Értesülj a legújabb cikkekről,
iratkozz fel a hírlevelünkre:


Cikkajánló

Kövess minket Facebookon is

X
-->

Védekezés a baromfipestis ellen struccoknál

Bejelentkezés  |  Regisztráció  | 2017. November 25. Szombat - Katalin
hirdetes
 | Szerző: Dr. Balogh Sándor
címkék:

Védekezés a baromfipestis ellen struccoknál

hirdetes
Védekezés a baromfipestis ellen struccoknál
Az utóbbi napokban tartott különböző rendezvényeken és találkozókon az egyik leggyakrabban feltett kérdés a baromfipestisre, mint a struccok között komoly pusztítást okozó vírusos betegségre, illetve az ellene való védekezésre vonatkozóan hangzott el.
Az utóbbi napokban tartott különböző rendezvényeken és találkozókon az egyik leggyakrabban feltett kérdés a baromfipestisre, mint a struccok között komoly pusztítást okozó vírusos betegségre, illetve az ellene való védekezésre vonatkozóan hangzott el.
A baromfipestis - Newscasle disease - régen megfigyelt és leírt betegség, amely óriási veszteségeket okoz mind a háziasított, mind a vadon élő, a vírussal szemben fogékony illetve védtelen madarak között.
Struccokon először 1954-ben Placidi és Santucci a marokkói állatkerteben tartott három strucc közül elpusztult egyik madár elhullásának okaként a baromfipestist írta le. Klöppel 1963-ban a Frankfurti Zoo-ban három egymást követően kitört baromfipestis esetében azt tapasztalta, hogy még a vakcinázott struccok is elpusztultak (az alkalmazott vakcina típusáról a szerző nem írt). Súlyos idegrendszeri tüneteket mutattak, fejüket billegtették, torticollis (a nyak természetellenes kitekeredett állapota) alakult ki, később a fejen és a nyakon kialakult vizenyős beszürődés miatt az állatok már fel sem tudták emelni a fejüket. .Feltűnő volt a betegek támolygó részegségre emlékeztető inkordinált mozgása. A végső stádiumban járásképtelenség, majd paralízis alakult ki. Klöppel azt is leírta, hogy az elpusztult struccok kifutója közelében tartott emuk és kazuárok viszont nem betegedtek meg! Corrado 1966-ban egy olasz cirkuszban elpusztult két struccból tudta izolálni a paramyxovírus PMV-1-es típusát.
Az 1985-86-os Zimbabvei baromfipestis járványkor az időben, négy hetes időközzel kétszer alkalmazott inaktivált vakcina elegendő védettséget biztosított a struccoknak a tragikus veszteségek megelőzéséhez! A struccok között Izraelben, Samberg 1989-ben írt le baromfipestist olyan strucc farmon, amely broiler telep közelében helyezkedett el. A betegség által érintett 46 állatból 13 pusztult el.
Wade 1992-ben írta le, hogy az USA-ban parmyxo vírust izoláltak struccokból. Clive Madeiros 1993-ban az Ostrich Update-ben megjelent cikkében a betegség által okozott veszteségeket 3-4 hónapos struccok között 80%-ban jelölte meg.
Bension Perelman 1993-ban Izraelben a baromfipestisben elpusztult állatokban a szívburkon és a savós hártyák felületén, a mirigyes gyomor nyálkahártyájában, a légcsőben és a tüdőben is pontszerű bevérzéseket és vizenyőt, a belekben vérzéses bélgyulladást talált. F.W.Huchzermeyer 1994-ben a Dél-Afrikai Ouderstepoort-i Veterinary Institute-ben a Newcastle disease tüneteit mutató struccokban az agyból, a májból illetve a veséből sikerrel izolálta a PMV-1-es vírust. 1995-ben Gitsche Ostrich farm management című könyvében, Jorgensen, Herczeg és Lomnici 1998-ban az Avian Pathology (27/352-358. old.)-ban írtak arról, hogy az inconsistent szerológia alkalmazásával struccokból és emukból is PMV-1-es vírusokat izoláltak.
Clive Madeiros a The Ostrich Text of Europe című munkájában 1997-ben a következőket írja: "1991-ben Newcastle disease-t jelentettek be Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Hollandiában és Észak-Írországban. 1992-ben Belgiumban, 1993-ban újra Belgiumban, Portugáliában, Olaszországban, Németországban és újként Luxemburgban is. A leírt esetekben struccok nem betegedtek meg, és a járványok pontos eredetére nem derült fény, megnyugtató módon. Csak valószínűsíthető, hogy esetleg vándorló, vonuló vad madarak illetve állatok voltak a fertőzések okozói."
A baromfipestis vírusa élő állatokkal, tojásokkal és ragályfogó tárgyakkal terjedhet. Tényként kell elfogadnunk a fentiek ismeretében, hogy a struccok fogékonyak a baromfipestisre, amelytől Magyarország igen-igen régen mentes. Ez részben betudható annak, hogy a magyarországi állategészségügyi jogszabályok szigorúak, és azokat az állategészségügyi szolgálat betartja és betartatja, továbbá rendelkezünk olyan hatékony vakcinákkal, amelyekkel a baromfiakat, köztük a struccot is meg tudjuk védeni ettől a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségtől! A vakcinázás során figyelembe kell venni az állatok immunológiai állapotát! A struccokat itatásos alapimmunizálásban kell részesíteni, és csak ezután jöhet az oltással végzett vakcinázás. 1997-ben a Hollandiai Hengelóban tartott világkongresszuson a különböző országok "struccosai" az alábbi baromfipestis elleni vakcinázási eljárásokat ismertették.
A britek az alábbi módszert tartják helyesnek:

