Gyomor- és bélférgesség
A legelterjedtebb és legjelentősebb parazitózis, melyet a Trichostrongylidae- családba tartozó, különféle fajú fonálférgek okoznak. Az oltógyomorban és a vékonybélben élősködő mintegy tíz-féle orsóféreg közül legjelentősebbek a Haemonchus contortus (nagy gyomorféreg) és a vékonybélben megtelepedő kisebb Trichostrongylus, a többi faj jelentősége kisebb (Ostertagia, Nematodirus, Cooperia).
A Haemonchus contortus nősténye kb. 30 mm, rozsdavörös, tarkázott, hímje 20 mm hosszú, vörösesszürke színű.
Gyomor- és bélférgesség
Mi okozza?
A legelterjedtebb és legjelentősebb parazitózis, melyet a Trichostrongylidae- családba tartozó, különféle fajú fonálférgek okoznak. Az oltógyomorban és a vékonybélben élősködő mintegy tíz-féle orsóféreg közül legjelentősebbek a Haemonchus contortus (nagy gyomorféreg) és a vékonybélben megtelepedő kisebb Trichostrongylus, a többi faj jelentősége kisebb (Ostertagia, Nematodirus, Cooperia).
A Haemonchus contortus nősténye kb. 30 mm, rozsdavörös, tarkázott, hímje 20 mm hosszú, vörösesszürke színű.
A Trichostropngylus sokkal kisebb, kb.4-7 mm hosszú.
Az ivarérett férgek nőstényei petéket raknak a gyomorba és a belekbe, melyek a juh bélsarával kijutnak a legelőre és egy nap alatt lárva lesz belőlük (I. lárva-stádium). Nedves és meleg környezetben viszonylag rövid időn belül megtörténik a lárvák további fejlődése (II. ill. III. lárva.stádium). A III. lárva-stádium már fertőző, a növényzeten megtelepedve a juh elfogyasztja, annál is inkább, mert ezek a lárvák a fűszálak csúcsa felé húzódnak, majd a gyomorban és a bélben 3-4 hét alatt kifejlődnek az ivarérett férgek, és indul a "körfolyamat" elölről.
Mikor fordul elő?
Alig van olyan juh, amelynek gyomrában, bélcsatornájában több-kevesebb féreg ne lenne, de nedves legelőkön vagy meleg, párás, esős időjárás esetén mint legelő- és nyájbetegség jelentkezhet.
Még egy látszólag egészséges, de fertőzött juh is naponta több millió petét képes üríteni.
Fiatal, még fejlődő állatoknál és hajlamosító körülmények egyidejű fennállása esetén (pl. rossz tápláltsági állapot, legelő zsúfoltsága stb.) gyakoribb és súlyosabb beszámítás alá esik.
Milyen tünetek vannak?
A tünetek a férgek fajától, számától, a juh életkorától, ellenálló képességétől függően igen változatosak.
Enyhe fertőzöttség esetén jellegzetes tünetek nincsenek is, legfeljebb a rosszabb súlygyarapodás hívja fel a figyelmet a betegségre.
Később az állatok ún. fertőzéses immunitásra tesznek szert, ami megvédi őket az erősebb tünetekben megnyilvánuló fertőződéstől. Azonban ha ez az immunitás bármely ok miatt csökken vagy kellő mértékben ki sem tud alakulni (rossz tartás, hiányos takarmányozás, más háttérbetegségek stb.), lehetőség nyílik súlyosabb újrafertőződésre és ilyenkor már klinikai tünetek megjelenésére is: romlik a takarmány értékesítés, gyengeség, vérfogyottság, senyvesség tapasztalható. Főként Haemonchus-fertőzés estén az előbbiek mellett a nyálkahártyák sápadtsága, az áll-alatti tájékon pedig vizenyős beszűrődések észlelhetők. A bélférgességek fő tünete a hasmenés is lehet.
Amennyiben egyidejűleg vannak jelen gyomor- és bélférgek, hasmenés, vérszegénység, gyors leromlás történik.
