A cukorrépa növényvédelmi technológiája

A cukorrépa növényvédelmi technológiája

Forrás: Növényvédelem

A termôhely kiválasztása - A megfelelô termôhely kiválasztása során ügyelni kell arra, hogy a cukorrépa az elôzô évi répatáblától a lehetô legtávolabb (a kártevôk, pl. a répabarkó átvándorlásának kivédése), káros szomszédságot kerülve ( pl. feltört lucerna-, vincellérbogár stb.), nehezen irtható gyomokkal nem fertôzött területre kerüljön. Emellett a betakarítás szervezéséhez fontos, hogy jó prizmázási lehetôségek és szállítási útvonalak is rendelkezésre álljanak.

Vetés elôtt
A cukorrépa hatékony növényvédelméhez szükséges alapvetô tényezôk:

A termôhely kiválasztása
A megfelelô termôhely kiválasztása során ügyelni kell arra, hogy a cukorrépa az elôzô évi répatáblától a lehetô legtávolabb (a kártevôk, pl. a répabarkó átvándorlásának kivédése), káros szomszédságot kerülve ( pl. feltört lucerna-, vincellérbogár stb.), nehezen irtható gyomokkal nem fertôzött területre kerüljön. Emellett a betakarítás
szervezéséhez fontos, hogy jó prizmázási lehetôségek és szállítási útvonalak is rendelkezésre álljanak.

Vetésforgó
A vetésforgó lehetôleg 4 éves legyen, amelyben kerüljük a hosszú hatástartamú herbicidek alkalmazását, például búzában a klórszulfuront (Glean 75 DF). A napraforgó minél távolabb legyen a vetésforgóban! Egyrészt gyomosító
hatása miatt, másrészt a nyári gyökérrothadás egyik kórokozójának (Macrophomina phaseolina) talán legfontosabb gazdanövénye. Fonálféreg- fertôzéskor a vetésforgóban a rozs, len, lucerna, dohány, olajretek, mustár, facélia csapdanövények termesztése ajánlott.

Elôvetemény
A cukorrépa elôveteménye lehetôleg korán lekerülô növény (gabona) legyen, hogy a talajmunkák és a tápanyag-utánpótlás idôben elvégezhetôk legyenek. Évelô pillangós után ne tegyük, mert a túl sok nitrogén kedvezôtlen a répa minôségére, valamint a betegségeknek és kártevôknek (fuzárium és rizoktónia) nagyobb a kockázata. Burgonya, napraforgó, csemegekukorica, szója elôveteménye lehetôleg ne legyen. Az elôvetemény tarlóján
az évelô gyomok ellen totális herbicidkészítményekkel védekezhetünk. Fonálféreg-rezisztens keresztes virágú elôvetemény fô- vagy másodvetésben (zöldtrágya) kedvezô hatású, különösen fonalféreg-fertôzés rizikója esetén.

Talaj-elôkészítés
A gondos talajmûvelés fontos a gyökérfekély elleni védekezéskor, ez ellen ugyanis egyéb módszerekkel nehezen tudunk védekezni. Ennek lényege a megfelelô ôszi talajmunka, a jó minôségû magágy. Ezek a mûveletek nagyban segítik a talajlakó kártevôk elleni védekezést is.

Fajtaválasztás
Jelenleg ellenálló fajták termesztésével is tudunk védekezni a cukorrépa fô betegségei – a rizománia, cerkospóra, lisztharmat és nyári gyökérrothadás – ellen. A rizománia betegség ellen ez az egyetlen hatékony védekezési lehetôség, a cerkospóra elleni védekezés során pedig a rezisztens fajták alkalmazásával általában egy
permetezés megtakarítható. A nyári gyökérrothadás kórokozói közül egyértelmûen bizonyítottan csak a Rhizoctonia solani gombára részben rezisztens fajtákkal rendelkezünk, de valószínûleg ezek jó védelmet adnak a másik kórokozóval (Macrophomina phaseolina) szemben is. Bár már léteznek fonálféreg-rezisztens fajták
is, hazánkban még nem engedélyezettek.

Drazsírozás
Mind a betegségek, mind a kártevôk elleni védekezésben hatékonyan alkalmazzák a különbözô inszekticidek és fungicidek drazséba juttatását. A magburokba a nemesítô házak magüzemeiben viszik fel a kórokozók és kártevôk ellen használatos peszticideket. A szisztemikus és kontakt inszekticidek hatása a keléstôl – hatóanyagtól
függôen – maximum 6–8 hétig tart. Alkalmas a talajlakó kártevôk, a korai barkó- (csak kisebb egyedsûrûségnél hatnak) és bolhafertôzés különbözô hatékonyságú csökkentésére (a kártevô egyedszámától és a kártétel idôpontjától függôen), valamint az alkalmazott hatóanyag szerint a levéltetvek elsô migránsai és telepeinek
gyérítésére. Hatásuk a répaaknázó molyra még nem tisztázott. A cukorrépamagokat kórokozók ellen a sok éve használt (TMTD, himexazol) fungicid, a kártevôk ellen karbofurán és imidakloprid, és imidakloprid + teflutrin hatóanyagokkal kezelik.

