Építsen velünk gyümölcsöskertet!
Megosztás
Sorozatunk befejező részében a bogyós gyümölcsökről esik szó. Vad őseik a ligeterdők, erdőszélek aljnövényei voltak, a kis, bokor termetű bogyós gyümölcseink jól érzik magukat a gyümölcsfák közelében, a félárnyékban is. A hűvösebb, páradúsabb környezet az ideális számukra, az öntözést igénylik és meghálálják.
Hiányos lenne a gyümölcsfajok sora a málna nélkül; ez a bogyós gyümölcs európai viszonylatban is kiváló beltartalmi értéket ad hazánkban. Ha igazán szép és bő termést akarunk, öntöznünk kell. A faiskolákban tíznél is több fajtája kapható: a Fertődi kármintól a Fertődi Vénuszig terjed a sor. Meglepő lehet, hogy az egykor általánosan elterjedt, híres Nagymarosi fajtánk lemaradozik a listáról, aminek egyszerű oka, hogy van nála jobb is. Sőt, ma már a nálunk sokáig verhetetlennek számító Malling Exploitnak is akad versenytársa, ráadásul több is. Ilyen például az igen aromás és bőtermő, nagy bogyóméretű Gradina, vagy a tetszetős, nagy, kerek, sötétpiros gyümölcsű Willamette. Ez utóbbi termőképességben még túl is tesz a Malling Exploiton (egyetlen hátránya, hogy támrendszert igényel). A hazai nemesítésű, bőtermő Fertődi kármin már korán, június elején szedhető.
A közepesen nagy gyümölcsöt termő Fertődi zamatos igen bőven terem, széthajló termővesszői miatt azonban ez is támaszt igényel. A Fertődi aranyfürtű ízletességével és sárga színű gyümölcsével tűnik ki, míg a szintén sárga bogyójú Zsófia nemcsak nyáron, hanem ősszel is terem. Megjegyzendő azonban, hogy nyári termése is csak későn kezd érni, minősége pedig elmarad az őszié mögött.
A szederfajták között a már több évtizede meghonosodott Thornfree máig verhetetlen: nagyon bőven terem, annak ellenére, hogy némely években nem tudja beérlelni gyümölcsének kis hányadát. Csak a szőlőhöz hasonló erős támrendszer mellett kezelhető. Különleges nemesítési produktum a szedermálna, amely magán viseli a két szülőfaj jellegzetességeit. Bőven terem, de nagy hátránya, hogy hajtása tüskés.
A ribiszkefélék sok C-vitamint tartalmazó, üdítő gyümölcsükkel tűnnek ki, a fekete ribiszkéről azonban tudni kell, hogy a piros változatnál hűvösebb, páradúsabb környezetet igényel. A piros ribiszkék közül a Fertődi hosszú fürtűt bízvást ajánlhatjuk, mert termőképességben túlszárnyalja a holland nagyágyú, a Jonkheer van Tets teljesítményét. (Igaz viszont, hogy ez utóbbi tetszetősebb, nagyobb bogyókat nevel.) A Rolan sötétpiros bogyóival és nagy termőképességével tűnik ki, a Rondom pedig azzal, hogy minden fajtánál nagyobb termésre képes. Hátránya, hogy tetszetős, nagy bogyóiban nagyok a magvak is.
A fekete ribiszkefajták között a Titania terem a legjobban és a legmegbízhatóbban, ráadásul a gombabetegségeknek is ellenáll. Versenytársa, a Fertődi 1 szintén bőven terem, de ahhoz, hogy megbízhatóan teljesítsen, porzófajtát igényel.
A köszméte is a hűvösebb termőhelyeken érzi jól magát; forró nyarakon a tűző napon nemcsak a lombját veszti el, hanem a gyümölcse is gyakran „lesül”, értéktelenné válik. A nagy bogyójú, bőven termő Pallagi óriás máig állja a versenyt, a csepp alakú, piros gyümölcsű Rolonda szintén bőven terem, ráadásul tökéletesen ellenáll a lisztharmat fertőzésének.
2009--1-1-
|
