Biopulyka a legelőn
Megosztás
Szabad Föld
Az egyre népszerűbb biogazdálkodás lényegében visszatérés a hagyományos paraszti gazdálkodáshoz, amelyben a saját termésű takarmányt föletették, és az ólakban, istállókban keletkező szerves trágyát kiszórták a földekre. A termelő két lehetőség között választhat: először a növénytermesztést állítja át, utána az állattartást, vagy a kettőt egyidejűleg hajtja végre.
A termelő két lehetőség között választhat: először a növénytermesztést állítja át, utána az állattartást (ez körülbelül három évbe telik), vagy a kettőt egyidejűleg hajtja végre, amivel egy évet nyerhet, s a bejelentés után két évvel megkaphatja biotermékeire a tanúsítványt. A váltás meghozza gyümölcsét, mert ezek a termékek 25-40 százalékkal drágábban lelnek vevőre.
Mi lehet az oka annak, hogy amíg, szép lassan ugyan, de terjed a vegyszer nélküli zöldségtermesztés, addig kevesen vállalkoznak bioállattartásra? Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Kht. ügyvezető igazgatója úgy látja, hazánkban még gyerekcipőben jár ez a tevékenység. Míg az európai jogszabályok hektáronként kétegységnyi jószágot (ez például két tehén) engedélyeznek, nálunk átlagosan csupán 0,12-0,13 egységnyi jut egy hektárra. Hazánkban körülbelül 130 ezer hektárnyi ellenőrzött területen nevelnek állatokat vegyszermentes körülmények között.
A szakember szerint nagy gond, hogy a gazdálkodók zöme nem eteti fel a megtermelt takarmányát, hanem eladja. Ugyanakkor szerves trágya híján másként kell gondoskodniuk a talaj tápanyag-utánpótlásáról. Kiemelt támogatásokkal kellene ösztönözni a bioállattartást, mert ha minden marad a régiben, akkor fennáll annak a veszélye, hogy előbb-utóbb leértékelődik a magyar biogazdálkodás. A piacokon felvetődhet ugyanis az aggály, milyen ökotermelés folyik nálunk, ha a trágya nem bio, a természetes tápanyag nem jut vissza a talajba. Az osztrák vagy a német biotermelők körében ilyesmi nem fordulhatna elő.
Viszonylag rövid idő alatt át lehet állni az állatok ökotartására. A termelő két lehetőség között választhat. Ha először a növénytermesztést állítja át, utána az állattartást, ez körülbelül három évbe telik. Aki azonban az egyidejű átállás mellett dönt, az nyerhet egy évet, hiszen a bejelentés után két évvel és egy nappal már megkaphatja biotermékeire a tanúsítványt. A tanúsítvány elengedhetetlen a biotermékek forgalmazásához, az árus (nemcsak piacon, hanem boltban, áruházban is) köteles az okiratot bemutatni a vevőnek, ha az kéri. Nem titok ugyanis, hogy nem minden termék bio eredetű, amit annak mondanak.
Hogyan bizonyosodhat meg a vásárló arról, hogy valóban vegyszermentes termékért fizetett - általában 25-40 százalék körüli - felárat? Annak, aki nem családi fogyasztásra, hanem piacra szánja a termékét, be kell jelentkeznie az ellenőrző szervezetnél, s az szerződést köt a vállalkozóval. Az aláírás dátumától kezdődik az úgynevezett átállási idő (a növénytermesztésben két-három év), amíg megtisztul a terület az esetlegesen felhalmozódott káros anyagoktól. Az egy év után betakarított termés még nem biominőségű, hanem csak "átállásból származó" termékként forgalmazható. Amikor az átállás időtartama letelt és a gazdálkodó megkapta a hologramos igazoló tanúsítványt, csakis utána használhatja áruján a bio vagy öko jelölést. A címkén fel kell tüntetni, hogy a termék ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származik, sőt rá kell írni az ellenőrző szervezet nevét, címét is.
Aki a kertjéből vagy óljából nem viszi piacra a termékét, hanem a családja és a saját egészségéért tartja be a biogazdálkodás szabályait - annak az egészséges, gusztusos portékája a "tanúsítványa". A környezetkímélő gazdálkodásból a család asztalára kerülő tej, hús, zöldség, gyümölcs íze, zamata, színe magáért beszél. A biotermék vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben különösen gazdag, és egyéb hasznos, élettanilag fontos anyagokból is jóval többet tartalmaz, mint a hagyományos gazdálkodás során előállított termékek.
2007-04-03
|
