A kezdetek
Családi hátteréből eredően egyetemi továbbtanulásra reménye sem lehetett, így érettségi után ismeretségi köröknek köszönhetően 1954 tavaszán jelentkezett az elsőnek megalakult Pest megyei Növényvédő Állomáshoz permetezőmesternek.
Igen gyorsan megismerkedett a DDT, HCH és egyéb burgonyabogár elleni készítményekkel éppúgy, mint az akkori egyetlen gyomirtó szerrel a 2,4 D hatóanyag tartalmú Dikonirttal.
Pest megyei munkái során a megtalált és bejelentett burgonyabogárgócokat számolja fel, lemosó permetezéseket végez. A Dánszentmiklósi Micsurin TSz-ben és főleg az őszi kalászosok területein végzi a vegyszeres gyomirtásokat. Ekkor még nem gondolhatott arra, hogy életének egy nem is olyan késői szakaszának kezdeti feladatai közé fog tartozni a vegyszeres gyomirtások és később az állományszárítások országos méretekben történő megvalósítása. Permetezőmesteri beosztása alatt sikeres felvételi vizsga után 1955 szeptemberében hallgatója lesz a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiának, ahonnan a II. évfolyam sikeres elvégzése után, az 1956-os események miatt 1957 nyarán eltávolítják.
1958-ban ismét a Pest megyei Növényvédő Állomás alkalmazottja, kezdetben vontatóvezetői, később gépkocsivezetői beosztásban. Diplomáját levelező úton a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzi meg. Mezőgazdasági szakmérnöki végzettségének helye Gödöllő, időpontja 1967.
Munkahelye és munkaköre nyugdíjba vonulásáig a növényvédelemhez, ezen belül is a mezőgazdasági repüléshez kötődik.
A Pest megyei Növényvédő Állomásból szerveződő Repülőgépes Növényvédő Állomás alapító tagja 1959. február 1-től. Kezdetben gépkocsivezetői, később diplomája megszerzése után körzeti agronómusi feladatokat lát el Békés és Csongrád megyékben.
Az állomás intenzív fejlesztésének időpontjától termelésfejlesztési csoportvezető, később Agrokémiai osztályvezető, majd nyugdíjba vonulásáig főmunkatárs.
Aktív tevékenységének csaknem 40 esztendeje alatt az ország mező- és erdőgazdaságának, valamint egészségügyi repülésének szinte minden kemizálási feladatából intenzíven kiveszi a részét, ami a mezőgazdasági repülést illeti. Utólag visszatekintve erre az életpályára Szász Árpád igen szerencsés embernek mondhatja magát. A mezőgazdasági termelés nagyüzemi módszereinek megszületésétől kezdve irányíthatta az ország legnagyobb növényvédelmi kapacitását jelentő mezőgazdasági repülés növényvédelmi technológiai fejlesztését, kivehette részét a termesztési rendszerek megalakulásán belül a repülőgépes feladatok megoldásában, majd megvalósításában.
Azokkal a – sajnos sok esetben már elhunyt – kiváló szakemberekkel dolgozhatott, tőlük tanulhatott, velük barátságot köthetett, mint dr. Dohy János, dr. Ubrizsy Gábor, dr. Nechay Olivér, dr. Bordás Sándor, dr. Szatala Ödön, dr. Ujvárosi Miklós.
További eredmények
A Repülőgépes Növényvédő Állomás, később a MÉM Repülőgépes Szolgálatának minden növényvédelmi technológiai feladatát az állomás, illetve a szolgálat agronómiájának kellett megoldania. A szórófejek cseppvizsgálataitól, a vegyszerkíséreteken, újabb és újabb permetezési módszerek bevezetésén, az elsodródási veszteségek csökkentésén keresztül szinte minden más permetezési feladat megoldása az agrokémiához tartozott.
Mit jelentett ez?
A légi járművek kiszolgálása a műszak feladatai közé tartozott. A repülőgép vezetőknek a Nyíregyházi Főiskola beindítása előtt nem voltak növényvédelmi alapismereteik, a repülőgépeket foglalkoztató mezőgazdasági nagyüzemek növényvédelmi vezetése nem ismerte a légi kezelések sajátosságait.Ezeket a problémákat kellett megoldania az állomás agrokémiájának, hogy a légi eszközök:
- munkaféleségeinek számát folyamatosan növelje, ezzel kihasználásuk fokozódjon,
– a végzett munkaféleségek, elsősorban a permetezések a kis folyadékmennyiségek figyelembevételével minden esetben hatásosak legyenek a fitotoxicitás veszélye nélkül,
– a levegőből kijuttatott vegyszerek az érzékeny környezetet minél kisebb mértékben szennyezzék, károsítsák.
