A proliferatív enteropátia szerológiai vizsgálata hazai sertésállományokban

A proliferatív enteropátia szerológiai vizsgálata hazai sertésállományokban

Forrás: Agrárágazat

A sertések proliferatív enteropátiája („ileitise”) világszerte elterjedt bántalom. A megbetegedés a kórokozó, a Lawsonia intracellularis szájon át történő felvételével terjed, a baktérium a fertőzött állatok bélcsatornáját károsítja. A fertőzöttség az érintett állatok testtömeg-gyarapodásának és takarmányértékesítésének romlása, az állomány szétnövése miatt jelentős gazdasági veszteséget okoz. A testtömeg-gyarapodás a fertőzés következtében akár 25%-kal is csökkenhet.

A sertések proliferatív enteropátiája („ileitise”) világszerte elterjedt bántalom. A megbetegedés a kórokozó, a Lawsonia intracellularis szájon át történő felvételével terjed, a baktérium a fertőzött állatok bélcsatornáját károsítja. A fertőzöttség az érintett állatok testtömeg-gyarapodásának és takarmányértékesítésének romlása, az állomány szétnövése miatt jelentős gazdasági veszteséget okoz. A testtömeg-gyarapodás a fertőzés következtében akár 25%-kal is csökkenhet.

A megbetegedés klinikailag két fő formában jelentkezik, a heveny kórkép (vérzéses enteropátia) a csípőbél és a vastagbél üregébe történő vérzés következtében többnyire hirtelen elhullással jár. A „klasszikus” vagy idült forma esetében véres bélsár ürítés és elhullás többnyire nem fordul elő, itt az állatok növekedési erélyének csökkenése jelenti a fő veszteségforrást. Mindegyik klinikai megjelenési forma esetében a bántalom alapja a csípőbél és kevésbé jellemzően a vakbél és a vastagbél éretlen hámsejtjeinek reverzibilis burjánzása.

A sejten belül élősködő baktérium hagyományos módon nem tenyészthető, a fertőzöttség a kórokozó ellen termelődött ellenanyagok jelenléte és a Lawsonia intracellularis specifikus (immunhisztokémiai, molekuláris biológiai módszerekkel történő), vagy nem specifikus (pl. ezüstimpregnációs festésen alapuló) kimutatásával igazolható. Élő állatok esetében a fertőzöttség kimutatására szerológiai módszerek vagy a bélsárból (pl. polimeráz-láncreakcióval) történő kórokozó-kimutatás vehetők igénybe. A szerológiai eljárások közül a jelenleg leginkább elterjedt IFAT (indirect fluorescent antibody test; Ileitest) előnye, hogy viszonylag olcsó, könnyen kivitelezhető és érzékenyebb, mint általában a molekuláris biológiai eljárások. Ezzel a módszerrel nem csupán az állomány fertőzöttségi státuszáról szerezhetünk információt, hanem meghatározhatjuk a kolosztrális ellenanyagok kiürülésének és az aktív áthangolódás kezdetének időpontját is. Az így nyert állomány „profil” és a klinikai tünetek által leginkább érintett korcsoport ismeretében meghatározható a megelőző gyógykezelés optimális időpontja.

Magyarországon először 1998-ban számoltunk be a kórokozó PCR eljárással történő kimutatásáról. Az azóta eltelt időben közel 100 sertéstelepen végeztünk szerológiai
felmérő vizsgálatot Ileitest

^TM alkalmazásával. A vizsgálat menete röviden összefoglalva a következő. A vizsgálatok során 1, 2, 3 és négy hónapos, véletlenszerűen kiválasztott állatoktól alvadásban nem gátolt vérmintákat veszünk, mindegyik említett korcsoportból általában 7-7 állatot vizsgálunk. A begyűjtött szérummintákat az ELANCO által biztosított, Lawsonia intracellularis antigénnel bevont speciális tárgylemezekre visszük, majd fluoreszcein-izotiocianáttal konjugált, kecskében termelt anti-sertés IgG-vel reagáltatjuk. Pozitív minta esetében a mintabeli Lawsonia elleni specifikus ellenanyagok hozzákötődnek a tárgylemezen lévő elölt baktériumokhoz, az ellenanyagokhoz kapcsolódó jelzett ellenanyagok hatására pedig zöld színben fluoreszkáló apró, hajlott pálca alakú baktériumalakok válnak láthatóvá.

A 2002 és 2004 májusa között elvégzett vizsgálatainkban összesen 66 állományból 70 alkalommal végeztünk szerológiai felmérést Ileitest^TM segítségével. Az ország összes jelentős sertéstartó vidékén található, különböző tartási, takarmányozási rendszereket reprezentáló vizsgált állományok 94%-a pozitívnak bizonyult, négy esetben a megvizsgált minták egyikében sem lehetett Lawsonia intracellularis elleni ellenanyagokat kimutatni (6%). Az összesen megvizsgált 2002 szérumminta közül 618-ban találtunk Lawsonia elleni specifikus ellenanyagokat (30,8%). A különböző korcsoportokban a szeropozitív minták aránya (az állomány szerológiai „profilja”) a szakirodalomban ismertetett jellemző mintázatokat követte. A leggyakoribb esetben az 1 hónapos korcsoportban 1-2 pozitív mintát találtunk, ez a szeropozitivitás a maternális ellenanyagok jelenlétére utal.

A két hónapos korcsoportban általában nem lehetett ellenanyagokat kimutatni. Aktív áthangolódás eredményeként általában a három hónapos korcsoportban lehetett ellenanyagokat kimutatni, de előfordult, hogy azok csak a négy hónapos állatokban jelentek meg először. Az utóbbi korcsoportban a szeropozitív állatok aránya 14-100% között változott. Kocákat nem vizsgáltunk minden esetben, az összesen megvizsgált 19 kocasüldőből és kocából származó vérminta 95%-a bizonyult pozitívnak. Az említett jellemző áthangolódási „profilt” az alábbi grafikon szemlélteti.

 A szakirodalom alapján a másik jellemző áthangolódási mintázat akkor jelenik meg, ha a hízók áthangolódása csak későn, 4 hónaposnál idősebb korban következik be, a fiatalabb korcsoportokban pedig egyáltalán nem mutatható ki szeropozitivitás. Ez általában együtt jár a vérzéses enteropátia klinikai megjelenésével is. Az említett 66 vizsgált állományban ilyen klinikai tüneteket vagy áthangolódási mintázatot nem tapasztaltunk.

Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a magyarországi sertésállományok túlnyomó többsége fertőzött Lawsonia intracellularis-szal. A fertőzöttség mértéke és az okozott gazdasági veszteség nagysága telepről-telepre változhat. A fentiekben bemutatott áthangolódási „profil” általában jól követi a klinikai tünetek alakulását, hiszen a proliferatív enteropátiára jellemző lágy bélsár ürítés és szétnövés rendszerint a hizlaldába telepítést követően szokott tömegesen jelentkezni. Mivel azonban az egyes telepek esetében a
fertőződés megjelenésének időpontja tekintetében jelentős különbségeket tapasztaltunk, a programszerű védekezés megkezdése előtt célszerű szerológiai vizsgálattal meggyőződni az adott állomány fertőzöttségéről és az áthangolódás jellemző idejéről.