnõttektõl jutalom jár: egy kis pénz vagy nyalánkság.

A böjti idõszak mélypontja a nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának az emléknapja. A hívõ emberek átélik Krisztus szenvedéstörténetét. Ezt segíti a passióolvasás. Nagyszombat éjszakájához, húsvét hajnalához a magyar nyelvterületen hozzátartozott a "Jézus keresése" és a határjárás. Krisztus szobrát vagy képmását elrejtették a búzavetésben, a falu távolabbi részén. Imádkozva és énekelve keresték meg, aztán a templomba vitték. E szokás egyik célja a határjelek megújítása, a fiatalokkal való megismertetése és a határ körüljárása volt. A másik: Krisztus feltámadásának hírével akarták megoltalmazni termõföldjeiket a természeti csapásoktól, a kártevõktõl, s egyúttal ettõl reméltek bõ termést is.

Ünnepi toronyzene
Sajnos, nincsenek olyan felmérések, melyek azt mutatnák, hogy az elmúlt néhány esztendõ hozott-e változást az ünnepben. A sajtóból, a televízióból- rádióból azonban idõrõ-idõre értesülhetünk az élõ húsvéti hagyományokról. Példáim a hazai sajtóból - az 1980-as évek legvégérõl, közvetlenül a rendszerváltozás elõtti idõszakból - származnak.

Nagytarcsán húsvétkor a falu toronyzenére ébred, az evangélikus gyülekezet gyermek, ifjúsági és felnõtt énekkara szólal meg hangfelvételrõl: "Az Úr feltámadott..."
 
A tojásfestés, a tojásírás, a tojáskarcolás tudományát a hozzáértõk évrõl évre igyekeznek átadni a fiataloknak. A Somogy megyei Szenna szabadtéri néprajzi múzeumában e mintát a tojásra hagyományos módon, forró olvasztott méhviasszal, fanyelû írókával - az úgynevezett gicával - rajzolják rá. A Tolna megyei Váralján a fõtt tojásra "írják" az õsi motívumokat. A színezõanyag a hagymahéj. Itt még az a régi szokás is él, hogy a keresztanyák egy-egy tojással ajándékozzák meg a keresztgyerekeiket.

A Káli-medence festõi vidékén, Kékkúton a tavaszi ünnepkör jellegzetes szokását, a húsvéti zöldágjárást újították fel. A falu végén kézenfogva sorba állnak a lányok élõ "kapu"-t alkotva - az elsõ és az utolsó pár összefogott kezében koronavirágot tart -, és a "Bújj, bújj zöldág..." kezdetû dallal - egymás magasra tartott keze alatt átbújva - vonulnak át a falun.

Idegenforgalmi céllal is rendeznek látványos húsvéti szokásbemutatót, például Hollókõn. Az egyik mûemlékház udvarán három népviseltbe öltözött asszony tojásokat fest. Az asszonykórus énekkel, a fiatalok a hagyományos locsolás felelevenítésével szórakoztatják az odalátogatókat.

Emmaus-járás

 
A régi szokásokat Galgamácsán is igyekeznek életben tartani. A lányokat vödörbõl, kútvízzel locsolják. A lányos háztól maskarába öltözött legények szedik össze a tojásokat. A népviseletbe öltözött fiatalok lovas kocsin járják végig a falut, este pedig a húsvéti bálba megy a falu apraja, nagyja.

A locsolás jutalma a tojás és a húsvéti ételekkel, itallal való kínálás volt. A legutóbbi évtizedekben azonban a gyerekeknek többnyire pénzt szoktak adni a locsolásért. A locsolóversek is ennek megfelelõen változtak:
"Zöld erdõben jártam,/ Három nyuszit láttam./ Mind a három rám kacsintott,/ Ide azt a száz forintot!"

A Fejér megyei Pázmándon sibálnak, azaz húsvéthétfõn vesszõzik a lányokat. A szlovák eredetû szokásnak ugyanaz a lényege, mint a locsolásnak: egészség- és termékenységvarázslás. A hazai szlovák lakosságú településeken már húsvéthétfõ hajnalán lehetõleg az ágyból ugrasztják ki a lányokat, asszonyokat. Régen úgy hitték, hogy ettõl nemcsak egészségesebbek, hanem dolgosabbak is lesznek.

Bólyban, a baranyai német nemzetiségi községben az Emmaus-járást elevenítik fel. Az õsi hagyományhoz híven a "pincefalu"-ba, Kellerdorfba mennek a bólyiak: ott esznek, isznak, mulatnak, énekelnek, táncolnak, s a pincesort végigjárva köszöntik egymást. (A Bibliában Lukács evangéliuma szerint a tanítványok közül ketten elindultak a Jeruzsálemtõl nem messze esõ faluba, Emmausba, s az úton találkoztak a feltámadt Krisztussal, de nem ismerték õt fel.) Baranya, Tolna, Veszprém megye német falvaiban az Emmaus-járás a régi hazából hozott hagyomány. E falvak apraja-nagyja húsvét másnapjának délutánján felkerekedett, és a faluszéli borospincékben csapott nagy mulatságot. A budai hegyek német falvaiban is élt ez a szokás.

Vecsésrõl tudósítottak arról, hogy húsvéthétfõn tojásfutást rendeznek. Színes szalagokkal és zöld ágakkal díszített stráfkocsin ülnek a bírálók, és ott helyezik el a vízzel teli kádat. A kocsi mellett - jobbra és balra - összesen háromszáz darab tojás, egymástól bizonyos távolságra. Az utolsó tojás mindig piros színû. A feladat az, hogy a tojásokat egyenként hordják be a kádba. Német nemzetiségûek hagyománya ez. A gyõztest, vagyis azt, aki a legtöbb tojást gyûjtötte össze, dobszó és hangos éljenzés kíséri. A tojásfutás közben a zenekar játszik és a nézõk bíztatják a versenyzõket. A tojásokból azután rántotta készül, és reggelig tartó bállal zárul az esemény.

A húsvéti tojásjátékokat egész Európa ismeri. Van, ahol ma is élõ szokás. Például a mezõföldi Lajoskomáromban húsvéthétfõn a gyerekek a szüleikkel, nagyszüleikkel együtt kimennek a temetõ mellé, a régi vásártér lejtõs, füves oldalához, s nyolc-tíz piros tojást visznek magukkal. A tojásokat egymás után gurítják le a lejtõn. A cél az, hogy a tojás minél messzebbre guruljon. Az összetört tojásokat megeszik, illetve amit már nem tudnak elfogyasztani, azt hazaviszik a kiscsibéknek.

DR. TÁTRAI ZSUZSANNA
néprajzkutató