Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
A 149 tagország részvételével megtartott magas szintű multilaterális világkereskedelmi találkozó azonban felemás eredménnyel zárult. A fejlődésben elmaradott országok akár a nyertesnek joggal kijáró boldogságtudattal is távozhattak volna a helyszínről, hiszen vámmentes piacra jutásukra a fejlett országok ígéretet tettek, sőt a gyapottermelő afrikai országokat is elégedettséggel tölthette el az USA-tól kiküzdött engedmény, az amerikai gyapotexportra adott exporttámogatások felszámolása. Elvette a kedvüket ugyanakkor az a felismerés, hogy a vámok drasztikus leépítése az eddig élvezett preferenciákat is leértékeli, így a relatív versenyelőnyük vészesen zsugorodik.
Csalódottság lehetett úrrá az Európai Unió tagállamain is, hiszen a Közösség úgy veszítette el tárgyalási mozgásterét, hogy agrártámogatásainak és agrárvámjainak jelentős leépítése fejében még ígéretet sem kapott, offenzív érdekeként megfogalmazott céljai nem teljesültek. A fejlődő országoktól, agrárkoncessziók fejében remélt ipari és szolgáltatáspiaci piacnyitás nem következett be.
Az EU kereskedelmi riválisai sem érezhetik nyeregben azonban magukat, mert nem sikerült az EU-t teljes mértékben harcképtelenné tenni és exportösztönző rendszerétől megfosztva másodhegedűsi szerepre kárhoztatni a nemzetközi élelmiszerkereskedelemben. A Közösség ugyanis komoly kapaszkodóra tett szert a hong-kongi záródokumentum 24. paragrafusával, ami a más tárgyalási területeken elért haladástól teszi függővé az agrártámogatások részbeni felszámolását.
A végeredményt nézve a külső szemlélőnek az a kényszerképzete támadhat, hogy a világnak nincs is más gondja manapság, mint a mezőgazdasági termékpiacok Európai Uniót fókuszba helyező szabályozása. A recesszióból kilábalni kívánó Európa nem osztja ezt a nézetet, és makacsul ragaszkodik a tárgyalások alapelvét képező azon felfogásához, hogy számára a WTO tárgyalások nem egy, hanem valamennyi tárgyalási témakör arányos kitárgyalását, kiegyensúlyozott szabályozását jelenti. Gondolva itt például az ipar és a szolgáltatás piacok megnyitására, az ún. NAMA rövidítés mögé rendezett „nem agrártermékek” piacra jutásának elősegítésére.
Átfogó megállapodás tehát nem született Hong-Kongban, pusztán azt sikerült elérni, hogy az új Megállapodás legfontosabb elemét jelentő „modalitások”, szabályozási részletek kidolgozásának céldátumát rögzítsék. A megállapodás tető alá hozásának feltétele, hogy a felek 2006. április végéig állapodjanak meg a szabályozási részleteket illetően.
Az érdekek kereszttüzében formálódott végeredmény látványos bukáshoz tehát Hong-Kongban ugyan nem vezetett, de túlzottan nagy eredményeket nem is hozott. Talán megkockáztatható az a vélemény, hogy meglehetősen nagy áldozatok árán, az utolsó pillanatban sikerült némi kompromisszumra jutni és a részletes szabályozás kidolgozásának határidejét 2006. április 30-ra kitolni.
2006. április 30-a azonban veszélyes közelségbe került, ami a tárgyalások menetére is rányomja bélyegét.
A WTO Mezőgazdasági Megállapodásának újratárgyalási folyamata, március utolsó hetében új, számunkra kedvezőtlen fejleményekkel szolgált.
Az idő szorításában, minden áron megegyezésre törekvő EU, külső és belső nyomásra újabb, de a tagállamokkal előzetesen nem egyeztetett javaslatokkal állt elő.
Jelentős elmozdulás következett az eddig képviselt közösségi tárgyalási álláspontban a kedvezményes piacra jutási (GATT) kvóták számítási módszertana, a kék dobozos támogatások felső határának megállapítása és az érzékeny termékek körének meghatározása tekintetében.
A közvetlen kifizetések mozgásterét erősen szűkítő újabb bizottsági engedmény keretében az EU felhagyott azzal a törekvésével, hogy az ún. kék dobozos , termeléscsökkentő programok keretében nyújtott, jövedelempótló támogatásainak plafont szabó, eddig a mezőgazdasági bruttó termelési érték 5%-át képviselő felső határt tovább védje. Amerikai és a G-20-as csoport országainak (India, Kína, Brazília, Argentína,...stb.) belement egy, a kifizethetőségi korlátot drasztikusan szűkítő, az új WTO Megállapodás keretében 2,5%-ra zsugorodó felső kifizethetőségi határ kialakításába.
A termékhez kötött támogatások plafonértékének leszállítása, ha a menekülési teret jelentő ún. zöld dobozos támogatási lehetőség is bezárul az EU számára, akkor végletesen leszűkítheti a Közösség közvetlen támogatásokkal kapcsolatos beavatkozási lehetőséget. Az érzékeny termékek körének szűkítése pedig azzal a veszéllyel járhat, hogy a jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező régi tagállamok, saját érzékeny termékeik jelölésével kitöltik a szűkre szabott kereteket, így az újonnan csatlakozott és jövő év elején csatlakozó országok számára nem marad hely érzékeny termékeik vámrendszeren keresztüli, megkülönböztetett védelmére.
Hogy valójában mekkora az esélye egy ilyen megállapodás tető alá hozásának, nem lehet előre látni. Az érdekellentétek mélysége miatt, feltehetően nem a szakértőkön múlik majd a konszenzus kialakítása, hanem a politikusokon. Ez pedig nem túl megnyugtató.
A már közel hat éve folyó tárgyalásokon nem véletlenül manifesztálódtak a máig kibékíthetetlennek tűnő ellentétek. A fejlődő országok ugyanis az iparilag fejlett, magas életszínvonalú országok élelmiszerpiacának érzékelhető megnyitásáért és a fejlett országok piactorzító támogatásainak lehető legteljesebb körű felszámolásáért küzdenek.
Az Európai Unió pedig a recesszióból való kilábalás kényszerétől hajtva elsősorban a fejlődő országok és a feltörekvő piacok ipari termékvámjainak érzékelhető leépítéséért és ezen országok szolgáltatás piacának megnyitásáért küzd. Reményt keltő mozzanat, hogy ebben a tekintetben csendestársra lel a Közösség a fejlett országok zöménél.
Mezőgazdasági piacnyitás és támogatási szintcsökkentés fejében tehát az EU ipari és szolgáltatáspiacokat kér. Ebből következik, hogy Hong-Kongban az EU számára is léteztek offenzív érdekek. Léteztek ugyanakkor defenzív érdekek is, mint a Közös Agrárpolitika biztosította támogatási színvonal és piaci garancia rendszer lehetőség szerinti megóvása és a 2003-ban elindított KAP reform, változatlan formában való továbbviteli lehetőségének biztosítása. Hasonló defenzív érdek a közösségi exporttámogatás hosszú ideje követelt megszüntetésének kemény feltételekhez való kötése, valamint a földrajzi árujelzők, eredetvédelmi jogosultságok emelt szintű védelmének, borokon és égetett szeszeken túli, más mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre történő kiterjesztése és a WTO Mezőgazdasági Megállapodás keretében történő kezelése.
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