Rossz erőállapotban lévő, főként fertőzött legelőről hizlaldába kerülő bárányok súlyosabban, idősebb, már védettséggel bíró juhok enyhébben betegszenek meg.
Megelőzés, védekezés.
Legeltetés higiéniai körülményeinek javítása, megfelelő legelőgazdálkodás (vizes, pocsolyás legelőrészek kiiktatása, egy-egy legelőszakasz váltakozó használata).
Szakszerű takarmányozás.
Esős, csapadékos időben a fertőzött legelők kerülése. Harmat, felszáradás után legeltessünk!
Kellő számú, megfelelően elhelyezett itatóvályú (az állatok ne tudjanak belelépni, beleüríteni).
Felnőtt állomány féregtelenítése szükség szerint, évente akár többször is (szájon át, nyalósóban adagolt szerekkel vagy injekciókkal).
Galandférgesség
Mi okozza?
A galandférgek szalagszerűen megnyúlt, lapos férgek, megtapadásra alkalmas fejből (scolex) és ebből kisarjadzó ízekből állnak. Az érett ízek a láncolatról leszakadnak és kiürülnek, helyüket a fejből újra kisarjadzó ízek foglalják el, így testükön csak a fej állandó, míg az ízek a fajfenntartás érdekében "tevékenykednek". Nagyságuk változó, van közöttük 3-4 ízből álló néhány mm-es és több száz, esetleg több ezer ízből álló, több méter hosszúságú is. Többségük himnős, fejlődésük köztigazdához kötött.
Legjelentősebbek a moniezia-nemzetséghez tartozók: a M. expansa (1-5 méter hosszú, 16 mm széles) és a M. benedeni (hossza elérheti a 4 métert is).
A juhok vékonybelében megtelepedő galandférgek petéi a bélsárral ürülnek a szervezetből. Az állatok a fertőződés után 40-50 nappal kezdenek petéket üríteni. A petékből fertőzőképes forma csak köztigazda segítségével fejlődhet ki, a köztigazdák különböző atkaféleségek, az ezekben fejlődő fertőzőképes lárvákat a fűszálakra tapadó atkával együtt fogyasztja el a juh legelés közben. A juh belében az atkából kiszabadul a fertőzőképes lárva, és itt 50-60 nap alatt ivarérett galandféreggé fejlődik. Mivel az atkák a hideget jól tűrik, gyakori, hogy áttelelve már kora tavasszal fertőzik a legelőre hajtott állományt.
Mikor fordul elő?
A kártétel elsősorban az először legelőre kerülő bárányok között jelentkezik, ezeknél már néhány féreg is tüneteket okozhat, míg a kor előrehaladtával a galandférgek többnyire maguktól kiürülnek a bélcsőből.
Milyen tünetek vannak?
Bárányoknál: az állatok bágyadtak, rosszul fejlődnek, soványodnak, vérszegények, gyakori a bélsárrekedéssel váltakozó hasmenés. A végbélből nemegyszer féreglánc lóg ki, vagy a bélsárgolyókhoz féregízek keverednek.
Megelőzés, védekezés.
Fertőzött állomány féregtelenítése tavasszal, a legelőre hajtás előtt.
A fertőzött legelőn élő fiatal bárányokat - figyelembe véve a férgek fejlődési ciklusát - június hónapban célszerű kezelni.
Lárvális galandférgesség: amikor a juh egy másik állatfaj galandférgeinek köztigazdája (pl. kergekór).
Kergekór
Mi okozza?
Az agyvelőben fejlődő, folyadékkal telt hólyag, a Coenurus cerebralis, mely a kutya egyik galandférgének, a Taenia multiceps-nek a lárvája.
A T. multicepssel fertőzött kutyák, illetve egyes vadon élő húsevők bélsarával galandféregpeték ürülnek, melyeket a juhok legelés közben, de akár az istállóban is felvehetnek a fertőzött takarmányokkal. A petékből a juh gyomrában kiszabaduló lárvák a bélfalon átfurakodva a véráramba, ezzel pedig az agyvelőbe kerülnek (más szervekbe is eljutnak, de ezekben elhalnak és elmeszesednek, csak a központi idegrendszer szövetei alkalmasak megtelepedésükre és továbbfejlődésükre), ahol 2-5 hét alatt kölesnyi-kendermagnyi képletek, 4-6 hét alatt lencsényi, 7 hét alatt mogyorónyi hólyagok keletkeznek. Teljes fejlettségük eléréséhez 3, vagy ennél is több hónap szükséges, a hólyagféreg ebben az állapotában akár galambtojásnyi, sőt tyúktojásnyi-nagyságú is lehet.
