|
A Pannon minőségű búza fejtrágyázása
Megosztás
Árendás Tamás - Németh Tamás - Honti László - Goór Szilvia - Bedő Zoltán
Agrárágazat
Napjainkban a speciális minőségi igényeket kielégítő élelmiszertermelés a változó fogyasztói igényekhez alkalmazkodva a teljes előállítási láncot átfogó rendszer kialakítását feltételezi, amely a végtermékre vonatkozó garanciát a technológiai- és környezeti biztonságra egyaránt igyekszik kiterjeszteni.
Őszi búza
Az őszi búzából készített élelmiszerek alapanyagának termesztése során a mennyiségi és minőségi elvárások teljesítéséhez igazított fajtaválasztás, a termőhelyhez, évjárathoz, genotípushoz adaptált agrotechnikai eljárások alkalmazása alapvető feltétel. Azok a több évtizedes magyarországi tartamkísérletek, amelyek a legfontosabb termesztési tényezőknek a termés mennyiségére gyakorolt hatásának kimutatására alkalmasak, azt bizonyítják, hogy a talajok tápanyagokkal való ellátottsága, a növény tápláltsága döntő hatással van a tervezhetőségre, a stabilitásra.
Trágyázás
Napjaink hazai – negatív tápelem-mérlegű – trágyázási gyakorlatában a leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben felhasznált hatóanyag a nitrogén. A búza által igényelt N jelenléte, annak felvehetősége a fejlődés első felében döntő befolyással van a generatív szervek kialakulására – ezáltal a betakarítható szemtermésre –, hiszen a kalászka differenciálódása a vegetatív szakaszban a felvett nitrogén függvénye is (1. ábra). Az egyéb tápelemekkel harmonizáló optimális N-ellátottság a kalászolás-érés időszakában elsősorban a termés minőségét javítja.
A búza N-trágyázásával kapcsolatos kutatásoknak napjainkban is fontos feladata, hogy a malom-, a tészta- és a sütőipar belföldi, valamint a potenciális exportpiacok külhoni igényeinek figyelembevételével a köztermesztésben meghatározó, és a perspektivikus fajták vizsgálati eredményeit felhasználva pontosítsa az egyes minőségi kategóriák eléréséhez szükséges hatóanyag mennyiségeket.
A Pannon Program üzemi kísérletei
A szükséges N-fejtrágya dózis meghatározását segítő módszerek közül a talajok ásványi N-tartalmának mérésén alapuló becslés Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a hatvanas-hetvenes évektől kezdve terjedt el, míg a hazai gyakorlatban a ’90-es évek elején vert gyökeret. Ennek köszönhetően napjaink magyarországi búzatermesztésében a tervezett termés N-igényét – a területek nem kis hányadán – a 0-60 cm-es talajréteg NO3-N mennyisége alapján határozzák meg. A módszer által ajánlott adagnak és egyáltalán a N-fejtrágyának a búza minőségére gyakorolt hatásáról még ma is kevesebb ismerettel rendelkezünk a szükségesnél. Ezért a „Pannon minőségű búza fejlesztési programja” keretében 2006-ban és 2007-ben, a hazai termesztés szempontjából meghatározó talajtípusokon üzemi fejtrágyázási kísérleteket állítottunk be javító minőségi kategóriába tartozó őszi búza fajtákkal (2. ábra). A vizsgálatok során az agrotechnikai beavatkozások – a N-kezelések kivételével – a gazdaságnak az adott táblán szükséges, bevált technológiája szerint történtek. Az egyenként 0,5 ha méretű parcellákon a (1) 0, (2) 50, (3) 100, (4) 100+50, (5) 100+100 kg/ha N-hatóanyag mennyiségek hatásait mértük. Az egyszeri kezeléseket (2. és 3.) tél végén-kora tavasszal – a talajok mintavételezését követően – végeztük el, a megosztott adagokat (4. és 5.) kora tavasszal, majd a kalászolás előtt juttattuk ki.
Évjárat és felvehető tápanyag
Az első fejtrágyázás előtt parcellánként két mélységben (0-30, 30-60 cm) megmértük a talajok nitrát-nitrogén, AL-oldható foszfor és kálium tartalmát. A téli félévek eltérő időjárási feltételei miatt 2006-ban és 2007-ben jelentős különbségek voltak a NO3-N mennyiségében. Tél végén a barna erdőtalajokat mindkét évben kisebb ásványi-N tartalom jellemezte. Amíg azonban a csapadékos 2005/2006. tenyészidőszakban 43-125 kg/ha között változott a 0-60 cm-es rétegben a becsült nitrát-N, addig 2007 kora tavaszán kísérleti helytől függően csak 9-37 kg-ot mértünk. Réti talajokon a csapadékos évjáratban 133-176, aszályban 14-49 kg/ha között változott a NO3-N mennyisége. A N-hatások érvényre jutását a talajok P- és K-ellátottsága nem korlátozta. Az MTA TAKI – MTA MGKI szaktanácsadási rendszer (1998) kategóriái szerint a kiválasztott táblák foszforral közepesen-igen jól, káliummal jól-igen jól ellátottak voltak.