hirdetes
maternális ellenanyag nélküli csibék immunizálása
kor vakcina adag
2 hét Élő Clone 30 Egy csepp élő vakcina mindkét szembe (5x baromfi hígítású) vagy 5 csepp orrba (1x baromfi hígítású)
2 hét Inaktivált Clone 30 0.5 ml 0,5 ml bőr alá (1x baromfi adag)
1 hó Inaktivált Clone 30 1,0 ml bőr alá (2x baromfi adag)
2 hó Inaktivált Clone 30 3,0 mlbőr alá (6x baromfi adag)
6 hó Inaktivált Clone 30 3,0 mlbőr alá (6x baromfi adag)
12 hó Inaktivált Clone 30 5,0 mlbőr alá (10x baromfi adag)
évente Inaktivált Clone 30 5,0 ml bőr alá (10x baromfi adag)

maternális ellenanyagokkal rendelkező csibék esetén
kor vakcina adag
45 nap inaktivált Clone 30 3,0 ml bőr alá (6x baromfi adag)
vagy 45  nap élő Clone 30 1 csepp élő vakcina mindkét szembe (5x baromfi hígítású) vagy 5 csepp élő vakcina orrba (1x baromfi hígítású)


A BeNeLux országokban elfogadott eljárás:

maternális ellenanyaggal nem rendelkező csibék esetében
kor vakcina adag
70 nap inaktivált Clone 30 3 ml bőr alá
6 hónap inaktivált Clone 30 3 ml bőr alá
12 hónap inaktivált Clone 30 5 ml bőr alá
évente inaktivált Clone 30 5 ml bőr alá


Az így vakcinázott felnőttek kb. 45 napig fennálló immunitást adnak át a csibéknek. Mellékhatásokat esetenként a LaSota törzs alkalmazása során, enyhe kötőhártya gyulladás formájában tapasztaltak. Tenyészállatok vakcinázását célszerű decemberben a szaporodási cikluson kívül végezni.
A Dél-Afrikában Oudtshoorn-ban tevékenykedő Dr. Burger a következő eljárást javasolja:
kor vakcina adag

kor vakcina adag
0-2 hónap Lomovac Vaccine 0,5 ml bőr alá
2-6 hónap Lomovac Vaccine 1,0 ml bőr alá
6-12 hónap Lomovac Vaccine 2,0 ml bőr alá



Huchzermeyer professzor a LaSota vakcinát spray vagy szemcsepp formájában alkalmazza előimmunizálásként majd 3 héttel később az emulgealt, inaktivált vakcinát 1,0 ml adagban bőr alá, majd ugyanilyen adaggal 180 nap elteltével megismétli a vakcinázást. A továbbtenyésztésre megtartott állatokat évente egyszer a tenyész szezonon kívül booster (emlékeztető) oltásban kell részesíteni.
Kreibich-Sommer 1995-ben a Münster-Hiltrup gondozásában megjelent Ostrich farm management című könyvének betegségekről szóló fejezetében K.Gutsche az inaktivált Kolombovak néven forgalmazott paramyxo vakcina alkalmazását javasolja, s kétszer hathetes időközzel, majd ugyanennek a vakcinának félévente történő alkalmazásával kitűnő booster hatást tapasztalt.
Bension Perelman professzor Izraelben ragyogó eredményeket ért el a szimultán módszer alkalmazásával, amikor élő LaSota törzset (szemcsepp formájában) és inaktivált vakcinát (bőr alá, a nyak hátsó részén a bőrt felhúzva a tűt lefelé irányítva, aszeptikus módon, Lege Artis) használt. Perelman professzor felhívja a figyelmet, hogy az élő vakcina alkalmazása során maszkot kell viselni! A védő maszk használata mindig javasolt, ha élő vakcinával dolgozunk! A munkanaplóban be kell jegyezni a vakcinázás pontos időpontját, a vakcina nevét, sorozatszámát és lejárati idejét! A munka során keletkezett veszélyes hulladéknak számító kiürült ampullákat, tűket, fecskendőket az ide vonatkozó előírásoknak megfelelően kell kezelni!




Forrás: Agrárágazat


hirdetes