Mikor fordul elő?
Ha a juh a pásztorkutyák, esetleg más kutyák vagy húsevők T. multiceps-nevű galandférgének petéivel fertőződik.
Milyen tünetek vannak?
A lárvák az agyvelőben való megtelepedésük előtt vándorolnak ott, már a fertőződés után 2-3 héttel jelentkezhetnek idegrendszeri tünetek: tompultság vagy ellenkezőleg, izgatottság, fogcsikorgatás, rendezetlen mozgás stb. A legtöbb juh ez után látszólag gyógyul. A súlyosabb tünetek csak több hónap múlva jelentkeznek, akkor, amikor a már mintegy galambtojásnyi hólyag nyomást gyakorol az agyszövetre: az állatok botorkálva járnak, fejüket rendellenesen tartják, falnak támasztják, egyre súlyosbodó görcsök, kényszermozgások, körmozgások (kerge birka) jelentkeznek.
Az elhullott vagy kényszervágott juhok agyában, a felpuhult koponyacsont közelében felismerhetők a hólyagok.
Megelőzés, védekezés.
Pásztorkutyák évenkénti rendszeres féregtelenítése.
Juhvágáskor a fejet ne dobjuk oda a kutyáknak (ezt sokan megteszik), hanem semmisítsük meg!
A betegség nem gyógyítható.
Májmételykór
Mi okozza?
A közönséges májmétely, a Fasciola hepatica, mely 2-3 cm hosszú, kb. 1 cm széles, lapos, hímnős féreg, a házi és vadon élő kérődzők, ritkábban más állatfajok epeutainak élősködője.
Fejlődéséhez köztigazdára van szüksége, ez nálunk a törpe iszapcsiga (Galba truncatula), mely tócsákban, rétek árkaiban, legelők vizes területein, vagyis a kicsi vizekben él, nagyobb vizeknek csak a sekély parti részein található meg. A csiga tojásdad-kúp alakú, vékony héjú, szarusárga színű, átlagos nagysága 9-10: 4-5 mm, de vannak jóval nagyobb és kisebb példányai is.
A májban megtelepedett, ivarérett férgek petéket ürítenek, melyek az epe közvetítésével a bélcsatornába, majd innen a bélsárral a külvilágra jutnak.
A mételypetéből kikerülő I. lárva (miracidium) behatol a csigába, itt fejlődik több lárvanemzedékké (rédia, cerkária). A cerkáriák elhagyják a csigát, a víz felszínén vagy a növényeken betokozódnak (kerekded, 0,2 mm átmérőjű, szürkés képletek), a betokozódott cerkáriákat tartalmazó fű, széna stb. elfogyasztása vagy víz ivása útján fertőződnek a gazdaállatok.
A gazdaállat belében a fiatal métely leveti a burkát, átfúrja a vékonybél falát és a szabad hasüregen keresztül behatol az állat májába. A máj állományában 4-7 héten át vándorol, majd a már csaknem ivarérett parazita betör az epeutakba.
A lárvák különböző fejlődési alakjai vizet és megfelelő hőmérsékletet igényelnek, a betokozódott cerkáriák azonban meglehetősen ellenállóak, még kevéssel fagypont alatti hőmérsékletet is elviselnek, ezért az enyhébb telet is kibírják. Mivel hazánkban télen gyakoriak a kemény fagyok, a legelők tavasszal gyakorlatilag mentesek a cerkáriáktól.
Mikor fordul elő?
A fertőzöttség jelen lehet az állományban klinikai tünetek nélkül is, de az állatok ilyenkor is folyamatosan ürítik a petéket.
