– A csapadékos, lehűlésekkel tarkított időjárás katasztrofálisan érintette a méhészeket. Az elmúlt tíz-húsz év talán legrosszabb idénye van mögöttünk. A méhekkel foglalkozók több mint felének semmilyen, vagy csak minimális méztermést hozott ez az esztendő – vonja meg a mérleget Bíró Péter, a megyében működő négy méhészegyesület legnagyobbikának elnöke. A 232 tagú Egri Méhész Műhely Egyesület vezetője hozzátette: – Már a repcevirágzás idején rosszul kezdődött a szezon, gyenge közepes eredménnyel. A rövid akácidény idején a hideg, esős időben a virágzás megtörtént anélkül, hogy a méhek elvégezhették volna feladatukat. A méhek hatékony munkájához 20, de inkább 25 fok körüli nappali hőmérsékletre lett volna szükség.

A szintén mézalany napraforgónál az elmúlt években az önbeporzó, nem mézelő fajta hibridjei terjedtek el. Ám ami kisebb kockázat a növénytermesztésben, az komoly veszteség a magyar méztermelésben. A soványka méztermés hatására az akácméz felvásárlási ára mintegy 30 százalékkal nőtt, a vegyes virágmézé is több mint tizedével.

– Az áremelkedés azonban nem képes pótolni a kieső termelést. Pláne, hogy az érintett termelők többségének most nincs is nagyon mit eladnia – hangsúlyozza Bíró Péter. – A méhekre biztosítást sem lehet kötni, és nincs szó állami kárenyhítésről sem.

Pedig a hazai méhészet haszna a tízmilliárdos nagyságrendű termelési érték mellett – a magyar méhészet a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 1, az állattenyésztés 2,2 százalékát adja – ennek legalább további négy-ötszörösére tehető az egyéb területeken, főként a beporzásban, termésbiztosításban játszott szerepük alapján. Szerencse viszont, hogy Hevesben legalább a nagyüzemi, szervezett kaptár- és méhcsalád-lopás dunántúli jelensége nem terjedt még el. Évente néhányra kerül sor a megyében. Pedig egy-egy méhcsaládos kaptár akár milliós érték is lehet.

Gondot nemcsak az időjárás képes okozni, hanem a méhészkedésbe kezdők száma is. Ez az utóbbi időkben folyamatosan nőtt. Míg 2008 előtt a méhet tartók száma a megyében is csökkent – az egy termelőre jutó méhcsaládok száma ugyanakkor nőtt –, addig az elmúlt másfél évben egyre többen vágtak bele a kaptárakkal való foglalkozásba, és bővült a méhcsaládok száma is. Kialakult – a kényszervállalkozókhoz hasonlóan – egyfajta „kényszerméhészkedő” kör, akik azonban nem mindig rendelkeznek kellő tapasztalattal és szakértelemmel ahhoz, hogy sikeresek lehessenek. A méhésztársaiknak is kárt okozhatnak azzal, hogy a beteg méheik megfertőzhetik a környezetükben lévő egészséges családokat is.

Európai csúcstartók vagyunk méhsűrűségben

Az ország méheltartó képessége elérte a határát. Jelenleg a 10 család négyzetkilométerenkénti méhsűrűséggel nemcsak európai csúcstartók vagyunk, de világviszonylatban is az élen állunk. A térség méheltartó képessége a kritikus küszöbhöz érkezett. – Míg az 1990-es évek elején 100 méhcsalád elég volt a tisztes megélhetéshez, ma ugyanazon jövedelem eléréséhez ennek legalább három-négyszeresére van szükség. E versenyfutásban magunk alól húzzuk ki a talajt, hiszen a rendelkezésre álló mézterület adott, s így egyre több méh gyűjt egyre kevesebbet – érzékelteti a közeli jövő hazai méhészeti válságát Bíró Péter.

– Ahhoz, hogy a méhészkedés hosszú távú hasznot hajtson, befektetés és folyamatos tanulás szükséges. Az első év még lehet akár sikeres is a megvett jó méhcsaládokkal, de a következők már a friss gazdán múlnak – jegyzi meg az egyesület vezetője.