Hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak szerepe a baromfitakarmányozásban
Megosztás
DR. MÉZES MIKLÓS
Agrárágazat
A hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak két szempontból is jelentősek a baromfitakarmányozásban. Egyrészt esszenciális zsírsav forrásként a baromfi anyagcsere folyamataihoz valamint újabb eredmények szerint az immunrendszer működéséhez, nélkülözhetetlenek, másrészt a humán táplálkozásban, az úgynevezett funkcionális élelmiszerek bevezetését követően, a baromfi termékek az egészségvédelem hatékony eszközeiként is számításba jönnek. Ebben a tekintetben különösen fontos szerepet tulajdonítanak a linolsavnak és a linolénsavnak, valamint ezek többszörösen telítetlen származékainak, így az arachidonsavnak, az eikozapentaénsavnak (EPA) és a dokozahexaénsavnak (DHA).
Hosszú szénláncú zsírsavak, mint energiaszolgáltató és esszenciális vegyületek
A baromfitakarmányozásban a zsírok, illetve az azokat alkotó zsírsavak, egyrészt energiaszolgáltató vegyületek, másrészt egyes esszenciális zsírsavak, főképp a linolsav, a kiemelkedően nagy növekedési eréllyel rendelkező fiatal állatoknál éppúgy, mint a tojótyúkoknál nélkülözhetetlen az esszenciális zsírsav hiány, és az ebből eredő termeléskiesés elkerülése érdekében. A fiatal állatoknál a hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak a növekedés és fejlődés, így például az idegrendszer fejlődése szempontjából tekinthetők esszenciálisan fontosnak. Ezek hiányában zavart szenved a folyamatos növekedés, valamint a bőr és tollképzés folyamata is. Tojóállományoknál az ivarszervek fejlődése, valamint az ivarérést követően a tojás-héjképzés szempontjából tekinthetők esszenciálisnak. A fenti tények ismeretében a baromfi-takarmányozásban már régóta alkalmaznak – igaz eltérő mennyiségben és zsírsav összetétellel – zsírkiegészítést. Az erre a célra alkalmazott, napjainkban a BSE krízist követően az állati zsírforrásokkal szembeni, sajnos nem minden esetben alaptalan, aggályok miatt már zömében növényi eredetű, zsírkiegészítők energia-, valamint esszenciális zsírsav tartalma azonban jelentős mértékben eltérő. Ezt a tényt azok alkalmazása során, különösen akkor, ha az adott zsírsav források felhasználásával előállított állati termékeket a humán táplálkozásban funkcionális élelmiszerként, azaz esszenciális zsírsav forrásként kívánják felhasználni, feltétlenül figyelembe kell venni (1. táblázat).
Zsírsavak szerepe az immunrendszer működésében
Az egyes állatfajok számára a szabványokban, ajánlásokban meghatározott és javasolt táplálóanyagok, ezen belül az esszenciális zsírsavak mennyisége az egészséges, ideális környezetben élő állatok szükségletén alapszik. A patogén mikroorganizmusok által előidézett megbetegedéseknek kitett állatok szükséglete bizonyos táplálóanyagok, így például a hosszú szánláncú telítetlen zsírsavak iránt ugyanakkor jelentősen megnőhet. Számos kísérleti eredmény és gyakorlati megfigyelés támasztja alá, hogy nem az aktuális szükségletnek megfelelő zsírkiegészítés, mint energiaforrás, valamint ezen belül az esszenciális zsírsavak nem kielégítő mennyisége csökkentheti a baromfi szervezetének immunválasz készségét. A táplálóanyag, ezen belül a zsír és esszenciális zsírsav szükséglet meghatározása során tekintetbe kell venni azt is, hogy míg az egészséges állatot az intenzív termelés érdekében takarmányozzuk, addig a fertőzéseknek kitett egyedek esetében a takarmányozás célja az életfenntartás és a termelés mellett az immunválasz készség maximalizálása, a gyógyulófélben lévő egyedek esetében pedig a kompenzációs növekedés és a szöveti regeneráció igényeinek minél teljesebb mértékű kielégítése. Az immunrendszerre kifejtett hatás szempontjából a zsírok, illetve ezen belül a többszörösen telítetlen zsírsavak legfontosabb hatásait az alábbiakban lehet összefoglalni (2. táblázat).
