A három hónapos kortól kb. egyéves korig (feldolgozási kor) tartó időszakot az emutartók „előnevelési” fázisnak nevezik. A legtöbb csibét csapatokban nevelik, nagyméretű, fákat és természetes növényzetet vagy takarmánynövényeket tartalmazó kifutókban. Kényelmi szempontokból az előnevelő kifutókban általában kollektív etetőket használnak. A nagy kifutókban, sok mozgást lehetővé tevő tág helyen tartott madarak szabad választás szerinti etetése általában nem vezet a normális

szint fölötti takarmányfogyasztáshoz. (Korlátozottabb körülmények között azonban a takarmánymennyiséget szabályozni kell a túlevés megakadályozására.)

Minden csapatban azonos méretű madaraknak kell lenniük, hogy a kisebb csibék ne váljanak a nagyobbak „csipkedési célpontjává”. Továbbá, mivel még a serdülők is mutathatnak területvédő viselkedést és agressziót az újonnan jöttekkel szemben, jobb, ha nem teszünk új madarakat már kialakult csapatokba. Ha két csapatot kell egyesíteni, a legjobb, ha ezt egy teljes

en új kifutóban tesszük.

Ha a csibéket zárt területre kell korlátozni a rossz időjárás miatt, és problémává kezd válni a kannibalizmus (súlyos csípések, melyek sebeket okoznak), egy lehetséges megoldás a Winnipegi Állatkert (Kanada) szerint, hogy mindent pirosra kell változtatni, ami által a vérző sebek azonnal láthatatlanná válnak, így megszűnnek „csipkedési célpontok”-nak lenni. Ezt úgy csinálják, hogy piros papírt tesznek az ablakokra, villanykörtékre és más fényforrásokra. Időszakosan alkalmazott telje

s sötétség szintén segíthet.

A fiatal csibéket könnyen lehet tartani és vinni két kézben. Foghatjuk bármelyik oldalon úgy, hogy felhúzzuk a madár lábát, vagy ujjaink között hagyjuk azokat lógni. Elölről is meg lehet őket tartani úgy, hogy egyik kéz a mellk

as és has alatt van, a másik pedig a csibe hátán nyugszik. Ha a csibe ellenáll, akkor lehajtjuk a nyakát és fejét, és így megnyugszik. A fiatal csibéket lehet kartonpapír dobozban, fedeles kosárban, vagy kiskocsiban szállítani, de figyeljünk arra, hogy a konténer teteje le legyen zárva, mert ugye a csibék megpróbálnak kiugrani. Tegyünk alulra szalmát, szénát, törülközőt, vagy gumiszőnyeget, hogy ne csússzon a talaj, és ne sérüljön meg a lábuk.

Két hónaposan a csibék annyira megnőnek, hogy nehéz őket kézben

vinni, ráadásul csapkodnak lábaikkal, így körmeik szép kis karmolásokat okozhatnak a szállítón. Ilyenkor a legkönnyebb és legbiztonságosabb mód (a madárnak és az embernek egyaránt), ha határozottan összefogjuk mindkét lábát a térdizület és a bokaizület között félúton, majd felemeljük a madarat úgy, hogy fejjel lefelé lógjon, és közben megtámasztjuk a nyak alján. Ha a madárnak egyik lába szabadon van, akkor nemcsak hogy a madár megsérülhet, de a szállító is összeszedhet egy jó pár karcolást a kezén és karján a szabadon lévő láb csapkodása miatt. Mikor letesszük a madarat, fektessük oldalra, várjunk egy kicsit, míg megnyugszik, engedjük el és lépjünk hátra, hogy a madár egyedül álljon lábra.

A 6-tól 18 hónapos madarakkal a legnehezebb bánni. Sokkal nehezebb,

mint egy érett emuval vagy akár egy fiatal csibével. Előfordult már számos olyan eset, amikor felvették a madarat, elkezdett csapkodni és rugdosni lehajtott fejjel, és a küzdés során felszakította saját nyakát. Ez a sérülés érintheti a nyelőcsövet vagy a légcsövet vagy akár mindkettőt. Ha ez megtörténik, akkor az orvosnak fel kell varrni a sebet. Mivel a megelőzés sokkal hasznosabb, mint a gyógyítás, arra kell legjobban odafigyelni, amikor mozgatjuk a fiatal állatot, ne kerüljön a nyaka a lábak útjába, és inkább terelgessük, mint hogy felemeljük és vigyük.

Forrás: Agrárágazat