Tavaszi fagykárok elleni védekezés a kertészetben

Tavaszi fagykárok elleni védekezés a kertészetben

Forrás: Agrárágazat

Kora tavasszal jelentős károkat okozhatnak az erős lehűlések. Köztudottan március folyamán a legtöbb gyümölcsfa endogén nyugalma megszűnik, s ha a tavaszi felmelegedések bekövetkeznek, a rügypattanás, a lombfakadás megindul. Ez azért veszélyes, mert az aktív anyagcserét folytató szervek fagyérzékenyek, s ezáltal a későbbiekben fellépő tavaszi fagyok igen jelentős károkat okozhatnak bennük. Elsősorban a szállító edénynyalábok a legérzékenyebbek a késői fagyok károsító hatására. A fagyvédelmi eljárások során azonban jelentős érték menthető meg, különösen gyümölcsösökben.

Kora tavasszal jelentős károkat okozhatnak az erős lehűlések. Köztudottan március folyamán a legtöbb gyümölcsfa endogén nyugalma megszűnik, s ha a tavaszi felmelegedések bekövetkeznek, a rügypattanás, a lombfakadás megindul. Ez azért veszélyes, mert az aktív anyagcserét folytató szervek fagyérzékenyek, s ezáltal a későbbiekben fellépő tavaszi fagyok igen jelentős károkat okozhatnak bennük. Elsősorban a szállító edénynyalábok a legérzékenyebbek a késői fagyok károsító hatására. A fagyvédelmi eljárások során azonban jelentős érték menthető meg, különösen gyümölcsösökben.


A fagyok elleni védekezés elsősorban akkor válik szükségessé, amikor a növény faggyal szembeni érzékenysége megnő, pl. rügyképződéskor vagy rügypattanáskor. Ezért ilyenkor szükséges lehet olyan beavatkozásokra, amelyek a kedvezőtlen hatások csökkentésére, esetleg kiküszöbölésére - pl. a nyugalmi periódus hosszának megváltoztatására - irányulnak. Így tehát a gyümölcsfák rügyfakadásának késleltetésével a tavaszi fagy károsító hatását mérsékelhetjük. Erre szintetikus auxinhatású szerek - nagy koncentrációban - alkalmasak.

Az előzőekben ismertetetteknek megfelelően a szőlőben, az őszibarack valamint az alma esetében a márciusban alkalmazott naftil-ecetsavas permetezés a lombfakadást akár két-három héttel is késleltetheti.



Másik lehetőség, a kora tavaszi fagyvédelemben a gyümölcsfák öntözése abból a célból, hogy a fagyérzékeny fenológiai fázisukat a tavaszi fagyok utáni időszakra toljuk el. Ez gyakorlatilag úgy valósulhat meg, hogy a nappali időszakban a gyümölcsfák törzsét folyamatosan öntözzük. Ezáltal, a víz párolgásából eredő hőelvonás a fák hőmérsékletének csökkentését, ami pedig ennek következtében az érzékeny fenofázis időben későbbre tolódását eredményezi.

Alma és őszibarack-állományokban ezzel a módszerrel akár 1-2 hét virágzáskésleltetést is el lehet érni. Mivel a virágzáskésleltetés következtében az érés időpontja is késik néhány napot, a módszer alkalmazása - a gyakorlat oldaláról közelítve - azért is előnyös, mert így az érési időpontok széthúzásával némileg mérsékelhető a szedés idején jelentkező esetleges munkatorlódás.

A gondos ápolás és védekezési eljárás alkalmazása mellett az edénynyalábok téli és tavaszi fagykárosodása viszont nagyon gyakran bekövetkezik. Azonban ez az állapot többnyire nem végleges. A külső és belső feltételek, valamint az idő függvényében a gyümölcsfák többé-kevésbé regenerálódnak. A természetes regeneráció úgy jön létre, hogy a kihajtó rügyekből auxinok stimulálják a karbamidot, és az - a stimulus arányában - új fa és háncsrészt fejleszt a károsodottak helyébe. Ezért a már megtörtént fagykárok esetén elősegíthetjük a regenerálódást a hajtásnövekedést élénkítő metszéssel vagy a metszés késleltetésével, hogy ezáltal több rügy szolgáltasson auxinokat induláskor, aminek következtében nagyobb lesz az esély a természetes regenerációra.