Nedves, vizes környezetben fordul elő, legelő állatok az időjárástól függően általában augusztus-október hónapokban fertőződnek, így a betegség heveny formája leggyakoribb októberben.
A betegség idült formája január-április hónapokban jelentkezik.
Az esetek többségében endémiás, fertőzött legelőkhöz kötött betegség.
Korábban igen elterjedt volt, a legeltetés visszaszorulásával, a korszerű mételyellenes szerek használatával jelentősége csökkent.
Milyen tünetek vannak?
Attól függően, hogy a betegség heveny, félheveny vagy idült formájáról van szó, a tünetek:
· Heveny májmételykór: a fiatal mételyek nagyfokú inváziója, vándorlása roncsolja a máj parenchimáját és vérereit, a kifejlett férgek pedig az epeerekben okoznak sérüléseket, ezáltal vérveszteséget is. A mételyeknek toxikus hatásuk is van (májgyulladás, májelégtelenség).
Alacsony láz, bágyadtság, étvágytalanság, gyengeség, gyors soványodás, sápadt nyálkahártyák. Gyakori a sárgaság és a felgyülemlett savó miatti has-terimenövekedés. Egyes juhokon hashártyagyulladás is kifejlődhet. A betegek általános állapota fokozatosan romlik, az elhullás néha szórványos, máskor egészen nagy mértékű.
· Félheveny májmételykór: lefolyása 4-6 hét. Vérszegénység, májelégtelenség, májgyulladás.
· Idült májmételykór: az étvágy csökken, a betegek vérszegények, gyapjuk hullik, szakadékony, tompa fényű, áll-alatti ödémás beszűrődések ("szakáll"), vizenyős duzzanatok a szemhéjon, valamint a mellkas- és a has alján is, fokozatos leromlás, beesett szemek, gyakori hasmenés. A máj megnagyobbodik.
Megelőzés, védekezés.
Petéket ürítő, fertőzött állat ne kerüljön ki tavasszal a legelőre, ezért téli bélsárvizsgálat alapján állománykezelés. (Több korszerű, igen hatékony, szájon át adható készítmény van forgalomban).
Ha a kezelést már legelő állománynál végeztük, kezelés után az állományt a fertőzött legelőről el kell távolítani, majd 8 hét múlva a kezelést meg kell ismételni!
Legelők vízállásos területeinek felderítése, megszüntetése.
Szakszerű legelőhasználat, fertőzött legelőről augusztus hónapban áthajtás olyan legelőre, ahol az év első felében kérődzők nem legeltek.
Kaszált területeken csigairtás (mész, réz-szulfát).
Tartósított takarmány (szenázs) készítésére lehetőleg a nem legeltetett területek füvét használjuk fel!
Lándzsásmétely-kór
Mi okozza?
Lándzsahegyre emlékeztető alakú, kb. 10 mm hosszú, 2 mm széles, lapos testű, barnásfekete színű lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum), mely az epeutakban él.
Fejlődésében két köztigazda szerepel: az első a száraz, meleg talajokat kedvelő szárazföldi (tüdős) csiga, a második a szürke gyepi hangya. A csigákban fejlődnek ki a cerkáriák (lárvák), melyek azután a csigákból a fűszálakra kerülnek, ahonnan a hangya felveszi őket, s a gyepi hangya testüregében fejlődnek ki a metacerkáriák (fertőző lárvák). A hangyák a hűvös reggeleken a fűszálak végén tapadnak, ezeket a juh lelegeli, vékonybelében a fiatal mételyek kiszabadulnak és az epevezetéken át az epeutakba vándorolnak.
Mikor fordul elő?
Ellentétben a májmételykórral, ez a száraz legelőn tartott állományok parazitózisa. Az év bármely szakában előfordul, veszélye mégis áprilistól - júniusig a legnagyobb.
Milyen tünetek vannak?
Többnyire nagyszámú féreg sem okoz jellemző klinikai tüneteket, itt májgyulladás nincs, de az epeutak burjánzása miatt a májfunkciók nem tökéletesek, vagyis termeléscsökkenés mindenképpen észlelhető. Hosszú ideig fennálló, erős fertőzöttség kondícióromlást eredményez.