Talajfertôtlenítés
A talajfertôtlenítést a vetéssel egy menetben, granulátumszóróval vagy perisztaltikus pumpával végezhetjük el. A talajszinten károsító bagolylepkehernyók, pajorok és drótférgek, valamint a kelô répát károsító különbözô barkófajok és répabolha elleni védekezésben hatásos eljárás, amely a magkezeléseket kiegészíti. A leggyakrabban a terbufosz, karboszulfán vagy ritkábban a teflutrin és karbofurán hatóanyagokat használják a termelôk, de több hatóanyag is engedélyezett. Jelentôsége a magkezelések hatékonyságának növekedésével egyre kisebb.

Magágykészítés, vetés idôszaka
Jó minôségû, aprómorzsás, a vetett mag mélységében tömörebb, nedvesebb cukorrépamagágy készítése segíti a gyors kelést és kezdeti fejlôdést, ami a minél korábbi vetéssel együtt a betegségek, illetve kártevôk elleni természetes ellenállóságot fokozza. A „répa kinô a kártevôk foga alól”. A nedvesség megôrzése szempontjából
fontos, hogy a magágy-elôkészítést minél gyorsabban kövesse a vetés. A mai modern szemenként vetô gépek általában föl vannak szerelve a talajfertôtlenítô szerek kijuttatására alkalmas granulátumszóró adapterrel, illetve perisztaltikus pumpával.

Csírázás, kelés
Elsôsorban nedves, hideg vagy száraz, meleg idôjárásban a gyökérfekély gyengítheti, ill. pusztíthatja a csírázó szikleveles vagy néhány lombleveles répát. Ez a betegség minden répatáblán elôfordul, de csak ritkán okoz nagyobb mértékû pusztulást. Hatását fôként az egyenetlen állományban fellépô, nagy betakarítási veszteségek
jelzik. Védekezni a felsorolt agrotechnikai elôírások betartásával és a magüzemek által elvégzett csávázással (a drazsírozás folyamán) lehet.  A kártevôk közül hazánkban a kelô répát a lisztes répabarkó (és egyéb barkófajok), illetve a répabolha károsíthatja a legnagyobb mértékben. A répabolha a talajrepedéseken keresztül néha a
még ki sem kelt répát is elrághatja, ami a növény pusztulását okozza. Ha nagy a bolhák és fôképpen a barkók egyedszáma, a vetés és a 2–4 valódi leveles állapot között permetezésekre kényszerülünk, mivel ellenük a magkezelések + talajfertôtlenítés nagy egyedszámnál együttesen sem elégséges. A vegyszeres védekezést a mellékelt táblázatban szereplô inszekticidekkel lehet elvégezni, lehetôleg kombinált hatóanyagtartalmú
szerekkel, az egymás utáni védekezéseket más hatóanyagcsoportba tartozó szerrel végrehajtva (szerrotáció).
A vetés után a lehetô legrövidebb idôn belül végezzük el a cukorrépa alapgyomirtását, mivel ez csak akkor igazán hatékony, ha a kijuttatás után 15–20 mm bemosó csapadék hullik. Ezt a gyomirtási mûveletet jelenleg a termôterület több mint 90%-án alkalmazzuk.

Korai fejlôdéstôl lombzáródásig
Már április végétôl jelentkezhetnek a levéltetvek, melyek ellen (ha már látjuk növekedô telepeiket) szintén védekeznünk kell, a mag- és egyéb kezeléseinktôl függetlenül. Igaz ugyan, hogy az imidaklopridos magkezelések hosszú tartamhatásúak, és igen hatékonyak ezek ellen a kártevôk ellen. A hatóanyagok felvitele a magburokba,
oldódásuk és növényélettani szerepük eltérô lehet, és igen sok tényezô befolyásolhatja biológiai hatásukat. Mivel felszívódó hatóanyagokról van szó, és a levéltetvek ismertek arról, hogy igen rövid idô alatt kialakul bennük az ellenálló képesség, a közeljövôben ez is gondot okozhat. A levéltetvek elleni védekezés egyúttal a sárgaság vírusok elleni védekezést is jelenti, mivel e szívó kártevôk ezen betegségek fô vektorai.
A répa-aknázómoly báb és hernyó formájában telel, és általában április második felében és május elsô dekádjában rajzik, így két rajzáscsúcs lehetséges. A rajzás után (szex-feromoncsapdával elôre jelezhetjük) kb. 7–0 nappal a kelô L1-L2 lárvastádiumú hernyó ellen (melyek még a levéllemezen táplálkoznak) lehet csak hatékonyan védekezni. Ennek az idôszaknak a végéig (azaz lombzáródásig) szükséges a legtöbb növényvédelmi
beavatkozást elvégeznünk, ugyanis a posztemergens gyomirtások erre az idôre esnek. Ezeket már a répa szikleveles állapotában elkezdhetjük (STOP-kezelések), de általában a kétleveles fejlôdési állapotában végezzük a POST Ieket, majd ezek után 7–10 napra a POST II-t, szükség szerint a POST III-at. Ha a területen
évelô vagy nehezen irtható gyomok fordulnak elô, az ellenük való védekezést egy külön menetben végezzük el.