Szász Árpád irányítja és végzi a rizs, az őszi kalászos gabonafélék, a kukorica és más szántó- földi kultúrák vegyszeres gyomirtásának kísérleteit, és részt vesz ezeknek széles körű elterjesztésében. Olyan nagyszerû tanítómestereket mondhat e témában magának, mint a szarvasi ÖRKI-ból dr. Szilvási László, a Szarvasi ÁG- ból dr. Csávás Imre és közvetlen felettese dr. Kovács István, aki sajnos már nincs közöttünk. A vegyszeres gyomirtások, a növényvédelem mérnöki pontosságú munkaféleségei közé tartoztak az 1960-as években éppúgy, mint napjainkban. Kezdetben a Dikonirt gyomirtó szer változó dózisaival kezeltük az őszi kalászosokat, a rizst, a kukoricát természetesen eltérő fenofázisok és dózisok figyelembevételével. Használata mellett el is szaporodtak a kakaslábfûfélék a rizsben annyira, hogy már-már veszélyeztették e kultúra termesztését egészen addig, amíg megérkeztek a DPA, pendimetalin, betiokarb és más nagy hatású egyszikûirtó készítmények.
A kalászosok vetésterületein is végig kellett mennie a repülésnek a herbicidek alkalmazásának hosszú és nehéz szakaszán. A 2,4 D, MCPA, DP, diklórprop és más készítmények el- térő kijuttatási időpontokat, permetezési csepp- méreteket, meteorológiai körülményeket igényeltek sikeres alkalmazásuk esetén, melyeket meg kellett ismerni, ki kellett kísérletezni és a termelés rendelkezésére bocsátani.
A gyomirtási technológiák folyamatos fejlesztésének eredményeképpen az 1955–1959 évi kezdetektől az 1980-as évek végéig légi jármûvek végezték a rizs vegyszeres gyomirtásának több mint 90%-át, az évenként változó őszi búza vegyszeres gyomirtásának 43–53%-át taposási károk és mûvelőutak nélkül átlagosan 170 kg/hektár terméstöbbletet elérve.
Külön fejezetet jelentett Szász Árpád életében a kukorica vegyszeres gyomirtásában való részvétel. Kezdetben természetesen a Dikonirt jelentette megoldást. Amikor engedélyezték a Hungazin- és Atrazin készítményeket, a Növényvédelmi Kutató Intézettel közösen kidolgozza e gyomirtószer-család repülőgépes kijuttatási technológiáját. Ezzel sikerült bebizonyítania annak a téves felfogásnak a tarthatatlanságát, hogy permetezéskor használt vízmennyiségtől függ a későbbi eredményesség. Annyira sikeres technológia lett az őszi Hungazinos kezelés, hogy az 1960–65-ös években külön brigádokat kellett e célra felállítani igen pontosan kalibrált permetezőberendezéssel. A fagyokig a gyomirtó repülőgépek munkájának segítéséhez külön agronómusokat is adott a Repülőgépes Állomás. A „triazin rendelet” életbelépéséig évenként változó nagyságban 100–250 ezer hektár területen végeztek légi úton triazinos kezelését.
Kezdetben repülőgépek, 1970-től inkább helikopterek végezték az erdészetekben jelentkező ilyen irányú munkákat. Napjaink gyapjaslepke- problémája egyértelmûen választ ad arra a kérdésre, hogy hova vezet egy időben fel nem ismert, vagy ami még rosszabb, felismert probléma, de ellene nem foganatosított védekezés.
Az ERTI munkatársaival és más erdészetek vezető szakembereivel: Mecseki erdészet (Pécs), Balafonfelvidéki erdészet (Keszthely), Néphadsereg erdészete (Budapest), – Lovasberény és egyéb más erdészetek segítségével sikerült kidolgozni azokat a technológiákat, melyek segítségével az erdőgazdaságok növényvédelmi problémái gyorsan és főleg gazdaságosan megoldhatóvá váltak anélkül, hogy országos hírverés vette volna szájára ezeket a kezeléseket.
