Sokan puszilgatják kutyájukat, hagyják, hogy az nyalogassa őket, pedig rengeteg közös betegségünk van a kutyákkal, ezeket jó ismerni, hmég akkor is, ha eddig nyaltuk-faltuk a kutyánkat, és semmi bajunk nem volt tőle! Sokan védekeznek azzal is, hogy kutyájuk be van oltva a betegségek nagy része ellen, azonban még mindig maradnak olyan betegségek, melyeket a kutyák a szabadban elkaphatnak és aztán átvihetnek az emberre.
Kutyáktól elkapható betegségek
(közegészségügyi veszélyek)
Veszettség (rabies).
A kutya betegségei közül legveszedelmesebb a veszettség. A házi- (kutya, macska) és a vadon élõ állatok (farkas, róka, borz) vírus okozta fertõzõ betegsége, amellyel szemben valamennyi állat és az ember is fogékony. A betegséget a veszett állatok marása közvetíti a sebbe kerülõ vírustartalmú nyál révén. A vírus a sebbõl az idegek mentén jut az agyvelõbe, ahol fõleg a motorikus sejtek protoplazmájában sejtzárványokat, Negri-féle testecskéket hoz létre. A betegség kezdetben fokozott reflex-ingerlékenységben, késõbb bénulásban mutatkozik meg. Lappangási ideje két héttõl több hónapig is terjedhet. A kutyákon a betegség kezdeti szakaszában szomorkodás, az ember kerülése figyelhetõ meg. Ezt követi a fokozott ingerlékenység, emészthetetlen tárgyak felvétele, kóborlás (vándorlási kényszer), ugatás nélküli támadás és marás, valamint az egyidejleg jelentkezõ bénulás miatt az ugatás jellegének a megváltozása, nyálfolyás, nyelési zavarok (víziszony), kancsalság. A végsõ stádiumban az állkapocs lelóg, a bénult nyelv elõre esik és az elhullás 5-8 napon belül a légzõizmok bénulása következtében áll be. Az esetek egy részében az izgalmi tünetek hiányoznak, ez az ún. "csendes veszettség".
A veszettség megakadályozható az ebtartás szabályozásával, az ebek évente ismétlõdõ kötelezõ védõoltásával, valamint a rókák rendszeres irtásával. Az emberre a veszélyt leginkább a kóbor ebek jelentik, mivel ezeket az állatokat nem oltják rendszeresen a veszettség ellen. A veszettség az emberre a veszett állat nyálával terjed, kb. 10-50 napos lappangási idõ után alakul ki. A kórokozó vírus hatására fokozódik a központi idegrendszer reflex-ingerlékenysége, ennek következtében a beteg rendkívül izgatott, a legkisebb fény- és hanginger is súlyos görcsrohamot vált ki. A nyelés fájdalmas és fojtogató görccsel jár. Súlyos bénulások kialakulása után a légzõ- és vazomotorközpont bénulása vezet a halálhoz. Fajlagos gyógyszere nincs, de a veszett állat harapása esetén a megfelelõ sebellátás, passzív immunizálás 24 órán belül immunglobulinnal, valamint a kórokozónál rövidebb lappangási idejûgyöngített vírussal történõ aktív immunizálás hatásos.
Limfocitás
Ritkán a kutya forrása lehet a limfocitás choriomeningitis vírusos fertõzés emberben történõ kialakulásának, amely influenza-szerûtüneteket okoz, de a fertõzésnek a forrása sokkal inkább a háziegér és a hörcsög.
A szopornyica (Canine distemper)
A szopornyica (Canine distemper) a nem vakcinázott kutyáknál elõforduló - gyakran elhullást okozó - vírusos betegség emberre történõ átvitele és a humán sclerosis multiplex kifejlõdésének elõidézésében játszott szerepe még nem bizonyított.
Az állatról az emberre átvihetõ betegségek zoonosis néven ismeretesek. Ezek közül viszonylag kevés azoknak a száma, amelyeket a kutyák terjesztenek, bár némelyikük, fõleg a gyermekek fertõzõdése szempontjából különös figyelmet érdemel.
A baktériumok okozta betegségek is átterjedhetnek kutyáról az emberre, különösen a nem oltott, kóbor kutyák harapása, vizelete vagy ürüléke révén.
Leptospira canicola baktérium
A Leptospira canicola baktérium (melynek fõ hordozója a kutya) ritkán okoz rendellenességet az embernél, de a Weil-betegséget okozó Leptospira icterohaemorrhagiae sokkal általánosabban fordul elõ. Ennek a baktériumnak a fõ hordozója a patkány, ezért gyakorlatilag lehetetlen, hogy bármelyik ország mentes legyen ettõl a fertõzésrõl. A kutyákba kerülve a leptospirosist okozó baktérium az importált kutyák révén is elterjesztheti a fertõzést egyik országból a másikba. A Leptospirosis icterohaemorrhagiae kellemetlen betegséget okoz mind a kutyánál, mind az embernél. A kutya harapásán kívül a fertõzött vizelet is átviheti az organizmust. A Leptospira baktériumok hosszú ideig életképesek maradnak a vízben és a bõrön keresztül (különösen a sérült bõrön át) jutnak a szervezetbe és fertõzhetik az embert és a kutyát is, ha fertõzött kutya vagy patkány vizeletet tartalmazó tóban vagy folyóban fürdenek. Mindkét organizmus lázat, étvágytalanságot, hányást, hasmenést, súlyos esetben hasi fájdalmakat okoz, sõt halállal is végzõdhet. A Leptospira icterohaemorrhagiae fertõzéskor gyakran sárgaság is kifejlõdik, pontszerûvérzések jelentkeznek a szem körül és a szájban.
Hollandiában 1289 kutya vizsgálata során 92-nél izolálták a Leptospira icterohaemorrhagiae szerotípust, míg 30-nál a Leptospira canicolát. Az L. icterohaemorrhagiae fertõzés legmagasabb volt még éretlen kutyáknál úgy a nõstények, mint a kanok esetében. Legmagasabb fertõzés elõfordulást mutattak ki Hollandia nyugati részén az õrzõ és vadászkutyáknál. Csehországban 1984 telén a vizsgált katona-kutyák 31%-a, nyáron 49%-a leptospirosis pozitív volt. Görögországi vizsgálatok szerint a látszólagosan egészséges kutyák 51%-a (132-bõl 67) volt leptospirosis pozitív. Zágráb és környékén végzett vizsgálatok szerint 30 kutyából 22-nél izolálták a Leptospira icterohaemorrhagiaet. Angliában a vizsgált hat Leptospira canicola fertõzött kutyával érintkezõ embernél öt esetben mutatták ki a fertõzés átvitelét. Németországban végzett kísérletek szerint a Leptospira canicola és a Leptospira icterohaemorrhagiae fertõzés mind a vérrel, mind a vizelettel átvihetõ az emberre.