Lombzáródástól a betakarításig
A nyár a levélbetegségek idôszaka. A nedves meleg a cerkospórának, a száraz meleg, de hajnalonta párás idôjárás a lisztharmatnak, a száraz meleg idô az alternáriás levélbarnulásnak és fómás levélfoltosságnak, a edves hûvös idô a ramuláriás levélfoltosságnak és a réparozsdának kedvez. A levélbetegségek közül a legfontosabbak a cerkospórás levélragya és a lisztharmat.A legtöbb nyári levélbetegség ellen a triazol,
morfolin és strobilurin hatóanyag-tartalmú szerek és ezek kombinációi a leghatékonyabbak. A cerkospóra elleni elsô permetezés idôzítése elôrejelzés alapján, illetve az elsô tünetek megjelenése után (szignalizáció) történjen, amiben segít az Intézetünkben kidolgozott ún. biológiai elôre jelzô rendszer.
A lisztharmat és néha a ramuláriás levélfoltosság kivételével a többi levélbetegség jelentôsége nem számottevô.
A permetezôszerek kiválasztásakor érdemes figyelembe venni, hogy a ciprokonazolra nagyon érzékeny a lisztharmat, a réz- és kéntartalmú szerek maximum közepes hatékonyságúak, a rezek és a triazolok antagonisták. Pillanatnyilag a leghatékonyabbak a triazol + strobilurin és triazol + morfolin hatóanyag-tartalmú szerek és
kombinációk. Már Magyarország egyes répatermesztô területein is megjelentek a benomillal szemben
ellenálló cerkospóratörzsek (és néha elôfordulnak triazolokkal szemben részben rezisztensek is), szemben a régiókban e szerek hatékonysága a cerkospórával szemben nem kielégítô, de a ramulária és a lisztharmat érzékeny rájuk. Intézetünkben folyamatosan vizsgáljuk a rezisztens cerkospóratörzsek megjelenését és elôfordulását a cukorrépa-termesztési körzetekben. Az eredmények bárki számára hozzáférhetôk.
A permetezés földi vagy légi géppel történhet, de az utóbbit gyengébb minôsége miatt általában csak kényszerhelyzetben (nem lehet a területre rámenni) végezzük. Legeredményesebb a levegôrásegítéses földi
géppel történô permetezés, mert ennek a legjobb a permetborítása, és így jut a legtöbb hatóanyag a levelek fonákjára. Minél nagyobb a lémennyiség, annál jobb a permetborítás. Célszerû 300 l/ha, vagy e feletti lémennyiséget használni.
A fungicidek nem perzselnek még viszonylag nagy melegben sem, de a velük együtt kijuttatott N-tartalmú lombtrágyák már inkább. A legjobb, ha késô délután permetezünk. A permetezések szervezésében és pontosabb,
hatékonyabb kivitelezésében jelentôs segítség a mûvelôutas termesztéstechnológia alkalmazása, amellyel elkerülhetôk az átfedések, illetve esô után elôbb rá tudunk menni a területre, és nagy melegben akár éjszaka is kezelhetünk. Az utóbbi években egyre jelentôsebb területeken találkozunk a nyári gyökérrothadás kártételével
is. Védekezni csak ellenálló fajták termesztésével tudunk (Macrophomina phaseolina ellen ez nem bizonyított).
A kártevôk közül ebben az idôszakban a bagolylepkék, a rágcsálók, és a répaaknázó moly (amely ellen ekkor már nem tudunk hatékonyan védekezni) okozhat jelentôsebb károkat. Nem megfelelô terület- és fajtaválasztáskor,
illetve védekezéskor ebben az idôszakban jelentkezhetnek legkifejezettebben a különbözô vírusos betegségek, a rizománia, a mozaik és sárgaság vírusok, a csekély cukortartalom szindróma, és a répa fonálféreg tünetei
is.