A kukorica termesztéséről, kukorica termesztés Magyarország, fao szám, fao 400, 300, 500

A kukorica termesztéséről

Forrás: Agrárágazat

A kukorica az őszi búza mellett a legnagyobb területen termesztett növény hazánkban. Szinte nincs olyan gazdaság, ahol árutermelési, vagy takarmányozási céllal ne foglalkoznának termelésével, a rendelkezésre álló szántóföld jelentős részén. A kukoricaterm

A gazdaságos kukoricatermesztés lehetőségét gyakran már a termőhely adottságai eldöntik. A kukorica igényesebb több növénynél, így pl. az őszi búzánál is a talaj típusával, szerkezetével tápanyag és vízszolgáltató képességével szemben. Átlagon felüli termést a középkötött mezőségi és erdőtalajokon, vízrendezett réti és öntéstalajokon ad. Szakszerű agrotechnika mellett ezeken a talajokon a kukorica az országos átlagot meghaladó jövedelmet tud biztosítani, átlagos időjárási feltételek között is. Átlag körüli termést biztosítanak a kötött réti talajok, a humuszos homoktalajok, az erodált, enyhén lejtős talajok. Itt a termesztés gazdaságosságát az időjárás, elsősorban a csapadék mennyisége és eloszlása határozza meg. Átlag alatti termésszintet biztosítanak a gyengén humuszos homoktalajok, a sziktalajok, a sekély termőrétegű erdőtalajok. Ezeken a termőhelyeken elérhető termésátlagok már nem fedezik a legegyszerűbb termesztéstechnológia ráfordításait sem és ezen a bőségesebb csapadékellátás sem tud változtatni.

A termőhelyi viszonyok hatásával közel egyenértékű a gazdálkodó által végrehajtott agrotechnika jelentősége is. Jelen alkalommal nem foglalkozom az elővetemény és a talajelőkészítés jelentős hatásával, pedig ezek megválasztásában is vannak olyan lehetőségek, amelyek többletráfordítás nélkül javítják a gazdaságosságot.

Szólni szeretnék viszont a jelenlegi gazdálkodás egyik legnagyobb hiányosságáról az okszerű tápanyagellátás biztosításáról. A kukorica tárgyázása a gyakorlatban sokszor egy 20-50 kg/ha-os nitrogén trágyázást jelent. Pedig a szélsőséges időjárási körülmények között is kielégítő, sőt gazdaságos terméstömeg képzéséhez a kukoricának is harmonikus tápanyagellátásra van szüksége. Egy tonna termés előállításához ugyanis a kukorica 28 kg nitrogént, 11 kg foszfort és 30 kg káliumot épít be.

Ahhoz, hogy a termelés egyéb ráfordításai megtérüljenek minimum 6 t/ha kukoricatermést kell elérni. Ehhez 168 kg nitrogént, 66 kg foszfort és 180 kg káliumot kell felvennie a növényállománynak hektáronként. A talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességétől függően ezt az igényt 150-200 kg/ha ammonnitráttal, 120-160 kg/ha szuperfoszfáttal és 140-180 kg/ha 40%-os kálisóval, illetve az ennek megfelelő hatékonyságú összetett műtrágyákkal lehet biztosítani.

Az utóbbi időben több kutatási és gyakorlati eredmény bizonyítja a baktériumtrágyák (BaktoFil A, Microsoil) kedvező tápanyaghatását is, amelyekkel adott esetben helyettesíthető az ásványi tápanyag-utánpótlás egy része, esetleg teljes mennyisége.

Sajnálatos, hogy a termelők egy része a vetés műveletét egyszerű, sematikus eljárásként kezeli. Pedig megfigyeléseink, méréseink is bizonyítják, hogy a fajta (hibrid) megválasztása, a vetés paraméterének meghatározása egyike a legnagyobb hatású agrotechnikai tényezőknek. A legtöbb bizonytalanságot és esetlegességet a termesztendő hibrid kiválasztása során tapasztaltam eddigi szaktanácsadói tevékenységem során. Magyarországon évről-évre a 250-et is meghaladja a forgalombahozatalra engedélyezett hibridek száma. Azonban jó, ha a termelők tudomásul veszik, hogy ennek az óriási választéknak csak egy kis töredéke az, ami adott termőhelyen minden szempontból megfelelő. A gazdálkodók gyakran felteszik a kérdést, hogy milyen szempontok szerint célszerű dönteni a termesztendő hibrid kiválasztásánál és melyek a legbővebben termő hibridek. Az én véleményem szerint a termőképesség manapság egyetlen növényfajnál, de különösen kukoricánál nem a legfontosabb szempont.

