Rengetegen kérdezték tőlünk, hogy mi ez az izé a leanderen. Mostani cikkemben erről fogok nektek beszélni, mindent elmondok, amit tudnotok kell erről a nem mindennapi, fantasztikus dologról, tartsatok velem mindenképp!
Sokaknak gondot okoz, éppen ezért megosztom veletek sokéves tapasztalataimat. A most következő cikkben elmondom nektek, hogyan lehet szaporítani a leandert eredményesen, ráadásul nem is egy módszert ismerhettek meg, hanem mindjárt kettőt, próbáljátok ki valamelyiket, nem fogjátok megbánni! Tudjatok meg mindent a leander teleltetéséről is, egy korábbi cikkünket IDE KATTINTVA olvashatjátok el!
Röviden a leanderről
A leander vagy babérrózsa (Nerium oleander) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe és a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó Nerium növénynemzetség egyetlen faja. Korábban több fajt is a nemzetségbe soroltak, de a korszerű rendszertanok szerint már csak a Nerium oleander faj tartozik bele.A mediterrán származású színpompás virágú leander (Nerium oleander) kedvelt dísznövény, számosan gazdag kollekcióval rendelkeznek. Érdemes áttekinteni a leander károsítóit, mert a gyökereztetésre begyűjtött hajtásokkal azok is “beszerezhetők”. Széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig. Kína déli részein is előfordul. Betelepítették számos, szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is, ahol a sziget déli partvidékén a tenger szintjétől 400 m-ig nő, főleg az utak mentén.
A leander megjelenése
Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje. Kemény, csupasz, bőrnemű, 10–15 cm hosszú, tojásdad, sötétzöld levelei hármasával nőnek a felálló ágakon. Szimpla vagy dupla szirmú, színes virágai az ágak csúcsán nyílnak. Az öt sziromlevél az óramutató járásával egyező irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre emlékeztet. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata „édeskés”, átható. Magvai hüvelyes tokokban fejlődnek.
A leander életmódja
A szárazságot jól tűri, mivel mélyre nyúló gyökérzete eléri a talajvizet. A talaj iránt nem túl igényes, de az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten meghálálja. (A nálunk kapható, tőzeg alapú virágföldek többnyire nem ilyen tulajdonságúak, inkább savanyú kémhatásúak.) Fagyérzékeny: szabadban csak ott marad meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok. Eredeti termőhelyén, a Mediterráneumban főként az időszakos vízfolyások völgyében nő. Júniustól szeptemberig virágzik. Magvai télre érnek be. Most pedig ejtsünk szót a szaporításáról, a következő oldalon folytatom!
Hans Braxmeier képe a Pixabay -en.