A zsírok anyagforgalmát a szervezet endokrin rendszerének működése szabályozza, más oldalról viszont a táplálóanyag ellátottság is befolyásolja egyes hormonok termelődését, illetve azok szervezeten belüli további metabolizmusát. Így például a növekedési hormon egyrészt kifejezett hatást gyakorol a szervezet általános ellenálló képességére az antitest termelés befolyásolása révén, másrészt viszont a növekedési hormon termelését az aktuális energia ellátottság is befolyásolja. Az immunrendszer működése szempontjából optimális zsír (energia) mennyiség meghatározása során azt is tekintetbe kell venni, hogy a zsírok az aktuális szükségletet lényegesen meghaladó mennyisége negatív hatású is lehet, mivel a jelentős többlet hatására anyagcserezavarok következhetnek be, amelyek a szervezet számára stressz hatásként jelentkeznek, így viszont nemhogy nem növelik, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentik az immunválasz készséget.
Az esszenciális zsírsavak, így a linolsav és linolénsav, valamint az ezekből a szervezetben képződő többszörösen telítetlen zsírsavak – kiemelten az arachidonsav és ennek metabolitjai a prosztanoidok – hiányában baromfi fajoknál, a nyirokszervek sorvadása következik be. Napjainkban, az állati eredetű zsiradékokkal szembeni aggályok miatt egyre inkább elterjedten alkalmazott növényi olaj kiegészítők a linolsavat általában elegendő mennyiségben tartalmazzák, így ilyen hiánnyal csak ritkán kell számolni. A fent említett hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak mellett újabban számos kutatási eredmény alapján a linolsavból a kérődző állatok bendőjében zajló mikrobiális folyamatok hatására keletkező ún. konjugált linolsav (CLA) alkalmazása is javíthatja az immunválasz-készséget, így fokozott betegségekkel szemben mutatott rezisztenciát.
A baromfi termékek zsírsav összetételének befolyásolása takarmányozással
A baromfihús vagy a tyúktojás zsírsav összetétele az eltérő zsírsav összetételű zsírforrásokat tartalmazó takarmányok etetésével jelentős mértékben befolyásolható. A zsírsavösszetétel megváltoztatására elméletileg a nagy többszörösen telítetlen zsírsav tartalmú takarmánykomponensek, így például a halliszt tűntek alkalmasnak, amely viszont a termék élvezeti értékét, azaz fogyasztói minőségét, kedvezőtlen irányban befolyásolja. Ennek elkerülésére napjainkban a korábban említett növényi olajok alkalmazása terjedt el.
Elméleti számítások szerint optimális körülmények között, megfelelő mennyiségben adagolt és az adott célnak megfelelő zsírsav összetételű zsírforrás alkalmazása esetén például a baromfi termékek, a humán egészségvédelem szempontjából kiemelkedően fontos, linolénsav tartalma a baromfihús esetében, a hagyományos módon takarmányozott állatok esetében akár tízszeresére, míg a tyúktojásnál akár negyvenszeresére is megnövelhető. A linolénsavból a madarak szervezetében képződő dokozahexaénsav mennyisége hasonlóan ideális körülmények között a baromfihús esetében hétszeresére, míg a tyúktojásnál akár hatszorosára is nőhet.
Hazai vizsgálatok szerint a baromfihús zsírsav összetétele a baromfitakarmányozásban hazánkban általánosan alkalmazott zsírforrások felhasználásával is jelentős mértékben befolyásolható, bár a fent jelzett elméleti számítások során megadott mértékhez viszonyítva csak lényegesen mérsékeltebb arányban (3. táblázat).
A baromfi takarmányok zsírkiegészítése, illetve annak eltérő zsírsav összetétele befolyásolja ugyan a baromfihús zsírsav összetételét, de ezek alkalmazása során tekintetbe kell venni azt is, hogy ez a hatás csak bizonyos idő után és csak bizonyos ideig érvényesül. Emiatt tehát, abban az esetben, ha a cél nem csupán az állatok esszenciális zsírsav igényének kielégítése, hanem a termék hosszú szénláncú telítetlen zsírsav tartalmának növelése, akkor baromfihús esetében azt folyamatosan, legalább három héten keresztül kell biztosítani és a közvetlenül a vágást megelőző időszakban a takarmány zsírsav összetételének megváltoztatása már nem kívánatos, mivel ennek hatására a termék zsírsav összetétele már rövid idő alatt is megváltozhat. A tyúktojás esetében hozzávetőlegesen 4 hét szükséges ahhoz, hogy a termék zsírsav összetétele állományszinten állandósuljon, és közel azonos értéken maradjon a tojástermelési ciklus során. Megjegyzendő azonban, hogy a tojás esetében még azonos takarmányozás mellett is jelentős mértékű egyedi eltérések mutatkozhatnak.