Először is a termőkörzet klimatikus adottságai szerint célszerű a hibridek körét szűkíteni. Legjobb, ha a termelő ismeri a saját termőhelyére jellemző hőösszeget. Az ehhez szükséges adatokat a legközelebbi meteorológiai állomás sokéves adatsoraiból meg lehet szerezni. Ezek alapján ki lehet számítani a kukorica tenyészidejéhez tartozó minden egyes nap hasznos hőösszegét, majd ezeket összesítve az egész tenyészidőszakban elérhető összesített hőösszeget. Ezt az adatot kell összehasonlítani az egyes hibridek hőösszegigényével és máris leszűkíthető a termeszthető hibridek köre. Ha ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, akkor jól hasznosítható az a térkép is, amelyen az ország területének hasznos hőösszegének zónái láthatók. A térkép alapján bárki beazonosíthatja saját termőhelyét és megállapíthatja az elérhető hőösszeg értékét. Kérés esetén ilyen térképet postai úton válaszborítékban meg tudok küldeni az érdeklődők számára.

A tenyészidő szerinti csoportosítás általánosabban ismert módja a FAO szám szerinti osztályozás. Ennek alapján Magyarországon ismerünk igen korai (2-300 közötti FAO szám), korai (3-400 közötti FAO szám), középérésű (4-500 közötti FAO szám) és késői érésű (5-600 közötti FAO szám) kukoricahibrideket. Ezek ismeretében is lehet közelítő pontossággal dönteni oly módon, hogy az ország déli részein a hosszabb tenyészidejű, középső részén a középső érésű, északon a rövid tenyészidejű hibrideket választjuk.

A fentieken kívül a hibridek legfontosabb tulajdonságának tartom a vízleadóképességet. Jelentős szervezési, gazdasági előnnyel jár, ha a termesztett hibridünk termése már a szántóföldön elveszti víztartalmának nagyobb részét.

A következő nagyon lényeges szempont a kukorica számára kedvezőtlenebb viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség, a termésbiztonság és a szárazságtűrés is. Mivel gyakran fordul elő, hogy a kukorica betakarítása késik, ezért figyelembe kell venni a kukorica szárszilárdságát is.

A Szent István Egyetem Növénytermesztéstani Tanszéke évek óta összehasonlító vizsgálatokat végez évente 50-60 hibridkukoricával, amelyből minden évben bemutatót is szervez. Személyes tapasztalatainkat és széleskörű információinkat is felhasználva teszek javaslatot a termesztendő kukoricahibrid kiválasztásához.

Igen korai érésű csoport: (FAO 200-299)

- Mv TC 272: Jó termőképesség, gyors vízleadás, kiemelkedő szárszilárdság, magas fehérjetartalom (Ajánlott)

- Mv Mara SC (FAO 297): Átlagosnál jobb termőképesség, rendkívül gyors vízleadás, jó alkalmazkodó- és stressztűrőképesség, kiváló szárszilárdság (Ajánlott)

-PR 39 D81 (FAO 270): Nagy termőképesség, jó vízleadás, jól sűríthető, szárazságtűrő (Különösen ajánlott)

Korai érésű csoport (FAO 300-399)

- Dáma (FAO 330): Kiváló termőképesség, rendkívül gyors vízleadás, őszi búza előveteménynek még alkalmas (Különösen ajánlott)

- DK 440 (FAO 330): Kiváló alkalmazkodóképesség, jó stressztűrés, szárszilárdság, jó termőképesség (Különösen ajánlott)

- Norma SC (FAO 380): Jó alkalmazkodóképesség, kiváló szárazságtűrés, jó tápanyag-hasznosítás, kiváló termőképesség (Ajánlott)

- Mv 355 DMSC (FAO 390): Kiemelkedő termőképesség, szárszilárd, jó vízleadó képesség, kedvező vetőmag ár (Ajánlott)

- PR 38 A 24 (FAO 370): Kiváló termőképesség, jó vízleadás, szárazságtűrés (Ajánlott)

- PR 37 M 81 (Reseda FAO 360): Kiemelkedő termőképesség, jó alkalmazkodóképesség, jó vízleadás (Különösen ajánlott)

Középérésű csoport: (FAO 400-499)

- Mv Maraton SC (FAO 484): Kiváló termőképesség és alkalmazkodóképesség, jó szárazságtűrés, vízleadás és szárszilárdság, átlagon felüli betegség ellenállóság (Különösen ajánlott)

- PR 36 R 10 (FAO 480): Jó termőképesség, jó vízleadás, kedvező szárazságtűrés (Ajánlott)

- PR 36 B 08 (FAO 480): Kiváló termőképesség, jó szárazságtűrő képesség, vízleadás, szárszilárdság (Különösen ajánlott)

- DK 537 (FAO 470): Kiváló termőképesség, jó vízleadás, szárszilárd (Ajánlott)

- DK 471 (FAO 410): Kiváló termőképesség, vízleadás, szárszilárdság, alkalmazkodóképesség (Különösen ajánlott)

Minden hibrid nevében ill. leírásában találkozunk az „SC", „MSC", „TC", „DC" jelzésekkel, amelyeknek jelentése a hibridelőállítás módszerére, a hibridek genetikai jellemzőire utal. Mindezeknek azonban gyakorlati jelentőségük is van. Az „SC" hibridek vetőmagjának ára viszonylag drágább, de általában jobb a termőképességük, viszont jobb környezeti feltételeket igényelnek. A „DC" hibridek vetőmagja olcsóbb, bár általában termőképességük is szerényebb, de jobb az alkalmazkodóképességük. A „TC" hibridek tulajdonságai általában a két előző csoport közé tehetők.