Szakemberek előtt ismert, hogy az erdőtelepítések hagyományos ápolásának élő munkaerő, eszköz, szállítási és egyéb szükségleteinek kielégítése mekkora feladatot jelenthet. 1975-ben a Balatonfelvidéki Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 1900 hektár erdőtelepítés kora tavaszi, lombfakadás előtti vegyszeres gyomirtásának elvégzésével bízta meg a Repülőgépes Szolgálatot. Az egy helikopterrel elvégzett munka értékelésének egy megmaradt költségelemzése megállapítja, hogy az 1900 hektár terület hagyományos megmunkálása 2 517 500 forintba, a helikopteres védekezés 1 444 000 forintba került. A megtakarítás 1 073 500 forint, amely munkáslétszámot tekintve éves viszonylatban 15 ezer munkanapot jelentett. Az ERTI által közreadott „Főszerepben a gyapjaslepke” címû igen látványos kiadásban található egy grafikon, amely a kártevő 1961–2003. évi tömegszaporodási adatait tartalmazza. Az 1965–66-os években 32 ezer hektárt károsított a gyapjaslepke, ettől az időponttól 1995-ig a mezőgazdasági repülés megszűnéséig szinte alig volt gradáció. Az 1970-ben munkába állított Ka-26 típusú helikopterek a kártevő meg- jelenését követő két-három nap alatt a veszély- helyzetet mindig és mindenütt felszámolták. Igaz, ezekben az években nem volt pályáztatási rendszer, csak szakemberek és szakértelem.
Az OKI-val közösen olyan kiváló szakemberek, mint dr. Erdős Gyula, dr. Vass Ádám főorvosokkal, dr. Sáringer Gyula professzorral együttműködve Szász Árpád kidolgozza az imágók elleni ULV módszereken alapuló, kémiai úton végzett szúnyogirtásokat, majd a BTI meg- jelenése után a granulátumokra épített biológiai lárvairtást. E téren végzett munkájáért szakmai körök „szúnyogállamtitkárnak titulálták. Az 1977-es védekezési esztendő sikeres megszervezésért és lebonyolításáért Miniszteri Dicséretben részesült.
Szász Árpád tevékenységének egyik legértékesebb állomását a termesztett kultúrák őszi állományszárításának megvalósítása jelentette. Ennek hatását csak országos méretekben lehetett és lehet napjainkban is kifejezni.
Ma, amikor már számtalan készítmény áll az ősz deszikkálás rendelkezésére, senki nem emlékszik, nem is emlékezhet arra az időre, amikor az FM Növényvédelmi Főosztályán dr. Nechay Olivértől kihallgatást kérve előadta elképzeléseit a napraforgó betakarítás előtti állományszárítására.
A fogadtatás drámain rövid volt: „Hát már az étolajunkat is tönkre akarod tenni?” – és részéről a téma be is volt fejezve, már ami a diquat hatóanyagot illeti. Hiába érvelt, hozott föl eredményeket lengyel és cseh vizsgálatokról, a szeretett és az igen tisztelt tanár hajthatatlan maradt. Szerencsére a jelenlévő dr. Kádár Aurél – aki az elmondott gyomirtási időszak szakmai irányítója és szakmai pártfogója volt – hosszas győzködés után lehetővé tette azt, hogy 1–2–3 l/ha Diquat dózissal 10–10–10 hektárt lekezelhetett, és az eredményről jelentés formájában beszámolhatott.
A kísérlet időpontja 1972 augusztusa, helyszíne az akkor megismert, és későbbiekben megszeretett Bácsalmási Állami Gazdaság, melynek akkori vezetői: Sendula Gyula igazgató, Molnár János termelési igazgató, Bábel Imre központi agronómus és Perczel Mihály kerületvezető agronómus a napraforgó betakarítás előtti állományszárítási kísérleteiben felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak.
A kísérleti repülések PZL-101 típusú repülőgéppel végeztük, 50 liter permetlé kijuttatásával. A kísérletek eredményei mindenkit megleptek. A kontrollhoz képest 2,18 q/ha terméstöbblet, 14,7%-kal kevesebb kaszatnedvesség a betakarításkor, 16 nappal korábbi betakaríthatóság, 25–30%-kal több kombájnteljesítmény-növekedés. A gyakorlatban azonnal alkalmazni szerette volna az eljárást, de még hátra voltak a szermaradvány-vizsgálatok, illetőleg hiányoztak azok eredményei.
