Borturizmus és a vidékfejlesztés

Borturizmus és a vidékfejlesztés

Eu-info

Megváltozott világunkban minden termék, legyen az akár mezőgazdasági termék, mint a a bor, a sajt, a sonka vagy bármi más, vagy legyen egy hely, egy régió értékesítése szempontjából a legfontosabb a termék megkülönböztetése, el kell érnünk, hogy a fogyasztók minket válasszanak a többi, hasonló adottságokkal rendelkező versenytárs közül.

Az elmúlt évtizedben a vásárlók meggondolták, hogy melyik terméket, melyik turisztikai célpontot választják. Első sorban a különlegességek azok, amivel újat, felejthetetlent, egyedülállót kínálhatunk látogatóinknak. Ez többek között egy olyan eredeti, hagyományos magyar stratégiai termék lehet, mint a bor. A bor nem hétköznapi értelemben vett termék. Egyrészt kibővített termék, mert meghatározó a termelőhelye, szőlőfajtája, palackozása, címkéje, termelője, forgalmazója. Másrészt rengeteg kiegészítő szolgáltatás kapcsolódik hozzá. Ezzel növekszik a hozzáadott értéke, magasabb áron lehet a piacon értékesíteni, több munkaerőt foglalkoztat, még inkább hozzájárul kapcsolódó iparágak fejlődéséhez, így a teljes nemzetgazdaság kibocsátásának növekedéséhez. A kérdés most már csak az, hogyan lehet növelni a bor hozzáadott értékét? Hogyan lehet a bort a turizmus egyik fő vonzó erejévé, attrakciójává tenni? Még távolabbra tekintve hogyan lehet a bort, mint a turisztikai desztinációs menedzs ment egyik fő attrakcióját közösség és régió szervező erővé tenni? Hogyan lesz a bor egy régió identitásának fontos, esetleg központi része? A szőlőtermő, bortermelő helyeken vagy azok közvetlen szomszédságában lehet olyan tematikus programokat szervezni, hogy lehetőség nyíljon borkóstolás és a bor értékesítés mellett a helyi gasztronómia és kultúra megismertetésére. A programokat variálhatjuk, színesíthetjük egyrészt a borfajta, másrészt a borvidék szokásainak megfelelően is. A legnagyobb lehetőség a kultúrák megismerésére, illetve a különbözőségek beazonosítására azonban akkor nyílik, ha ezeket a borutakat összekötjük, egységes rendszerbe fűzzük. A borturizmus egyértelműen a kulturális turizmushoz kapcsolódik. Egyrészt azért, mert a szőlő és a bor Ma gyar or szá gon hagyományos mezőgazdasági termék, másrészt elengedhetetlen a borturizmuson belül a magyar kultúra, népszokások, hagyományok megismertetése a célközönséggel. A magyar borturizmusra jellemző a 22 borvidékre való tagolódás, a fehér, illetve a kék szóló fajták termesztése, a kiváló borok megléte. Az élénk hazai borturizmus, néhány borvidéken az aktív együttműködés és a széleskörű külföldi és hazai kapcsolatrendszer területe. Az egészet a Ma gyar Bor utak Országos Szövetsége szervezi. A borutak Európában is nagy népsze rűségnek örvendenek. Nagy hagyományú tematikus útvonalak sokaságával találkozunk. Az egyes borutak már sok-sok évtizedes múltra tekintenek vissza. Bár nincs közös európai turisztikai szabályozás – véleményem szerint fölösleges is lenne – mégis kialakult jogszabályi háttere van, ami igaz, hogy országonként és régión ként változó. A többi turizmus ág közül természetesen közvetlenül hozzákapcsolható még a gasztronómiai turizmuson kívül a falusi turizmus, az öko- és természeti turizmus és a vallás- és zarándok turizmus. A kulturális turizmust tágabban értelmezve megjelennek még azok a művészeti, építészeti emlékek, múzeumok, melyek szintén kapcsolatba hozhatóak a borral, valamint olyan irodalmi, színi vagy zenei előadások, amelyek központi szereplője szintén lehet a bor. A borút olyan komplex turisztikai termék, amely sajátos, egyedi kínálatokkal rendelkezik, szervezett egységben működik, piacra jutását közösségi marketing segíti, szolgáltatásai minősítettek és garantáltan megfelelnek a nemzetközi turisztikai elvárásoknak is (Sarkadi-Szabó-Urbán, 2000). A borút kialakíthatóságának alapfeltételei között szerepel egy járható útvonal megléte, mely lehetővé teszi a bejárhatóságát. A programnak a boron, mint mezőgazdasági terméken kívül tartalmaznia kell a bor köré épülő kulturális elemeket és ezeket turisztikai termékké szükséges összefognia. Az európai borutak típusai a Borutak Európai Tanácsa szerint (Sarkadi-Szabó-Urbán, 2000): A nyitott borút a borkóstoló helyek laza hálózata. Borkóstolásra, étkezésre és vendéglátásra felkészült egységek egy idegenforgalmi régióban. A tematikus borútnál a borkóstoló helyek speciális programokkal egészülnek ki. Leggyakrabban a kultúra, a természet vagy a gasztronómia kapcsolódik hozzájuk. A klasszikus borút az Elzászi Borút példáját követve, konkrét bejárható útvonalat jelent, szervezett egységes rendszerben biztosított kínálattal. A borkínáló és eladóhelyek, vendéglők és szálláshelyek, valamint látnivalók folyamatosan várják a turistákat. A látogatókat információs kiadványok és táblák irányítják a minősített szolgáltatásokhoz. A borútak természetesen vidékfejlesztési szempontból is kiemelkedő jelentőségűek, kizárólagosan borvidéken létesülnek. Helyi összefogással alakítják ki a szolgáltatásaik összességét, az egységes kínálatot. A borutak a részt vevők számára alternatív és kiegészítő jövedelmeket hoznak és helyben teremtenek munkahelyeket. A borutak minősítési rendszere egyrészt szükségessé teszi a helyi termékek és szolgáltatások minőségének biztosítását, így a helyben lakók életminőségét is javítja. Másrészt a tematikus programok kialakítása helyi vállalkozások és közszereplők együttműködését igényli. Az együttműködés pedig a település más szegmenseiben, is hasznosítható. Az együttműködés folytatható akár más termékek, szolgáltatások előállításában, a települések felújításában, az infrastruktúra fejlesztésében is. A közös marketing igazodási pontot is kínál a helyben lakóknak a településükkel és annak céljaival való azonosuláshoz, a helyi identitástudat megerősödéséhez.