A hibridek kiválasztásánál szükséges annak mérlegelése is, hogy a környezeti feltételek melyik típusú (vonalszámú) hibrid termesztésének kedveznek.

A termesztendő hibrid kiválasztását követően a vetendő mag mennyiségét kell meghatározni. Gyakorta tapasztalatom még napjainkban is, hogy a termesztők egy része kg-ban gondolkodik. Ez a szemlélet még a búzatermesztésben is hibás, pedig ott lényegesen kevesebb a különbség a vetőmagvak méretében, tömegében. Egy SC, vagy egy DC hibridkukorica vetőmag méretében, ezerszemtömegében azonban 150-180%-os különbség is lehet. A vetendő mag meghatározásánál ezért csak csíraszám/ha mértékegységben szabad gondolkodni. A döntést viszont sok tényező módosítja. Általában FAO szám alapján szokásos javaslatot tenni a csíraszámra. Ezek szerint pl. az igen korai éréscsoportban 65-75 ezer, a korai érésben 60-70 ezer, a középérésű csoportban 55-65 ezer csíraszám javaslata az általános. Azonban ebből is látható, hogy az ajánlatok túlságosan tág határok között mozognak. Ezért a csíraszám optimalizáláshoz további szempontokat is figyelembe kell venni. Ilyen módosító tényező pl. a hibridek vetési csíraszámra vonatkozó jelleggörbéje, ami azt mutatja, hogy milyen vetési sűrűség eredményezi a legnagyobb termőképességet. A görbe azt is mutatja, hogy az ettől kevesebb, illetve több csíraszám milyen mértékben csökkenti a termést. Jó lenne, ha a termesztők ismernék és hasznosítanák a jelleggörbék tanulságait, hiszen csupán a tőszám optimalizálásával többletráfordítás nélkül, esetleg vetőmagcsökkentéssel növelni lehet a hozamot. Sajnos gyakran tapasztalni lehet, hogy egy-egy vetőgép azonos beállítással a legkülönbözőbb hibridek egész sorát veti el a térségben.

Természetesen sok egyéb tényezőtől is függ még a csíraszám értéke, többek között a talajtani, éghajlati és tápanyagellátottsági körülményektől is.

Fontos döntés a vetés időpontjának meghatározása is. A vetésre rendelkezésre álló ideális időszak viszonylag rövid, ezért a vetést azonnal el kell kezdeni amint a kukorica biológiai igénye és a környezeti feltételek ezt megengedik. A vetés átlagos időszaka április 15-30 közé tehető. A biológiai igény figyelembe vétele alapján a kukorica vetése akkor kezdhető, ha a talaj hőmérséklete reggel 7 órakor a vetés mélységében elérte a kukorica csírázási igényének minimumát, a 10 oC-t.

Természetesen a vetés időpontját is több tényező módosíthatja. Előbb lehet vetni azokat a vetőmagtételeket, amelyeknek jobb a hidegtűrése (Cold teszt). A tanüzemben előbb szoktuk vetni a DC hibrideket. Hideg tavaszon április 25 után akkor is elvetjük a kukoricát, ha még nincs meg a 10 oC, mert megfigyelésünk szerint ilyenkor nagyon gyors felmelegedés következik. Előbb vethető a mag a laza könnyen felmelegedő talajokban és az ország melegebb vidékein. Szintén korábban vetünk, ha a kukoricát őszi búza követi. Később vethetünk, ha molyveszély prognosztizálható, vagy gyommagvakkal erősen fertőzött a talaj. Saját tapasztalatom alapján nem ajánlom egy kisebb tábla korai vetését akkor, amikor a körzetben még nem vetnek, mert a kártevők ide csoportosulnak. Számos előnye miatt általában a minél korábbi vetésre kell törekedni. A korán vetett kukoricának nagyobb lesz a gyökértömege, így jobb a tápanyag- és vízfelvétele, rövidül a tenyészideje, nagyobb a termése.
A kukoricatermesztés egyéb agrotechnikai műveleteivel kapcsolatos tapasztalatainkat a következő számokban ismertetem.

 Dr. Máté András

tanszékvezető

SZIE Növénytermesztéstani Tanszék