Az eredmények valósággal forradalmasították az akkori idők napraforgó betakarításának körülményeit, ennek ellenére a módszer engedélyének megadása késett. Az I.C.I. 1973-ban tejelőtehenekkel végzett 50 ppm-es Diquattal kevert napraforgódarás etetési kísérletet. Az eredmények értékelésekor bebizonyosodott, hogy a többszörös szermaradvány semmilyen hatással nincs a tehenek egészségére, tejtermelésére. A tejben egyszer sem lehetett vegyszermaradványt kimutatni. Ugyanígy szermaradvány mentes volt a levágott állatok húsa és belső szervrendszere is. Ezek után 1974. március 6-án állhattak a Bácsalmási Állami Gazdasága veze- tése, a Növényolja, az I.C.I. és a Mezőgazdasági Repülés a nagy nyilvánosság elé, bejelentve az eljárás engedélyezését és eredményeit. Az azóta eltelt 31 esztendő minden napraforgó-betakarítási szezonja bizonyítja ennek az akkori ötletnek az életrevalóságát és az ország növényolajiparára gyakorolt hatását.
A mezőgazdasági repülésnek kiváló mûszaki fejlesztő gárdája volt. Egykori munkatársai, akiknek találmányai, újítási, fejlesztési eredményei nélkül a magyar mezőgazdasági repülés nem lehetett volna a KGST tagállamok legkiemelkedőbb eredményeit felmutató intézménye. Bársony József gépészmérnök egy olyan repülőgépre alkalmazható ULV armatúrát készített (X-20), melynek mûködése egyedülálló. Ezzel a berendezéssel végezték és végzik napjainkban is az összes mezőgazdasági, erdészeti és egészségügyi ULV kijuttatásokat. Petten- koffer Sándor szintén gépészmérnök és repülőgép-vezető. Találmánya a Ka-26-ra szerelhető szintén ULV berendezés az UNROT.
Szakály Gábor osztálymérnök nevéhez fûződik a hazai membránzáras rendszerû szórófejtest kialakítása (X-09), amely napjainkban is minden helikopteren és repülőgépen kifogástalanul, főleg csöpögésmentesen mûködik.
A fölsorolt módszerek és eljárások, melyek a hazai mezőgazdasági repülés Agrokémiai osztályának közvetlen vagy közvetett hatásain át valósulhattak meg, mintegy 120 db nagy teljesítményû légijármû éves folyamatos munkáját segítették elő, teljesítményeiket nagymértékben fokozták, és a környezetvédelmi elvárásoknak is megfeleltek.
A magyar üzemelésû AN-2-es például az ezekkel az eszközökkel és módszerekkel légi óránként 100–140 hektárt volt képes permetezni, megfelelő feltételek között. Ugyanez a mutató az AEROFLOT AN-2-ese esetén 40–60, a BALKÁN társaságnál pedig 50–70 hektár körül alakult.
Oktatói, szakirodalmi és tudományos tevékenység
– A hazai növényvédelmi felsőoktatás keretein belül állandó előadója az egyetemek növény- védelmi szakmérnökképzési kurzusainak.
– 1982-ben a MÉM részéről „címzetes főiskolai docens” kinevezésben részesül a Nyír- egyházi Mezőgazdasági Főiskolán indított repülőgép-vezetői kurzuson vegyszeres gyomirtások, állományszárítások és repülő- gépes technológiák oktatására.
– Doktori cselekményét Keszthelyen az Agrártudományi Egyetemen 1986-ban „Summa cum laude” minősítéssel a mezőgazdasági repülés vegyszeres gyomirtási témaköréből folytatta le.
– Számos cikke jelent meg a mezőgazdasági repülés témaköreiből.
– A Gyakorlati Agrofórum folyóirat szerkesztő bizottságának alapító tagja, 1998-ban jelent meg az egyetemi tankönyvként is elfogadott „Mezőgazdasági Repülés” c. könyve.
Elismerések, kitüntetések
Több évtizedes munkájának elismeréseként 1971-ben a Mezőgazdaság Kiváló dolgozója, 1978-ban a Szolgálat Kiváló dolgozója kitüntetéseket kapta. A mezőgazdasági repülés és a Magyar Néphadsereg kapcsolatainak elmélyítéséért, munkájáért 1972-ben a Honvédelmi Érdemérem, 1980-ban és 1988-ban a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát, 1989-ben a Szocialista Mezőgazdasági Repülésért Emlékplakettet és 1991-ben a Hazáért és Szabadságért 1956-os Érdemérmet kapta. 2004-ben Miniszteri elismerő oklevelet, majd még ugyanebben az évben „Az év kiváló növényorvosa” oklevelet és az ezzel járó gyûrût vehetett át.
Nyugdíjba menetele után a mezőgazdaságban mûködő repülővállalkozások megválasztották a Mezőgazdasági Repülők Érdekvédelmi Szövetségének elnöki tisztjére.
Növényvédelem 41 (10), 2005
Forrás: Növényvédelem