Megelőzés, gyógykezelés.
Fertőzött állatok (bélsárvizsgálat!) kezelése. A forgalomban lévő mételyellenes szerek közül csak néhány alkalmas a lándzsásmétely ellen, ezért is fontos megkülönböztetnünk a májmételykórtól.
Mi okozza?
A legelterjedtebb és legjelentősebb parazitózis, melyet a Trichostrongylidae- családba tartozó, különféle fajú fonálférgek okoznak. Az oltógyomorban és a vékonybélben élősködő mintegy tíz-féle orsóféreg közül legjelentősebbek a Haemonchus contortus (nagy gyomorféreg) és a vékonybélben megtelepedő kisebb Trichostrongylus, a többi faj jelentősége kisebb (Ostertagia, Nematodirus, Cooperia).
A Haemonchus contortus nősténye kb. 30 mm, rozsdavörös, tarkázott, hímje 20 mm hosszú, vörösesszürke színű.
A Trichostropngylus sokkal kisebb, kb.4-7 mm hosszú.
Az ivarérett férgek nőstényei petéket raknak a gyomorba és a belekbe, melyek a juh bélsarával kijutnak a legelőre és egy nap alatt lárva lesz belőlük (I. lárva-stádium). Nedves és meleg környezetben viszonylag rövid időn belül megtörténik a lárvák további fejlődése (II. ill. III. lárva.stádium). A III. lárva-stádium már fertőző, a növényzeten megtelepedve a juh elfogyasztja, annál is inkább, mert ezek a lárvák a fűszálak csúcsa felé húzódnak, majd a gyomorban és a bélben 3-4 hét alatt kifejlődnek az ivarérett férgek, és indul a "körfolyamat" elölről.
Mikor fordul elő?
Alig van olyan juh, amelynek gyomrában, bélcsatornájában több-kevesebb féreg ne lenne, de nedves legelőkön vagy meleg, párás, esős időjárás esetén mint legelő- és nyájbetegség jelentkezhet.
Még egy látszólag egészséges, de fertőzött juh is naponta több millió petét képes üríteni.
Fiatal, még fejlődő állatoknál és hajlamosító körülmények egyidejű fennállása esetén (pl. rossz tápláltsági állapot, legelő zsúfoltsága stb.) gyakoribb és súlyosabb beszámítás alá esik.
Milyen tünetek vannak?
A tünetek a férgek fajától, számától, a juh életkorától, ellenálló képességétől függően igen változatosak.
Enyhe fertőzöttség esetén jellegzetes tünetek nincsenek is, legfeljebb a rosszabb súlygyarapodás hívja fel a figyelmet a betegségre.
Később az állatok ún. fertőzéses immunitásra tesznek szert, ami megvédi őket az erősebb tünetekben megnyilvánuló fertőződéstől. Azonban ha ez az immunitás bármely ok miatt csökken vagy kellő mértékben ki sem tud alakulni (rossz tartás, hiányos takarmányozás, más háttérbetegségek stb.), lehetőség nyílik súlyosabb újrafertőződésre és ilyenkor már klinikai tünetek megjelenésére is: romlik a takarmány értékesítés, gyengeség, vérfogyottság, senyvesség tapasztalható. Főként Haemonchus-fertőzés estén az előbbiek mellett a nyálkahártyák sápadtsága, az áll-alatti tájékon pedig vizenyős beszűrődések észlelhetők. A bélférgességek fő tünete a hasmenés is lehet.
Amennyiben egyidejűleg vannak jelen gyomor- és bélférgek, hasmenés, vérszegénység, gyors leromlás történik.
Rossz erőállapotban lévő, főként fertőzött legelőről hizlaldába kerülő bárányok súlyosabban, idősebb, már védettséggel bíró juhok enyhébben betegszenek meg.
Megelőzés, védekezés.
Legeltetés higiéniai körülményeinek javítása, megfelelő legelőgazdálkodás (vizes, pocsolyás legelőrészek kiiktatása, egy-egy legelőszakasz váltakozó használata).
Szakszerű takarmányozás.