Évjárat és mennyiség
Az üzemi kísérletekből származó kísérleti eredmények megbízhatósága a nem mért hatások változatossága miatt kisebb, mint a több tényezőt egyidőben ellenőrző kisparcellás vizsgálatoké. Különösen igaz lehet ez egymástól karakteresen eltérő évjáratokban, de az ilyen adatok mértéktartó elemzése is szolgáltat hasznosítható ismereteket a gyakorlat számára.
A csapadékos 2006. esztendőben mind barna erdőtalajokon, mind réti talajokon szoros pozitív kapcsolatot lehetett kimutatni a nem fejtrágyázott táblarészek tél végén mért nitrát-N tartalma és a learatott búza mennyisége között. A száraz 2007. évben ez az összefüggés – a felvehető N minimális szintjén – nem volt bizonyítható. Hasonló megállapításra jutottunk, amikor az ásványi N, valamint a fejtrágyaként kiadott N hatóanyagok összes mennyisége és a termések közötti kapcsolatot vizsgáltuk (3-4. ábra).
2006-ban a műtrágyával kiadott N hatóanyag összes mennyisége valamint a termés közötti kapcsolat szerint barna erdőtalajokon a függvények által becsült termésmaximum 5358 kg/ha volt, az ehhez szükséges számított N hatóanyag mennyiség 197 kg/ha. Az elméletileg elérhető legnagyobb termés 95%-ához 109 kg/ha adagú fejtrágyára lett volna szükség. Az Agrár Környezetgazdálkodási Célprogramban sarokszámnak tekintett 170 kg/ha adagú N-fejtrágya hatására a termés átlagos mennyisége 5333 kg/ha volt, ami a számított maximum 99,5%-a.
A réti talajokon a becsült legtöbb termés 4746 kg/ha volt, amihez átlagosan 182 kg N-re volt szükség. Hektáronként 170 kg nitrogén felhasználásával 2006-ban gyakorlatilag az ilyen típusú talajokon is el lehetett érni a maximális termést (4737 kg/ha = 99,8%).
Aszályban (2007) egyik vizsgált talajtípuson sem lehetett kimutatni szakmailag elfogadható, statisztikailag megbízható összefüggéseket a fejtrágya és a termés mennyisége között.
Évjárat és minőség
A tenyészidőszak időjárási körülményei nemcsak a learatott szemtermés mennyiségében, hanem a búza minőségének változásában is nyomon követhetők. Jól példázza ezt, hogy ugyanazon kísérleti helyek és ugyanazon fajta átlagában réti talajon a nem fejtrágyázott táblarészeken 2006-ban a fehérje tartalom 11,8%, a nedves sikér mennyisége 27,6%, míg a szedimentációs index (Zeleny érték) 28,3 ml volt. A tavalyi száraz körülmények között ugyanezen paraméterek értékei sorrendben 12,5%, 29,4% és 37,1 ml voltak.
A termesztési kísérleteknek „örökös” feladata, hogy újabb és újabb ismeretekkel szolgáljanak, eszközöket adjanak a gazdálkodóknak, melyekkel – többek között – az eltérő évjáratok okozta ingadozásokat is mérsékelni lehet. A Pannon búza fejlesztési program keretei között beállított trágyázási kísérletek eredményei is jól példázzák, hogy egy adott – Pannon standard vagy Pannon prémium – minőség elérését az arra alkalmas fajta megválasztásán túl a megfelelő növénytáplálás alapozza meg. Az 5-6. ábra szerint az évjárat hatása – eltérő mértékben ugyan, de – talajtípustól függetlenül érvényesült az itt bemutatott paraméterekben is. Kiváló malom- és sütőipari jellemzőket hordozó búzafajtákkal a Pannon standard minőséghez szükséges fehérje-, és sikér tartalom még az átlagosnál csapadékosabb évjáratban is biztosítható volt 62-109 kg/ha fejtrágya adaggal. A prémium kategória eléréséhez szükséges, számított N-hatóanyag mennyiségek azonban jelzik, hogy kedvezőtlen években az extra minőség csak a jobb adottságú termőhelyeken, a legjobb fajtákkal és a környezetet nem terhelő, de intenzív trágyázással célozható meg.
2008--0-2-
| Agrárágazat Mezőgazdasági havilap megrendelőlap |
|
 |
|
|
|
|
Kapcsolódó cikkek
Szóljon hozzá a cikkhez!
|
Új hozzászólás (csak regisztrált felhasználók) |
|
|
|
|