A humán táplálkozásban esszenciálisnak tekintett, zsírsavak abszolút mennyisége mellett, pontosabban sok esetben azok helyett újabban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a többszörösen telítetlen zsírsavak összes mennyisége mellett azon belül az n-3 (kiindulási vegyülete a linolénsav), illetve n-6 (kiindulási vegyülete a linolsav) zsírsav családba tartozó zsírsavak öszszes mennyiségének, illetve azok egymáshoz viszonyított arányának is. A modern táplálkozástudomány eredményei szerint ugyanis az n-6/n-3 arányt célszerű minél alacsonyabb értéken tartani a szív- és érrendszeri betegségek, azon belül különösen az atherosclerosis megelőzése érdekében. A baromfihús esetében az n-6/n-3 zsírsavak aránya a baromfitakarmányozásban általánosan alkalmazott zsírforrások közül leginkább a lenolaj alkalmazásával optimalizálható (4. táblázat).
A baromfihús mellett a tyúktojás, azon belül magasabb zsírtartalma miatt a tojássárgája, zsírsav összetétele is befolyásolható a tojótyúkok célirányos takarmányozásával. Ebben az esetben is lényeges azonban a megfelelő zsírsavforrás megválasztása, amelyet az alábbi hazai kísérlet eredménye is bizonyít. Amint az adatokból is (5. táblázat) kitűnik, ebben az esetben a legkedvezőbb n-6/n-3 zsírsav arány a repceolaj alkalmazásával volt elérhető. Megjegyzendő azonban, hogy a hazánkban még nem általánosan alkalmazott lenolaj, vagy esetleg stabilizált halolaj készítmények alkalmazásával az arány értéke még tovább javítható lett volna.
A takarmányok zsírkiegészítésének veszélyei
A takarmányok esszenciális zsírsavakat nagy mennyiségben tartalmazó zsírokkal történő kiegészítésének kedvező hatásai mellett azonban bizonyos veszélyei is lehetnek az állomány termelésére éppúgy, mint a termék minőségére. Az egyes zsírforrások telítetlen zsírsavai a termelést olyan módon befolyásolják, hogy csökkentik a májban zajló zsírsav szintézis intenzitását, ezzel hatást gyakorolnak a súlygyarapodás mértékére. Ezt a hatást mutatja be az 1. ábra, ahol a napraforgó olaj illetve telített zsírsav forrásként a marhafaggyú azonos energia tartalom mellett etetve eltérő mértékű testsúlygyarapodást eredményezett brojlercsirkéknél.
A hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavak emellett kémiai szerkezetük miatt fokozottan érzékenyek az oxidációra, emiatt állati termékbe épülve csökkentik akár a baromfihús, akár a tyúktojás, azon belül különösen a tojássárgája, oxidatív stabilitását. Az egyes zsírsavak tekintve az oxidatív stabilitást jelentős mértékben csökkentheti a zsírforrás nagy linolsav: linolénsav aránya, másrészt viszont javíthatja azt az alkalmazott zsírforrás aktuális E-vitamin tartalma (6. táblázat). Számos korábbi vizsgálat eredményei szerint ugyanis a jelentős E-vitamin és egyúttal nagy olajtartalmú takarmánynövények egyúttal jelentős antioxidáns kapacitással is rendelkeznek és ez a hatás nem csak a takarmányokban, de az állati szervezetben is érvényesülhet.
Az oxidációs, pontosabban peroxidációs folyamatok során egyrészt kellemetlen szagú és ízű melléktermékek keletkeznek, másrészt a folyamat során jelentős mértékben csökken a telítetlen, különösen a többszörösen telítetlen zsírsavak mennyisége is a húsban, ami azt jelenti, hogy az ilyen módon oxidálódott zsírokat tartalmazó húsok, mint esszenciális zsírsavforrások táplálkozástani szempontból már nem vehetők tekintetbe
2007-11-24
| Agrárágazat Mezőgazdasági havilap megrendelőlap |
|
 |
|
|
|