Esős, csapadékos időben a fertőzött legelők kerülése. Harmat, felszáradás után legeltessünk!
Kellő számú, megfelelően elhelyezett itatóvályú (az állatok ne tudjanak belelépni, beleüríteni).
Felnőtt állomány féregtelenítése szükség szerint, évente akár többször is (szájon át, nyalósóban adagolt szerekkel vagy injekciókkal).
Galandférgesség
Mi okozza?
A galandférgek szalagszerűen megnyúlt, lapos férgek, megtapadásra alkalmas fejből (scolex) és ebből kisarjadzó ízekből állnak. Az érett ízek a láncolatról leszakadnak és kiürülnek, helyüket a fejből újra kisarjadzó ízek foglalják el, így testükön csak a fej állandó, míg az ízek a fajfenntartás érdekében "tevékenykednek". Nagyságuk változó, van közöttük 3-4 ízből álló néhány mm-es és több száz, esetleg több ezer ízből álló, több méter hosszúságú is. Többségük himnős, fejlődésük köztigazdához kötött.
Legjelentősebbek a moniezia-nemzetséghez tartozók: a M. expansa (1-5 méter hosszú, 16 mm széles) és a M. benedeni (hossza elérheti a 4 métert is).
A juhok vékonybelében megtelepedő galandférgek petéi a bélsárral ürülnek a szervezetből. Az állatok a fertőződés után 40-50 nappal kezdenek petéket üríteni. A petékből fertőzőképes forma csak köztigazda segítségével fejlődhet ki, a köztigazdák különböző atkaféleségek, az ezekben fejlődő fertőzőképes lárvákat a fűszálakra tapadó atkával együtt fogyasztja el a juh legelés közben. A juh belében az atkából kiszabadul a fertőzőképes lárva, és itt 50-60 nap alatt ivarérett galandféreggé fejlődik. Mivel az atkák a hideget jól tűrik, gyakori, hogy áttelelve már kora tavasszal fertőzik a legelőre hajtott állományt.
Mikor fordul elő?
A kártétel elsősorban az először legelőre kerülő bárányok között jelentkezik, ezeknél már néhány féreg is tüneteket okozhat, míg a kor előrehaladtával a galandférgek többnyire maguktól kiürülnek a bélcsőből.
Milyen tünetek vannak?
Bárányoknál: az állatok bágyadtak, rosszul fejlődnek, soványodnak, vérszegények, gyakori a bélsárrekedéssel váltakozó hasmenés. A végbélből nemegyszer féreglánc lóg ki, vagy a bélsárgolyókhoz féregízek keverednek.
Megelőzés, védekezés.
Fertőzött állomány féregtelenítése tavasszal, a legelőre hajtás előtt.
A fertőzött legelőn élő fiatal bárányokat - figyelembe véve a férgek fejlődési ciklusát - június hónapban célszerű kezelni.
Lárvális galandférgesség: amikor a juh egy másik állatfaj galandférgeinek köztigazdája (pl. kergekór).
Kergekór
Mi okozza?
Az agyvelőben fejlődő, folyadékkal telt hólyag, a Coenurus cerebralis, mely a kutya egyik galandférgének, a Taenia multiceps-nek a lárvája.
A T. multicepssel fertőzött kutyák, illetve egyes vadon élő húsevők bélsarával galandféregpeték ürülnek, melyeket a juhok legelés közben, de akár az istállóban is felvehetnek a fertőzött takarmányokkal. A petékből a juh gyomrában kiszabaduló lárvák a bélfalon átfurakodva a véráramba, ezzel pedig az agyvelőbe kerülnek (más szervekbe is eljutnak, de ezekben elhalnak és elmeszesednek, csak a központi idegrendszer szövetei alkalmasak megtelepedésükre és továbbfejlődésükre), ahol 2-5 hét alatt kölesnyi-kendermagnyi képletek, 4-6 hét alatt lencsényi, 7 hét alatt mogyorónyi hólyagok keletkeznek. Teljes fejlettségük eléréséhez 3, vagy ennél is több hónap szükséges, a hólyagféreg ebben az állapotában akár galambtojásnyi, sőt tyúktojásnyi-nagyságú is lehet.
