Hogyan kell metszeni a díszcserjéket?

A tél végén a nyáron virágzó díszcserjéket kell metszeni. A korán virágzóakkal, mint például az aranyfával (elterjedt, nem szakszerű nevén aranyvessző, aranyeső), a törpemandulával, a téli jázminnal, a bokorfűzzel vagy a szilvarózsával várni kell addig, amíg elvirágoznak. Ha nem így tennénk, éppen a viráguktól, a kora tavaszi díszüktől fosztanánk meg őket. Ezeket közvetlenül a virágzásuk után metsszük meg. Fontos viszont, hogy ne késlekedjünk, mert ha akkor avatkozunk be, amikor már sok új hajtást hoztak, nagyon legyengülnek a visszavágástól. Így jobb, ha abban az időszakban már elő sem vesszük a metszőollót, mert a korán virágzóakat nem minden esztendőben, hanem két-három évenként kell metszeni. Ifjítsuk őket, azaz tőből kimetsszük az elöregedett, már gyengén virágzó részeket, a bokortörzsből előtörő hosszú vesszőknek pedig a harmadát levágjuk. Ezzel egyúttal meg is ritkítjuk a bokrot és helyet adunk az új hajtásoknak.

A nyári virágzású díszcserjék többnyire erős beavatkozást kívánnak. E csoportba tartozik többek között az aranyeső (latin nevén Laburnum), az orgona, a nyári orgona, a pukkanó dudafürt, a trombitafolyondár, a fagyal, a kúszó lonc, a hóbogyó, a gyöngyvirágcserje, a gyöngyvessző, a rózsalonc, a lilaakác, a hamis jázmin vagy jezsámen, a nyári tamariska és a mályvacserje. Metszésük során az előző évi vesszők közül a fejlettebbeket 4-6, a kevésbé fejletteket 2-3 rügyre vágjuk vissza. Ezzel kétségtelenül erőteljesen avatkozunk be, azonban ne féljünk, mert ennek nyomán sok új hatás képződik, amelyek azután majd gazdagon be is rakódnak virággal. Ám ha ezt a beavatkozást elhagyjuk, a bokroktól csak gyenge hajtásnövekedést várhatunk, amelyen kevesebb virág fejlődik majd, és az is apróbb marad.

Néhány nyári virágzású cserje azonban külön kezelendő, mert nem bírják az erős metszést. Ilyen a fagyal, a boglárkacserje, a mályvacserje, a fehér som, a pukkanó dudafürt, a gyöngyvirágcserje és a jezsámen. Ezeket ne vágjuk vissza erőteljesen (mert nehezen újulnak meg), hanem csak az elöregedett, legyöngült bokorrészeiket metsszük ki tőből, hogy a napfény bejuthasson a koronába.

Kivételt képez a népszerű lilaakác is, mert virágai az idősebb részeken, azoknak is az oldalelágazásain fejlődnek. Ezeket az oldalelágazásokat vágjuk vissza minden évben erőteljesen, 2-3 rügyre. Ne aggódjunk, a növény jól bírja a metszést, és az erős visszavágás nyomán nagyobb, szebb virágokat hoz majd.