Mikor fordul elő?
Ha a juh a pásztorkutyák, esetleg más kutyák vagy húsevők T. multiceps-nevű galandférgének petéivel fertőződik.
Milyen tünetek vannak?
A lárvák az agyvelőben való megtelepedésük előtt vándorolnak ott, már a fertőződés után 2-3 héttel jelentkezhetnek idegrendszeri tünetek: tompultság vagy ellenkezőleg, izgatottság, fogcsikorgatás, rendezetlen mozgás stb. A legtöbb juh ez után látszólag gyógyul. A súlyosabb tünetek csak több hónap múlva jelentkeznek, akkor, amikor a már mintegy galambtojásnyi hólyag nyomást gyakorol az agyszövetre: az állatok botorkálva járnak, fejüket rendellenesen tartják, falnak támasztják, egyre súlyosbodó görcsök, kényszermozgások, körmozgások (kerge birka) jelentkeznek.
Az elhullott vagy kényszervágott juhok agyában, a felpuhult koponyacsont közelében felismerhetők a hólyagok.
Megelőzés, védekezés.
Pásztorkutyák évenkénti rendszeres féregtelenítése.
Juhvágáskor a fejet ne dobjuk oda a kutyáknak (ezt sokan megteszik), hanem semmisítsük meg!
A betegség nem gyógyítható.
Májmételykór
Mi okozza?
A közönséges májmétely, a Fasciola hepatica, mely 2-3 cm hosszú, kb. 1 cm széles, lapos, hímnős féreg, a házi és vadon élő kérődzők, ritkábban más állatfajok epeutainak élősködője.
Fejlődéséhez köztigazdára van szüksége, ez nálunk a törpe iszapcsiga (Galba truncatula), mely tócsákban, rétek árkaiban, legelők vizes területein, vagyis a kicsi vizekben él, nagyobb vizeknek csak a sekély parti részein található meg. A csiga tojásdad-kúp alakú, vékony héjú, szarusárga színű, átlagos nagysága 9-10: 4-5 mm, de vannak jóval nagyobb és kisebb példányai is.
A májban megtelepedett, ivarérett férgek petéket ürítenek, melyek az epe közvetítésével a bélcsatornába, majd innen a bélsárral a külvilágra jutnak.
A mételypetéből kikerülő I. lárva (miracidium) behatol a csigába, itt fejlődik több lárvanemzedékké (rédia, cerkária). A cerkáriák elhagyják a csigát, a víz felszínén vagy a növényeken betokozódnak (kerekded, 0,2 mm átmérőjű, szürkés képletek), a betokozódott cerkáriákat tartalmazó fű, széna stb. elfogyasztása vagy víz ivása útján fertőződnek a gazdaállatok.
A gazdaállat belében a fiatal métely leveti a burkát, átfúrja a vékonybél falát és a szabad hasüregen keresztül behatol az állat májába. A máj állományában 4-7 héten át vándorol, majd a már csaknem ivarérett parazita betör az epeutakba.
A lárvák különböző fejlődési alakjai vizet és megfelelő hőmérsékletet igényelnek, a betokozódott cerkáriák azonban meglehetősen ellenállóak, még kevéssel fagypont alatti hőmérsékletet is elviselnek, ezért az enyhébb telet is kibírják. Mivel hazánkban télen gyakoriak a kemény fagyok, a legelők tavasszal gyakorlatilag mentesek a cerkáriáktól.
Mikor fordul elő?
A fertőzöttség jelen lehet az állományban klinikai tünetek nélkül is, de az állatok ilyenkor is folyamatosan ürítik a petéket.
Nedves, vizes környezetben fordul elő, legelő állatok az időjárástól függően általában augusztus-október hónapokban fertőződnek, így a betegség heveny formája leggyakoribb októberben.
A betegség idült formája január-április hónapokban jelentkezik.
Az esetek többségében endémiás, fertőzött legelőkhöz kötött betegség.
Korábban igen elterjedt volt, a legeltetés visszaszorulásával, a korszerű mételyellenes szerek használatával jelentősége csökkent.
Milyen tünetek vannak?
Attól függően, hogy a betegség heveny, félheveny vagy idült formájáról van szó, a tünetek:
· Heveny májmételykór: a fiatal mételyek nagyfokú inváziója, vándorlása roncsolja a máj parenchimáját és vérereit, a kifejlett férgek pedig az epeerekben okoznak sérüléseket, ezáltal vérveszteséget is. A mételyeknek toxikus hatásuk is van (májgyulladás, májelégtelenség).
Alacsony láz, bágyadtság, étvágytalanság, gyengeség, gyors soványodás, sápadt nyálkahártyák. Gyakori a sárgaság és a felgyülemlett savó miatti has-terimenövekedés. Egyes juhokon hashártyagyulladás is kifejlődhet. A betegek általános állapota fokozatosan romlik, az elhullás néha szórványos, máskor egészen nagy mértékű.
· Félheveny májmételykór: lefolyása 4-6 hét. Vérszegénység, májelégtelenség, májgyulladás.
· Idült májmételykór: az étvágy csökken, a betegek vérszegények, gyapjuk hullik, szakadékony, tompa fényű, áll-alatti ödémás beszűrődések ("szakáll"), vizenyős duzzanatok a szemhéjon, valamint a mellkas- és a has alján is, fokozatos leromlás, beesett szemek, gyakori hasmenés. A máj megnagyobbodik.
Megelőzés, védekezés.
Petéket ürítő, fertőzött állat ne kerüljön ki tavasszal a legelőre, ezért téli bélsárvizsgálat alapján állománykezelés. (Több korszerű, igen hatékony, szájon át adható készítmény van forgalomban).
Ha a kezelést már legelő állománynál végeztük, kezelés után az állományt a fertőzött legelőről el kell távolítani, majd 8 hét múlva a kezelést meg kell ismételni!
Legelők vízállásos területeinek felderítése, megszüntetése.
Szakszerű legelőhasználat, fertőzött legelőről augusztus hónapban áthajtás olyan legelőre, ahol az év első felében kérődzők nem legeltek.
Kaszált területeken csigairtás (mész, réz-szulfát).
Tartósított takarmány (szenázs) készítésére lehetőleg a nem legeltetett területek füvét használjuk fel!
Lándzsásmétely-kór
Mi okozza?
Lándzsahegyre emlékeztető alakú, kb. 10 mm hosszú, 2 mm széles, lapos testű, barnásfekete színű lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum), mely az epeutakban él.
Fejlődésében két köztigazda szerepel: az első a száraz, meleg talajokat kedvelő szárazföldi (tüdős) csiga, a második a szürke gyepi hangya. A csigákban fejlődnek ki a cerkáriák (lárvák), melyek azután a csigákból a fűszálakra kerülnek, ahonnan a hangya felveszi őket, s a gyepi hangya testüregében fejlődnek ki a metacerkáriák (fertőző lárvák). A hangyák a hűvös reggeleken a fűszálak végén tapadnak, ezeket a juh lelegeli, vékonybelében a fiatal mételyek kiszabadulnak és az epevezetéken át az epeutakba vándorolnak.
Mikor fordul elő?
Ellentétben a májmételykórral, ez a száraz legelőn tartott állományok parazitózisa. Az év bármely szakában előfordul, veszélye mégis áprilistól - júniusig a legnagyobb.
Milyen tünetek vannak?
Többnyire nagyszámú féreg sem okoz jellemző klinikai tüneteket, itt májgyulladás nincs, de az epeutak burjánzása miatt a májfunkciók nem tökéletesek, vagyis termeléscsökkenés mindenképpen észlelhető. Hosszú ideig fennálló, erős fertőzöttség kondícióromlást eredményez.
Megelőzés, gyógykezelés.
Fertőzött állatok (bélsárvizsgálat!) kezelése. A forgalomban lévő mételyellenes szerek közül csak néhány alkalmas a lándzsásmétely ellen, ezért is fontos megkülönböztetnünk a májmételykórtól.
Forrás: Agrárágazat
